Gyermek születik
I. rész
Az asszony kilenc gyönyörű
hónapot minden reggel imádsággal és hálaadással kezdte. Hálát adott a méhében
cseperedő, kicsiny életért, amit annyira vártak.
A gyermek fogantatását és
születését, hosszú várakozás előzte meg. Házasságuk első hónapjaitól arra várt,
mikor jön el az örömteli pillanat, amikor azt mondhatja a férjének.
- Drágám áldott állapotba vagyok.
Teltek a hónapok és az évek, az
asszony csak várt és várt, de az édes mondat, csak nem akart beteljesedni. Az
asszony, nem adta fel a reményt, mélyen hitte, hogy lesz gyermekük. Sokszor
biztatta önmagát.
- Tudom, nem maradok gyermek
nélkül. Tudom, Isten megáldja frigyünket.
Voltak napok, amikor elhagyta
hite, reménye, elbizonytalanodott, elszomorodott, de másnap ujjút hittel
imádkozott a gyermekáldásért. Sokszor meg állt, nézte gyönyörködve a
gyermekeket az utcán, a téren, ahogy játszanak.
Megint eltelt egy év. Márciusban
közelget az ötödik házassági évfordulójuk. A nagy készülődésben, mert ugye szép
kerek szám az ötödik, valahogy nem is figyel arra, hogy a havi ciklusa, nem
jelentkezett. Nagy ünnepséggel szerette volna a férjét meglepni. S ahogy ez már
lenni szokott, meghívta a családot, a barátokat és kedves ismerőseiket, egy
finom vacsorára, hogy együtt örüljenek velük. Mindent meg kellet szervezni,
tervezni, rendezni stb. Figyelmét, erre a nagyszerű eseményre irányította. Este
mikor haza jött a férje és meglátta az ünnepi vendégsereget, nagyon megörült a
meglepetés partinak.
Amikor utolsó vendég is elment,
és kettesbe maradtak, átölelte hitvesét és csókokkal borította kezét, arcát és
száját.
- Te vagy a legdrágább, a
legszebb és a legjobb feleség az egész világon – mondta örömmel és hálásan.
- Köszönöm! – mondta az asszony
és odabújt a férje karjába.
- Minden, ami vagyok, amivé
váltam, neked köszönhetem. Veled akarok megöregedni, veled akarom leélni az
életem. Te vagy a mindenem.
- Ugyan ezt érzem én is drágám.
Veled élni, veled örökké.
- Hálás vagyok a sorsnak, az
Istennek, mert mindent megkaptam, amit egy férfi kaphat egy nőtől. Nem hiányzik
semmi!
- Igen én is így érzek veled
kapcsolatban, de nekem van egy hiányérzetem. Egy gyermek, aki itt szaladgál
körülöttünk. Az lenne tökéletesség!
Egymás szemébe néztek, nem
szóltak egy szót sem, hirtelen mély csend lepte el a helységet.
A Vágy, a Kétség és a
Reménytelenség toppantak be a szobába..
- Mily nagy vagyok én, hármuk
közül a legnagyobb. Teljesen átszövöm a szívüket – szólalt meg pöffeszkedve a
Vágy.
- Ugyan már! Én legyőzöm, kiűzöm
a lelkükből a Hitet. Kell ennél nagyobb? - szólalt meg fennhéjázva a Kétség.
- Csak ne legyetek olyan nagyra
magatokkal, mert én, mind a kettőtöket lepipálom. Ugyan is, ha én költözöm a
lelkükbe, még az Istenüket is elhagyják. – szólalt meg dölyfösen a
Reménytelenség.
- Mi lenne, ha megcsavargatnám az
asszony szívét. Te pedig kedves barátom Vágy, mélyen belefúrnád magad a férfi
lelkébe - vigyorgott a Kétség
- Már öt éve várok, hiszek,
imádkozom, de Isten nem hallgat meg. Egyáltalán, létezik Isten, vagy csak
kitalálták ezt az egész megváltást. Mond? – nézett a férjére kétségbe esve az
asszony.
- Mit gondolsz, én nem vágyakozom
egy gyermek után? De igen is vágyakozom. Nagyon, nagyon – hajtotta le fejét a
férfi.
- Nagyon jó móka, ugrott fel a
Reménytelenség és se szó se beszéd már is az asszony lelkébe terpeszkedett.
- Mi lesz velünk, ha
megöregszünk, kire támaszkodhatunk. Nem lesz, aki ápoljon, segítsen a bajban. –
zokogott az asszony.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése