A szó elszáll

 

"A szó elszáll az írás megmarad"

Így szól a fáma. - Bizony ez nem igaz!

Kimondott, beszédnek, igen is súlya van,

gondold meg hát a szavaidat.

 

Igen legyen igen, a nem pedig nem,

ne adjon hozzá, se el ne vegyen,

amit kimondanak itt lenn az eberek, hidd el,

hallják ott fönn az égiek.

 

Becsület, tisztesség, hűség és erény,

ezeket szólván nem lesz tévedés,

igaz ember, hittből beszél,

nem hányja - veti ide, s tova a szél.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Adni /vida b. jeva/

Mindig csak adni,
semmit sem várni,
igaz hitben, bátran,
hűségben járni.

Adni, a gyermeknek,
igaz, tiszta, szót,
jó irányt, jó utat,
mindig a valót.

Adni a szülőnek,
méltó tiszteletet,
jóakarattal körül vett,
féltő szeretetet.

Adni az Istenek,
hálát, tisztességet,
alázatos szívet,
meghajtott térdeket.

Adni önmagadnak,
esélyt, akaratot,
egy életen át tartó,
bátor szolgálatot...

Adni, csak adni,
soha sem kérni,
Földön így lehet,
Boldogan élni.

.

 

Karácsonyi ajándék

 

Kívánok nektek hitet,

kedvet,

hű szerelmet, lágy

türelmet,

hosszú úthoz fényt,

csodát,

álmot, békességes

várakozást.

 

Emberséges

boldogságot,

jó célt, hozzá valóságot,

daltól derűs jobb világot,

kézfogásos igazságot.

 

Hűséget, mely el nem

fárad,

tekintetet szebb világban,

éjt és nappalt sose félve,

szeretet, üdvösséget!

 

Születésbe vetett hitet,

áldott fénylő ünnepeket,

ételt, italt az asztalra,

szent ölelést,

Karácsonyra.

 

Akartam /vida b. jeva/

 

Akartam, egyszerre lenni,

óriás és törpe,

nappal álmodó, éjjel rád vigyázó.

 

Elinduló, még is maradó,

szerető, feledő,

hazatérő, és újra, útnak eredő.

 

Sivatagban esőtől meg ázó,

eget, földre hozó,

messzeségbe szálló.

 

Akkor is még

 

Ha elhalkul egykor a hangom,

és recsegve szól dalom,

mond, dalolsz majd,

helyettem új dalokat,

 

ha elhagy majd erőm,

és megfárad testem,

felemelsz magadhoz,

szépen szelíden,

 

hanem tudom dicsérni,

már az életet,

mond dicséred majd,

helyettem, s értem,

 

ha nem tudok többé

felhőtlen nevetni,

nevetsz-e bátra,

fogva a kezem,

 

s, ha elfelejteném,

hogyan kell szeretni,

tudnál-e szeretni engem,

akkor is még?

 

Akkor is /vida b. jeva/

 

Amikor úgy érzed,

megszakad szíved,

amikor úgy érzed,

eljött a végzet,

 

amikor úgy érzed,

nincs magyarázat,

amikor úgy érzed,

fájdalom a társad,

 

amikor úgy érzed,

hiába lázadsz,

amikor úgy érzed,

bánat a házad,

 

amikor úgy érzed,

lenni is nehéz,

amikor úgy érzed,

nagy a veszteség.

 

Akkor is utadon,

tovább kell menni,

akkor is kell,

új levegőt venni,

 

akkor is észrevenni,

kiért lehet élni,

összetört szívvel,

örökké szeretni.

.

 

Akkord

 

Dalom, hogy ha, messze szállna,

énekelném új nótámat,

trillárom, hajj, trillárom hajj,

ó jaj, de nagy a baj.

 

Gitárom, ha pengetem,

szöveget elfeledem,

mert egyszerre, csak egyfelé

megy a fránya figyelés.

 

Akkordokat keverem,

túl sok, ez a fegyelem,

E és D - dúr, na meg CÉ,

hol van a GÉ meg a BÉ?

 

Megpróbálom még egyszer,

talán most nem feledem,

itt van ez a három húr,

rajta szorul meg az új.

 

Még is mily fals ez a hang,

elszégyenlem magamat,

Á-mol helyet mit fogtam én?

Oda lett a szép kis zeném.

 

Gyorsan abba is hagyom,

lesz még néhány alkalom,

keresni a hangokat,

lefogni akkordokat

 

Álmodozás

 

Lebegve szállni

sas madár szárnyon

átrepülni felhőkön

a nagy rónaságon.

 

Szabadon szárnyalva,

béklyót hátra hagyni,

szabadság madarához,

bátran csatlakozni.

 

Együtt lebegni

hegyek orma felett,

szél hátára ülve

át a tengeren,

 

hol szabad a lélek,

szabad a szó,

nem köt az - "ülj le"

nincs zárt ajtó.

 

Mégis vissza tart,

becsület, kurázsi,

maradok a földön,

örömmel szolgálni.

 

Álom, vagy valóság

 

Hű akarok lenni,

Istennek tetszeni,

nem az embereknek,

így - úgy megfelelni.

Felnézek az égre,

látom amit látok,

felhők fölött látom,

a csodás világot.

 

A titkot azt a csodát,

amit, csak lelkem lát,

kéklő messzeségben,

az égi palotát.

Hűs patakokat,

aranyló utakat,

dúsan megrakott,

ragyogó tálakat.

 

Látom a trónszéket,

fénytől áradón,

Nagy Király ül rajta,

a kegyelem osztó.

Lelkem leborul,

Szentséges lábánál,

könnyeim hullanak,

igazgyöngyé válván.,

Kedves gyermekem!

így szól az Úr hozzám,

enyém vagy, szeretlek,

ezt soha se feledjed.

 

Irgalmam elkísér,

földi utadon,

veled lesz kegyelmem,

most menj,

és ne válaszolj.

Igaz volt, vagy álom,

nem tudom.

Nem is keresem,

boldog bizonyságban

élem az életem.

 

Amikor úgy érzed

 

Amikor úgy érzed,

megszakad szíved,

amikor úgy érzed,

eljött a végzet,

amikor úgy érzed,

nincs magyarázat,

 

amikor úgy érzed,

fájdalom a társad,

amikor úgy érzed,

hiába lázadsz,

amikor úgy érzed,

bánat a házad,

 

amikor úgy érzed,

lenni is nehéz,

amikor úgy érzed,

nagy a veszteség.

 

Akkor is utadon,

tovább kell menni,

akkor is kell,

új levegőt venni,

akkor is észrevenni,

kiért lehet élni,

összetört szívvel,

örökké szeretni.

 

Angyalok és emberek

 

Egy nap amikor Nice az angyal, éppen egy felhőn csücsült, vágy gyúlt a szívébe, hogy ne csak fentről lássa az embereket, hanem közvetlen közelről is.

Közelebbről is szerette volna megismerni őket. Arra gondolt, megkéri, a Mennyei Atyát, engedje meg neki, hogy lemenjen a Földre.

- Uram enged meg, hogy lemenjek a Földre. Oly régóta vágyom rá, hogy beszélhessek az emberekkel.

- Ha már rég óta szeretnél, miért nem szóltál korábban? Menny, ha menni akarsz, de vigyázz, ne feledd te angyal vagy.

Még ki sem mondta az Isten az áment, Nice már is a Földön landolt egy hatalmas faágon az erdőszélén.

- Hú de gyors voltam! Már itt is vagyok!

Körül nézet, tetszett neki a táj, szép fehér hótakaró borította be a földet. Amint nézelődött, éppen arra jött egy kis fiú, aki kutyát sétáltatott. Jól be volt bugyolálva, sapka, sál, nagy csizma, éppen csak a szeme látszott ki.  Az angyal megszólította a kis fiút.

- Szervusz, kisfiú! Hogy vagy?

Semmi válasz, semmi reakció. 

- Talán nem hallotta meg.  - gondolta az angyal.

Az angyal ismét megszólította a gyermeket, de most már hangosabban.

- Kisfiú! Hogy vagy?  - Semmi nem történt. a fiúcska csak ment tovább.

- Talán süket szegényke azért nem halja, hogy szólongatom.

Nice megrázta az ágat. Arra gondolt talán így meglátja és meghallja őt a fiúcska.

- Nem hallasz, nem látsz? Itt vagyok a fán! - kiáltotta most már hangosan.

De a fiú, csak ment tovább és halkan dudorászott egy dalt.

- Na, ebből elég!

Lehuppant a fáról éppen a fiúcska elé.

- Hopp! Na! Ezt már látod ugye és remélem, hallasz is engem? - mosolygott kérdően.

 

- Ó! Jaj! Mi volt ez kiáltott ijedten a gyermek. – Csak nem szakadt le az ég. Mi ez a robbanás, mi ez az égzengés, mit történt?

Forgolódott körbe, körbe, de a hó fal, ami körül vette, semmit sem engedet látni. Kis kutya annyira megrettent a hatalmas zajtól, hogy az ölébe ugrott és ott reszketet félelmében.

- Na, most aztán hogy vágjuk át magunkat ezen a hó falon? Tudod mit Csibész, csak azért sem félünk. Ha összefogunk, mi ketten majd csak kijutunk! Kezdjünk el ásni! Fogjunk neki!  Az alig három kilós kis csivava, leugrott gazdija öléből és minden erejével próbált lyukat kaparni a hó falon. - Ügyes vagy csibész kaparj, kaparj! A fiúcska és a kutya együttes erővel kaparták a reménybeli menekülés útját.

Nice, nézte mit csinálnak ezek ott ketten. Nem értette miért nem másznak ki a falon, hisz csak a térdéig ér a hókupac.

- Hahó! Gyermek! Segítsek? – kérdezte jó hangosan, mert most már biztos volt benne, hogy a gyermek nagyot hall, vagy süket lehet szegény.

Hangjára ismét a Földre zuhant egy nagy hó görgeteg.

 

- Mi történik itt? Miért zuhan le egyszerre ennyi hó, ha beszélek. - gondolkodott el az angyal. Csak nem miattam?  Ó jaj! De bizony miattam! Csak most jövök rá, nem változtattam meg a külsőm, amikor a Földre lejöttem. Meg maradt a mennybeli termetem és hangom, amely olyan az emberfiának, mint menydörgés, termetem pedig, mint egy mamut tölgy. Szegény kis teremtmény, hát ezért nem figyeltél rám. - sajnálkozott Nice az angyal. Gyorsan visszatérek, a Mennyei Atyához segítsen.

 

- Atyám, elrontottam a Földre érkezésem. Mennyei testben akartam szóba elegyedni az emberrel, de nem hallott és nem is látott engem, mert nem is láthatott és nem is hallhatott ilyen voltomban. Kérlek, Uram segíts. – borult le alázattal az angyal.

- Rendben van, segítek. Emberhez hasonló testben kell visszamenned a Földre, csak úgy tudsz segíteni. Külsőd és hangod megváltozik, erőd azonban megmarad. Most indulj és te is segíts! – szót az Isten.

 

 

- Segítség, segítség! Hallatszott tompán a gyermek hangja a hó fal mögül. Csibész is ugatott, ahogy a torkán kifért, de mivel már esteledett senki sem járt arra.  Mind a ketten elfáradtak és kimerültek az ásásban, 

- Legalább az eget látjuk Csibész, legalább az eget. Kiáltsunk akkor az ég felé, talán az égiek meghallják a kiáltásunkat, talán ők küldenek segítséget. – ölelte magához szeretet kutyáját a kisfiú.

- Isten, ha hallod, hogy segítségért kiáltunk, kérlek, küldj valakit, aki kiszabadít bennünket!  Segítség, segítség! – kiabált torkaszakadtából a fiú.

 

 

- Itt vagyok! Ne féljetek! Mindjárt kiszabadítalak benneteket. – biztatta őket Nice az angyal, és

amilyen gyorsan csak tudta, szétrombolta a hó falat, kikaparta a gyereket és a kutyát a hó fogságából, amit ő idézett elő, tudatlansága miatt. Termete ugyan emberhez volt hasonlatos, hangja is, de ereje megmaradt a hatalmas angyalé. Ezért egy perc sem telt el és a foglyok szabadok voltak.

- Hogy vagy? – kérdezte.

- Nagyon fázom és a Csibész is didereg. - mondta reszkető hangon a fiúcska.  - Te ki vagy és hogy kerültél ide? Az égből küldtek ugye? Tudom, hogy Isten küldött, mert meghallotta, hogy segítségért kiáltoztunk. Ugye, te egy angyal vagy? Nagyon fázom, segíts, de Csibésznek is segíts, mert ő a legjobb barátom.

Az angyal ölébe vette a gyermeket és a kutyát, kitárta szárnyait és betakarta vele mind a kettőt. 

Az elgyötört testek a jó melegben végre átmelegedtek és megpihentek.

- Most mit csináljak ezzel a gyermekkel? Mit tegyek? Haza viszem őket. Biztosan várják már.

Egy gondolatnyi idő múlva a fiúcska háza előtt állt karjában a gyermekkel és a kutyával.

 

 

Kopogtatására egy idős asszony nyitott ajtót.

- Áldás, békesség! – köszönt az angyal. - Hoztam valakit, úgy gondolom, ide tartozik. Az erdőben találtam rá és a kutyájára. Ne ijedjen meg semmi baja, csak alszik.

- Jaj, Istenem!  Hát él! Már azt hittem soha nem látom többé. - Zokogott keservesen az idős asszony. Ó! Istenem! Köszönöm!  Jöjjön, be és tegye le az ágyra mind a kettőt. Mindenható Isten áldja meg jó ember. Magát biztosan az ég küldte, hogy megmentse az egyetlen unokámat. Egész életembe sem tudom meghálálni, jóságát. Szegény özvegyasszony vagyok, de bármit kér, oda adom. Bármit, amire csak a szemét ráveti. Mindenem odaadom, csak  hogy élve hazahozta az én egyetlen reménységem az unokám. Se apja se anyja senkije sincs neki csak én, nekem pedig csak ő. Így élünk mi itt hárman, mert Csibész is a családunk tagja. – hálálkodott sírva, ríva az asszony.

 

- Nem azért mentettem meg és hoztam haza a gyermeket és a kutyát, hogy maga hálálkodjon nekem. Én tartozom hálával és köszönettel, mert ami történt, nem a gyerek hibája volt. Én hibáztam, de tanultam belőle. Hála, csak a mennyei Atyát illeti, az Ő bölcsessége és szeretete érdemel hálát és köszönetet. Isten áldja meg magukat. – mondta az angyal, és ahogy jött egy gondolatnyi idő alatt a mennybe termet.

 

- Atyám, köszönöm a tanítást és a segítséget, nélküled elbuktam volna. – hajtotta le fejét Nice az angyal. Megtanultam, hogy a kánságot és a cselekedetet ne hamarkodjam el.

- Jól van! Igaz, amit mondasz, de mai leckéhez tartozik az is, amit nem szabad elfelejtened. Jól vésd az eszedbe, az emberek még nincs olyan szellemi létbe, hogy teljes valójukban láthassák az angyalokat. De eljön az idő, amikor szemtől, szembe láthatnak majd bennetek.

 

 

 

 

 

 

 

 

Jelige: zemikek

Angyal szívvel

 

Ember testben, angyal szívvel,

Isten kegyelmében,

Utunk járni itt a Földön,

Hidd el, kicsit könnyebb.

 

Angyal szívünk arra tanít,

"légy jó mindhalálig, "

Végtelen időn túl is,

Lelkünk átviláglik.

 

Ember testben, angyal szívvel,

Össze kapaszkodva,

Szárnyat bontunk, s

Felröppenünk,

Fel, a magosba.

 

Angyalok vagyunk

 

Mi lenne, ha igazán,

hitből, hitbe élnénk,

mi lenne, ha igazán,

ember mód léteznénk.

 

Mi lenne, ha nem lesnénk,

másnak mi hibája,

nem örülnénk titkon,

embertárs bajának.

 

Barátunk szemében,

a szálkát nem keresnénk,

és a magunkéból,

gerendát kivennénk.

 

Mi lenne, ha gőg nélkül,

nem fentről szólnánk,

ember - társainkat,

magunkhoz hívnánk.

 

Mert itt van a szeretet,

amit Isten adott,

itt van az öröm,

amit Ő itt hagyott.

 

Könnyű megtalálni,

csak akarni kéne,

Isten szeretettét,

már lehozta a Földre.

 

Lássuk meg emberben,

az isteni voltot,

szemük mélységében,

a fénylő mennyboltot.

 

Láthatjuk a csodát,

ha látni akarjuk,

emberi testben,

angyalok vagyunk.

 

ÓZSEF ATTILÁTÓL SZABADON

 

ANYA /vida b. jeva/

 

NYOLC ÉVE,

ELMENTÉL ANYA,

AZÓTA IS CSAK,

RÁD GONDOLOK,

MINDIG.

 

MEG, MEG ÁLLVA.

ÉN MÁR AKKOR IS,

ŐSZINTE EMBER VOLTAM,

NEM

ORDÍTOTTAM,

NEM

TOPORZÉKOLTAM,

 

HAGYJON MINDEN HÁTRA,

CSAK ENGEM NE HAGYJON,

SOHA MÁSRA.

 

NEM NYAFOGNÉK,

DE MOST MÁR KÉSŐ,

MOST LÁTOM,

MILYEN ÓRIÁS Ő,

FEHÉR HAJA LEBBEN AZ ÉGBEN,

OTT VAN, Ő

AZ ÚR KÖZELÉBEN.

 

Anyának lenni /vida b. jeva/

 

Tudod- e mit jelent,

anyának, lenni,

örökké, csak a

jót keresni?

 

Néha felzokogva,

patakká válni,

sokszor elhagyatva,

megsemmisülni, fájni?

 

Tudod-e mit jelent,

adni és hinni,

foganni, hordozni,

vajúdva szülni?

 

Ölelni, táplálni,

óvni gyengéden,

szeretni erősen,

még is, szelíden?

 

Férfi nem tudhatja

nem is értheti,

Isten, nőbe rejtette el,

drága kincseit.

 

Oly testet adott,

melyben új élet ragyog,

általunk születnek,

ember angyalok.

 

Apák napjára

 

Rólatok mesél e dal, nektek szól az ének,
drága apák, nagyapák, dédik, és férjek.
Ez a nap a ti napotok, apák napja van ma,
de jó, hogy mindenkinek van édesapja.

Köszönjük a szeretetet, amit adtatok,
szívetekből törtetek le egy-egy darabot.
Tanítva gyermekeket szépre, a jóra,
becsületre, szeretetre és igaz szóra.

Példát belőletek nyertek a gyerekek,
hogy kell segíteni azt aki meg vénhedt.
Hogy kell terveket s álmokat szőni,
családot, barátot meg kell megbecsülni.

Hogy kell szeretni, hogy kell elengedni,
hogy kell a fájdalmat  együtt elviselni.
Sírni, nevetni, gyászolni, örülni,
Tőletek tanultunk emberré lenni.

Az Úr sátorárban /vida b. jeva/

 

Hát elmentel Katám, itt hagytad a Földet,

Leráztad magadról, por hüvelyedet...

Könnyű angyal szárnyak emeltek az égbe,

Vittek, csak vittek, míg oda nem értek.

 

Mennyország kapuja sarkig ki volt tárva,

Hiszen az Isten, kedves lányát várta.

Köszöntöttek dalal, halk zene szóval,

Vőlegény várt rád, fénylő koszorúval.

 

Tánc és öröm ének, víg lakoma várt,

Asztalához hívott Mennyei Atyád.

- Jól van, jó, hű szolgám, kicsin voltál hű,

jutalmad, örök élet - üdvösség gyűrű.

 

Othonra leltél a mennyei Hazában,

Békesség vesz körül az Úr sátorában,

Nincs többé sírás, nincsen fájdalom,

Átkarol, ölbe tart az örök irgalom.

 

Barát, vagy ellenség /vida b. jeva/

 

Tudsz szemtől - szembe, szemembe nézni,

őszintinte lélekkel igazat beszélni,

tisztán, érdek nélkül megfogni kezem,

együtt lépdelve, sétálni velem.

 

Tudsz igazat szólni, hamis felhang nélkül,

hibás döntéseim el tudod nézni,

hátam mögött is úgy beszélni rólam,

mintha ott lennék, igaz valómmal.

 

Rád bízhatom titkom, lelkem mélységéből,

nem leszel árulom sohasem, önzésből,

Barátom vagy nékem, áldott útitársam,

kanyargós utamon nem kell vigyázzak.

 

Ha nem tudsz őszintén, szemembe nézni,

csak álnokul, sunyin mindjárt megítélni,

ha érdekből nyújtasz kezet nékem,

nem lehetsz barátom - én sem leszek néked.

 

Őrizzen Isten az ilyen "baráttól " hamis,

hazug, önző, csaló prófétától,

szemembe mondja - szeretlek, hiányzol,

de kést szúr hátamba, amikor nem látom.

 

Ha magadra ismetsz, marad távol tőlem,

kétszínű voltod, tudod nem szívlelem,

látni sem akarom, álnok képedet,

kérem a Jó Istent, hogy rajtad segítsen.

"Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

 

Beájult a kiscicám

 

Beájult a kiscicám,

hogy meglátta az új ruhám,

lábaimhoz lerogyott,

csendben rám is kurrogot.

 

- Gazdi ezt nem teheted,

minden mi fontos neked,

láthatják a emberek,

magasságos szent egek!

 

- Ne legyél már ilyen szerény,

gyáva, buta kis legény,

ami rajtam látható,

nem szégyellni való.

 

Tudod ez nem egyenruha,

nem lehetek papírkutya.

Hidd el macskosz, szép vagyok,

ragyognak rám a csillagok.

 

Beszédünk gyöngyszem

Beszédünk, mint csillagok,
szívünk mélyén fakadók,
kialusznak, ragyognak,
a lelkünkből illatozva.

Beszédeink, gyöngyszemek,
lelkünkből kiömölnek,
elgurulnak, visszajönnek,
örömmel üdvözölnek..

Beszédünk, mint vízcsobbanás,
csörgedező, zúgó, varázs,
hömpölyögnek, elapadnak,
tükörképben ragyognak.

Beszédünkben kulcs mondatok,
igaz, hamis, vádló, való,
te és én, mi döntjük el,
melyik lesz a szívhez közel.

Beszédünk igaz legyen,
szóljon tisztán, hűségesen,
áldás osszon, és ne átkot,
Isten adjon józanságot.

 

Csak ölelj át

 

Csak ölelj át,

ha beborul az ég,

karodban nem félek,

jöhet bármi vész.

 

Oltalmad megőriz,

nem hagysz el soha,

Te vagy életemnek,

hótiszta temploma

 

Csak Te maradjál /vida b. jeva/

 

Ha elveszek, kell, hogy megtalálj,

ha összetörök, kell, hogy gyógyítsál,

ha elrabolnak, kell, hogy visszahoz,

ha lerombolnak, kell, hogy felvakolj,

ha megtagadnak, kell, hogy vállaljál,

ha megcsalnak, kell, hogy ragyogjál.

 

Ha sírok, kell, hogy vigasztalj,

ha örülök, kell, hogy megragadj,

ha félek, kell, hogy átölelj,

ha elesek, kell, hogy felemelj,

ha bántanak, kell, hogy simogass,

ha becsapnak, kell, hogy megmaradj.

 

Ha összetörnek csodás álmaim,

ha elhagynak édes vágyaim,

ha nincs kibe hinni, s bízni már,

Uram, csak Te, -

csak Te maradjál.

 

2018.05.04.

 

Cserép edény

Én, én vagyok, nem lehetek más,
áldás, nem átok, sem nem - látomás,
választott vagyok és nem elhívott,
kire az Isten, fehér ruhát adott....

Vagyok, aki vagyok, nem lehetek más,
akármit gondol is rólam a nagyvilág,
mára megértem - talán nem egészen,
de tudom, ott csücsülök Isten tenyerében.

Cserép edény vagyok, Mesterem kezében,
Ő megformál, igazit tökéletességre,
nem dob ki, ha néha kicsorbul az élem,
mint drága agyagot, úgy nézi éltem.

Én, én vagyok, nem lehetek más,
így szeret engem, Mennyei Atyám,
csorbán, szerényen, sárosan, kormosan,
szentséges fényében fürödve, boldogan.

 

Csillagfény út                      Vida B. Jeva

 

Ölelj át szelíden, csók

leszek,

Láng lelkem, összeolvad

veled,

Óvó karjaidba puha fészket

rakok,

Örök szerelembe én már

te vagyok.

 

Ölelő karodban otthonra

lelek,

Álom palotádban mesét mondok

neked,

Mesét a jövőről és mesét a

máról,

Csillagfény útról, min veled

együtt járok.

 

Csupa ragyogás, csupa

fény,

Nincs félelem és nincs többé

sötét,

Csillagok ragyognak lábaink

alatt, a

Göncölszekér velünk békésen

halad.

 

Fiastyúkot befogjuk, azon

utazunk, égi fény világit amerre

haladunk,

Látjuk a végtelent, látjuk a

csodát,

szemedbe nézek, egy csillag

ragyog rám.

 

 

 

 

 

 

Huncut Hilda                Vida B. Jeva

 

Huncut vagy Te nagyon Hilda,

nem tesz jót a fogyókúra,

szép gömbölyű testeddel,

költőket is megihletsz.

 

Maradj ilyen, ducin szép,

hogy szülessenek versikék,

gömbölyded, karodról

és kedves kis farodról.

 

Mosolyoddal bűvös bájjal,

fordíts hátat soványságnak…

Ne akarjál gebe lenni,

szűk szoknyába lépegetni,

 

zöldségen és vízen élni,

jó étkeket elkerülni.

Minek ez a butaság? -

Maradj telt és légy vidám.

 

 

Csillagom. /vida b. jeva/

 

Lelkemben angyal muzsikál,

szerelmes hangja tova száll,

nincsenek hangos zsivajok,

bensőmben édes dalt dalol.

 

Látom a fénylő csillagot,

ahogy az égen fenn ragyog,

vezet és mutatja utamat,

rá bizom örökkön magamat.

 

Előre nézek, s nem hátra,

remélem, tudom - nem hiába,

Szeretet vezérli utamat,

hittel adom át, magamat.

 

Utam, ha egyszer véget ér,

csillagom akkor is elkísér,

ragyogó fénye átkarol,

magam a mennybe, -

át - álmodom.

 

Csoda

 

Ne félj a sötétbe nyitott szemmel járni,,

azt látod árnynak, ami nem is látszik.

Szívedben, ha a fény ragyog,

tündököl előtted, mint a csillagok,

vezet az úton, soha nem hagy el,

megmutatja, ahová menned kell.

 

Ne félj az ajtón túl is látni,

ne félj ragyogásban kilépni. s várni,

ne félj a fénybe becsukni szemed,

nem lesz homályos szép tekinteted.

Ne félj várni a csodát, mi akkor jön el,

ha tágra nyitod szíved, s nem zárkózol el.

 

Élet /vida b. jeva/

 

Hagyom, hogy szépüljön,

Hagyom, hogy repüljön,

Hagyom, hogy csúnyuljon

Hagyom, hogy elfusson,

 

Hagyom, hogy szeressen,

Hagyom, hogy megvessen,

Hagyom, hogy elbújjon,

Hagyom, rám találjon,

 

Hagyom, hogy öleljen,

Hagyom, hogy vezessen,

Hagyom, hogy imádjon,

Hagyom, megbántson,

 

Hagyom, hogy csókoljon,

Hagyom, hogy bókoljon,

Hagyom, hogy lelkemmel,

összefonódjon.

 

Életed TIÉD

 

A sorsod a tiéd, nem adhatod másnak,

akarod, vagy nem, csak neked fájhat.

Örömöd, bánatod súlyát, te cipeled,

könnyű, avagy nehéz, az úton te viszed.

 

Minden meg van írva, a mennyei könyvbe,

sorsod, életed, szépen rendre szedve.

Letérhetsz ugyan a kijelölt útról,

számot adni neked kell, választásodról.

 

Jobbra, balra mehetsz, nem csak előre,

a kijelölt iránytól, eltérhetsz örökre.

Magad vagy a döntnök, tiéd választásod,

életednek te vagy iránytűd, s varázslód.

 

Hosszú utad végén, ha majd visszanézel,

örvénylő, fénylő, legvégső érzéssel,

tudod - ott voltál, ahol lenned kellett,

fáj, vagy gyönyörű, de ez volt életed.

 

Élni jó!

 

Vidám lélekkel,

patyolat szívvel,

fénylő, hittbe égő,

hű tekintettel,

járni az utunkat,

mi rendeltetett,

létezni, élni,

csak így érdemes.

 

Meglátni a fényt,

sötétségen át,

érezni a távoli,

mezők illatát,

madarak dalát,

együtt dalolni,

Móricz Zsigmond könyvét,

nem csak magolni.

 

Szagolni az akác

mézédes virágát,

sétálni a réten,

hosszú órákon át,

átrepülni képzeletben,

a szivárvány alatt,

táncolni esőben,

várni napsugarat,

Élni jó, élni, érdemes.

ne gubózz be,

legyél különleges.

 

 

 

 

Elsétálok

 

Nem tömjénre vágyom,

Csak egy kedves szóra,

Igazra, s nem alávaló,

Csaló, produkcióra.

 

Ha kést döfnek hátamba,

És semmibe sem vesznek,

Vagy fénylő lelkembe,

Otrombán betörnek.

 

Egy kis darabig tűrök,

De ne hidd, hogy sokáig,

Csak addig, amíg egytől,

Elszámolok százig.

 

Akkor fogom botom,

S tovább is állok,

Séta közbe pedig,

Jókat dudorászok.

 

Ember vagyok

 

Madár vagyok, vagy ember?

Így múlik el - November,

kérdéssel és szárnyalással,

néha egy kis vers írással.

 

A széllel szembe szállok,

hegyek hátán, karikázok,

hajnalban és alkonyatkor,

kora reggel, virradatkor.

 

Felülök a biciklimre,

csak magammal versenyezek,

lelkemből jót kacagok,

mert rá jövök, EMBER VAGYOK.

 

EMBERNEK lenni

Nem könnyű EMBERNEK lenni,
lelkünkbe szeretve egymást megbecsülni,
hazudni a jót, ha nem is igaz,
és látni azt, ami elriassz.

Nem könnyű EMBERNEK lenni,
szárnyunktól megfosztva, lebegni, vágyni,
angyali szívvel sártestbe fájni,
lélektől magasba repülni, szállni.

Nem könnyű EMBERNEK lenni,
ólom terheket vállunkon cipelni,
zúgó viharban széllel szembeszállni,
nekifeszülve IGAZ HITBEN járni.

Nem könnyű EMBERNEK lenni,
ez álnok világban bűnnek ellenállni,
vigyázni, őrizni, jó irányt mutatni,
nem könnyű a Földön EMBERNEK maradni.

 

ÉN  VAGYOK a …

 

Vagyok csillag az égen,

vagyok fény sötét éjben,

meleg kályha hideg télben,

hűsítő szellő a hőségben.

 

Vagyok hegycsúcs, síkságon,

vagyok lanka a hegyháton,

folyó vagyok sivatagban,

víznyelő az áradtban.

 

Vagyok öreg anyóka,

vagyok ifjú, s bóhóka,

vagyok lágyan ringató,

vagyok messze elhaló.

 

Vagyok tűzforró igen,

vagyok kimondott sosem,

vagyok langyos lágy eső,

szikkadt Földet öntöző.

 

Vagyok ringató óceán,

vagyok felkelő napsugár,

vagyok csermely, hűs patak,

magasról zúduló zuhatag.

 

Vagyok két ölelő karod,

vagyok boldog, szép mosolyod,

hűséges és igaz vagyok,

én vagyok - A VAGYOK.

 

Kedves Barátok, testvérek, rokonok, tisztelt Násznép!

Fel kellett, vennem a szemüvegem, mert az elmúlt csip - csup néhány évtized miatt, ráfanyalodtam erre az áldásos segédeszközre. Engedjétek meg, hogy megosszam veletek szívem rejtőzködő hangjait. Bizonyára többen tapasztaltátok már, hogy vannak anyák, akik ezen a napon egyszerre nevetnek, és sírnak is. Bizony, ez így volt, van, és lesz, amíg házasságok köttetnek e- Föld nevű bolygón! Kérdezhetitek joggal, miért sírok! Hogy miért sírok? Megmondom! Örömömben sírok!  Igen örömömben mert az, én gyönyörű hercegnőm, az én lányom, kertem egyetlen viruló virága, egy kiváló férfiiunak odaadó, hűséges hitvese lesz. Ugyan akkor, az én gyermekem, szeretett lányom marad. Azt is eláruljam, hogy miért nevetek? Nos, elárulom! Örömömben nevetek. Igen örömömben mert az, én gyönyörű hercegnőm, az én lányom, kertem egyetlen viruló virága, egy kiváló férfiiunak odaadó, hűséges a hitvese lesz. Ugyan akkor, az én gyermekem, szeretett lányom marad.

Szeretetett gyermekem, egyetlen lányom Évike!

Bizony angyalszárnyakon, szempillantás alatt szálltak el az évek. Azonban, nekem olybá tűnik, mint, ha tegnap lett volna, az a csodálatos, felejthetetlen nap, amikor a világra jöttél. Nagyon vártalak! Sokat töprengtem, a várandóság alatt, vajon fiúval, vagy lánnyal ajándékoz meg engem az Isten. Ugyan is akkoriban, még nem lehetet bekukkantani a pocakban, megtudakolva a gyermek nemét. Az a november hármadikai nap az öröm és boldogság napja volt számomra. Végre megszülettél!  Igaz, egy hónappal a várt idő előtt. Mivel úgy döntöttél, nyolc hónap elég volt odabenn, hamarabb szereted volna, látni a mi van a világban. Icike, picike  2,40 dkg és 49 cm, corpusal lépted át a lét küszöbét. Csöppnyi ráncos testedet meghazudtolva, hangoddal betöltötted a szülőszobát. Senki hozzád hasonló nem született e - kerek világon, egyedüli és megismételhetetlen csoda voltál és vagy. Isten gyönyörű ajándéka és áldása számomra.  A te  világra jöveteleddel, egy új korszakot jelentet  az életembe. Szerettelek, dédelgettelek, tanítottalak, és te sok örömet, vidámságot, jókedvet hoztál az életemben. Okos, szorgalmas, eltökélt kislány voltál és ezek a jó tulajdonságaid máig megmaradtak, Istenbe vetett erős hittel párosulva. Most a te életedben is új korszak kezdődik. Úgy gondolom férjed, nagyon szerencsés ember, hogy téged választott. Azt kívánom, hogy az a szeretet, ami most betölti a szíveteket, örökké tartson!    

 

Kedves Zoli!

 

Az érzés, amit most érzek, nem ismeretlen a te számodra sem. Mert minden szülőnek az a leghőbb vágya, hogy a gyermekét boldognak, megelégedetnek, láthassa. Ha a gyermekeim boldogok, akkor én is boldog vagyok. Életem során, ami nem sok, de nem is kevés, egy ezred évet átívelő, sok mindent megéltem, sok mindent láttam, sok embert megismertem.  Egész életemben mindig jó, szép és örömteli életet kívántam gyermekeimnek. Mindig olyan házastársért imádkoztam, aki úgy szereti, tiszteli, támogatja őket mindenben, ahogyan én is tettem élete során.  Kedves Vőm Uram! Amikor megismertelek tudtam, éreztem, hogy Isten a legjobb férfiút jelölte ki a Évikém számára, mivel boldognak látom Őt melletted. Úgy gondolom, hogy Te vagy az az ember, akit örömmel, szeretettel, tisztelettel és elismeréssel fogadunk be a családunkba.  A mai gyönyörű naptól, családod a mi családunk is. Egy családdá váltunk! Ezennel, szeretettel köszöntelek a családunkban és tudd, hogy mindig nagyon szívesen látunk magunknál.. Nagyon sok boldogságot kívánok nektek és remélem, hogy olyan életetek lesz együtt, amelyet megálmodtatok magatok! Kívánom, hogy váljon valóra minden tervetek, és álmotok! Isten töltse ki a ti életetekre áldásait és töltse be házatokat a szeretet, békesség, türelem, jóság és hűség.

 

Ő ÉS ÉN

 

Ő és én mi, egyek vagyunk,

mi együtt sírunk, és együtt kacagunk,

egyszerre nyílik, szólásra szánk,

együtt áldjuk meg azt, aki bánt.

 

Ha nem vagyunk közel,hív sóhajunk,

egymás nélkül, nem szárnyalunk,

Ő nekem múzsám, és az Övé,

szeme tükrében  látom a fényt.

 

Szeretve vágyni a holnapokat,

kéz a kézbe járni a földi utat,

félszárnyú angyalként, kapaszkodunk,

kettőből egyé, mi így válhatunk.

 

vida b. jeva   020.08.15.

Este /vida b, jeva/

 

Csendesül a város, halkulnak a házak,

pihenni térnek, fájós, elnyűtt lábak,

jólesik így este, bebújni az ágyba,

páromhoz simulva, búcsút intek mának.

 

Köszönöm Istennek ezt az áldott napot,

amit szeretettel mai is nekünk adott,

imára kulcsolom mind a két kezemet,

hálatelt szívvel dicsérem Istenem

 

Ez az ünnep rólam szólt  

 

Eljött  a pillanat, hogy

együtt ünnepeltek

a kék ég alatt,

közeli, s távoli barátok,

és szeretett gyermekem,

gyönyörű lányom…

 

Velem örült ki ott volt,

ez az ünnep,

csak rólam szólt,

„LÉLÉKFÉNY”- ből,

megszülettek,  örömömre,

szárnyra keltek,

LELKEM PILLANGÓI.

 

A szíveken megpihentek,

majd szép csendben,

tovább mentek,

simogatva becézve,

elvarázsolt, csodát látó,

álmodó mesémmel.

 

Hálám az ég felé szállt -

Köszönöm  Atyám,

hogy adsz nekem,

erőt, hitet,

tudom, csak veled  élhetek.

Örökké áldom Szent Neved.

 

 

 

FÉNY FELÉ

 

Bizony gyorsan elmúltak,

a szilaj ifjú évek,

lelkem szárnyán elindulok,

megkeresni téged.

 

Fellebbentem könnyű fátylad,

láthassam az arcod,

kegyelemnek szerelmében,

a fény felé tartok.

 

Nincs már bennem semmi,

mi bánatból volna,

igaz hitnek öröm szárnyán,

várom a hajnalt.

 

Felkelő nap lágyan-féltőn,

simogatja arcom,

tündökölő, fényességben,

szívem Eléd tartom.

 

Legyen Tied testem,

lelkem,

hisz Te tőled kaptam,

sorsom, életem,

végzetem,

hálával fogadtam.

 

 

 

 

Fény

Szeretnék lámpás lenni,
sötétségben felragyogni,
eltévedtnek hitet adni,
a jó utat megmutatni.

Szeretnék csillag lenni,
fenn az égen tündökölni,
utazónak fénye volnék,
vele együtt bandukolnék.

Szeretnék fényár lenni,
sötétséget kisöpörni,
láthatóvá váljon végre,
az Isten dicsősége.

 

Fiamnak (Születésnapomon)

 

Tudod, ha rád nézek szomorú leszek,
nem ilyen sorsot szántam én neked,
Mikor gyermek voltál, sokat meséltem,
ringató, altató, szép, tündér meséket.

Hittel fogadtad anyád minden szavát,
boldogan daloltam, szívemnek hű dalát,
hitről, hűségről, becsületről, jóról,
és az el nem múló, igazi valóról.

Sebesen szálltak feleltünk az évek,
és hajam is lassan, szürkévé lesz,
szemem sem a régi, látásom elfakul,
de szívemben a régi dal, most is ott lapul.

Ha rád nézek, látom a kicsi fiamat,
hallom, hogy mondja az édes szavakat,
"tudim, tudim, tudim" - mit is jelentet,
ezt csak mi tudtuk, te meg én, mi ketten.

Ősz hajszálaid látom megjelentek,
az idő madara elszállt már feletted.
Nem tudom, mit mondjak, nem biz, ha rád nézek,
gyermekem vagy, fiam- szeretlek, míg élek.

 

Fohász

 

Mennyei jó Atyánk, halld meg az imánk,

segíts megnyerni, Földön e - csatát.

Bezárva, félve, ne éljen a nép,

ne legyen veszélybe, ez a nemzedék.

 

Bocsáss meg bűneink! - kérünk jó Urunk,

Jézus vére által gyermekeid vagyunk.

Áld meg családunk, védd meg nemzetünk,

csak benned bízunk, örök Istenünk.

 

Könyörtelen harcba, mutass irányt nekünk,

a sötét vadonba el ne tévelyegjünk.

Tudom, sok a vétkünk, nagyokat hibáztunk,

úgy hiszem, mára már tisztábban látunk.

 

Nélküled elveszünk, oda lesz létünk,

elveszik családunk, múltba vész népünk.

Áraszd ki gyógyító, áldott keneted,

küld le ránk hűséges, örök kegyelmedet.

 

Könyörögve kérünk, néz le a mennyből,

megbocsátó szívvel lásd a szenvedőt.

Gyógyulást hozzon Földre irgalmad,

Jó Urunk, Istenünk - könyörgünk, irgalmazz!

 

 

 

 

 

GONDOLATOK /UGYAN ÚGY/

 

Rohanva, futva, elszálltak az évek,

Maguk mögött hagyván, régi szép időket,

Észrevétlenül, elhagytak az álmok,

Lázas, ifjúkori gyönyörű ábrándok.

 

Ábrándok a létről, a mesés világról,

Boldog, harmonikus, szerető családról,

Emberekbe vetett hitről és reményről,

Igazságot kereső, lelki békességről.

 

Legbelül, legmélyén, fiatal lány vagyok,

Sötét éjjel a csillag, ugyan úgy, ragyog,

Ugyan úgy, van nappal és éjszaka,

Nem változott a rózsa illata.

 

Gyorsabban telnek még is a nappalok,

Éjszakák, évek és a hónapok,

Hamarább múlik az ősz, a nyár, a tél,

Tavasszal eltűnik a volt, a ma, a lét.

 

Röpke az idő, gyorsan elszalad,

Ami volt, ami nincs, csak egy pillanat,

De meg maradt a hit, ami bennem él,

Hogy a szeretet végig elkísér.

 

Gyermekemnek

 

Látod gyermekem, elszálltak az évek,

Fekete hajam, lassan hófehér lesz,

Szemem csillogása sem a régi,

Könny ragyogása, amely benne fénylik.

 

Mára elfáradtam, nehéz volt terhem,

Utam fájdalmait, egyedül cipeltem,

Hogy könnyednek lássad, s könnyűnek érezd,

Te szemed ne legyen, könnycseppektől fényes.

 

Gyermekem, most már, nem titkolom,

Átsuhant vonatom, az életutamon,

Közeledik hozzám a végső állomás,

Honnan a vonat, - nem indul tovább.

 

 

 

Hagyom hogy…

 

Hagyom, hogy szépüljön,

Hagyom, hogy repüljön,

Hagyom, hogy csúnyuljon

Hagyom, hogy elfusson.

 

Hagyom, hogy szeressen,

Hagyom, hogy megvessen,

Hagyom, hogy elbújjon,

Hagyom, rám találjon.

 

Hagyom, hogy öleljen,

Hagyom, hogy vezessen,

Hagyom, hogy imádjon,

Hagyom, megbántson.

 

Hagyom, hogy csókoljon,

Hagyom, hogy bókoljon,

Hagyom, hogy lelkemmel,

összefonódjon.

 

Harag

Be surrant hozzám a harag,
vendégül láttam, hát ott is maradt,
mikor megjelent, kicsit meg lepett,
öklével verte szívem és lelkemet.

Leültem mellé, hallgatni kezdtem,
egyre jobban, meg is szerettem,
néztem az arcát, fáradt volt ráncos,
szeme pedig, szikráktól lángolt.

Dühödten morgott, nem hallott, nem látott,
kedves volt hozzám, egyszer csak belájkolt,
megfogta kezem, s közelebb húzott,
rekedtes, torz hangján fülembe suttogott..

- Jó veled lenni, fogni a kezed,
akarom maradj örökre velem,
légy kedvesem, hű társad leszek,
bár merre mégy, én ott leszek veled.

Isten hangja ekkor, szívembe hatolt,
- nem adtam neked, ilyen csúf haragot,
békesség, megbocsátás, hű szerető szív,
gyermekem ne feled, csak bennem bíz.

Hirtelen elment a vendég, váratlanul,
ahogy jött, oly gyorsan, céltalanul,
Békesség, szeretet és megbocsátás,
nálam nem vendég - örök hű barát.

 

 

 

Harcos

Felzaklat a nem,
hol jársz nyugtató igen.

Tudom máshol létezel,
sebzett madárként verdesel.

Ámító, cinkos úton jársz,
jöjj, gyorsan rám találj,

Sem angyalok, sem emberek,
nem rejtik titkos végzetem.

Közel van a távol,
eltakar, befed ködfátyol.

"Harcos" vagyok - magam ura,
nem alkuszom meg soha.

Végzetem el nem fogadom,
magamat, soha meg nem adom.

 

 

Angyalok

 

Hidd el, vannak angyalok,

Szemük fénye rád ragyog,

Oltalmaznak, segítek,

Utad során vezetnek.

 

Félsz ha sötét borul rád,

Vihar szaggatja ruhád,

Szakadékba nem esel,

Nyújtsd feléjük kezedet.

 

Oltalmaznak, segítek,

Hívásodra figyelnek,

Halkan, vagy hangosan,

Szólíts védőd, oltalmad.

 

Melléd rendelt angyalok,

Óvnak téged utadon.

Bízz, higgy és remélj,

Bár merre jársz, soha ne félj!

 

Jó Szerencse, Szeretet,

Igazság, Hűség, Tisztelet,

Béke, Hála, Kegyelem,

Remény, Jóság, Hit.

Ők őriznek, - csak hidd!

 

 

Hinni akarok

 

Hinni akarok,

az adott szóban,

hinni a múltba,

egy régi csókba.

Hinni akarok,

egy darabka földben,

lehulló levélben,

a zöldellő mezőben.

 

Hinni akarok,

könnycsepp varázsban,

szerelmeseknek

felhőtlen dalában.

Hinni a jóba,

egy segítő kézben,

hinni akarok

emberibb jövőben.

 

2020.02.25.

 

 

 

 

Hinta

 

Jó a hintán szárnyra kelni,

mint madár felrepülni,

nem törődni semmivel,

- csak a kötél bírjon el...

 

Ne félj Bodri nincs itt hiba,

jó erősen tart a hinta,

előre és hátra néz,

nihil ez a kis mélység.

 

Ölembe vagy repülünk,

semmi nem árthat nekünk,

tudod te is - tévedés, hogy

kettőnk súly nem kevés.

 

Dalolj velem kis kutyám,

örülvén a jó hintán,

hinta, hinta, palinta…

mesebeli álomfa.

 

Hiszek /vida b. jeva/

 

Hiszek, egy szebb, jobb jövőben,

Hiszek a felettünk elmúló időben,

Hiszek a mában, hiszek a holnapban,

Hiszek lelket újító, valós álmokban.

 

Hiszem eljön... lesz ismét kikelet,

Hiszem, elmúlik hamar a félelem,

Hiszem véget ér, sírás és a gyász,

Hiszem, holtaknak lesz feltámadás.

 

Hiszek az Atya kimondott szavába,

Hiszek az Isten egyszülött fiában,

Hiszek a Szent Lélek tiszta erejében,

Hiszek, soha el nem múló, örökös létben.

 

Hiszem az Úr, minden üzenetét,

Hiszem örökké tartó, igaz szeretetét,

Hiszem, bűneink bocsánatát,

Hiszek egy Istenben, életen át.

 

 

Holnapok /vida b. jeva/

 

Az évek gyorsan tova szállnak,

nem maradunk meg a mának,

elmúlnak éjek és nappalok,

várnak, ismeretlen holnapok.

 

Nem tudhatom mi vár rám,

villámlás, jégeső, szivárvány,

gyengéden ölelő béke dal,

ércesen szóló vad zsivaj.

 

Bármit is hozzon az élet,

Jézusom Veled, nem félek,

vezess, támogass utamon,

életem kezedbe átadom.

 

Hosszú az út hazáig

 

Hajnal két óra, s nem tudok aludni,

felkeltett egy angyal, érted imádkozni.

Fohászkodni, kérni, Mindenható Atyát,

Hazafelé úton, Ő segítsen át.

 

Keserves az út, - sötét, mély az árok,

fájó, éles pengék, élő húsba vágók.

Gyötrelmes, nehéz, hosszú az átkelés,

kegyelmezz jó Uram, hívd hamar eléd.

 

Könnyítsd az útját, ég és Föld között,

roskadó, kínjai, rövidebb legyen...

Kedves testvérem, drága jó Barátnőm,

hosszú az út, hosszú - Hazáig.

 

Ha menni kell, tudom, te már készen állsz,

Szeretett Barátnőm, szép jó éjszakát.

Ébredj egy fenséges, ragyogó világban,

rád vár az Úr Isten, mennyei hazádban.

 

 

 

 

 

HOZZÁ TARTOZOM

 

Egyszer megszülettem, egyszer meghalok,

de addig hálát adok Istennek, azért,

hogy vagyok,

utam Vele járom,

és sok mindent tudok, leginkább azt,

hogy hozzá tartozom.

 

Igéjén keresztül, meg ígérte nekem, hogy

bármi lesz is, Ő mindig itt lesz velem,

ha tévedek,

ha nem jó felé megyek,

akkor is megbocsát, mert örökké szeret.

.

Ismer és tudja, törékenyek vagyok,

szándékom jó, mégis hibázhatok,

könnyen

bánthatok mást,

vagy önmagam,

Neki nem hazudok úgy is hasztalan.

 

Egyszer megszülettem, egyszer meghalok,

jöhetnek rossz idők, éjszakák,

nappalok,

lehet göröngyös út,

amin elfáradhatok, Ő

felemel, vigasztal, én Hozzá tartozom.

2019.09.28.

.

Hulahopp

 

Hulla, hulla, hulahopp,

derekamra utazott,

jobbra, balra tekerem,

barátnémat, nevelem.

 

Rózsi, Rózsa, Rózsikám,

nem hagyd abba, csak riszálj,

lépcsőn fel és lépcsőn le,

legyen egészségedre.

 

Nem számít a kor az év,

vidám, fitt és bölcs légyél,

emeld fel a kezedet,

húzd be amit belehet.

 

Hasat, mellet feneket,

ne forgasd a szemedet,

bátran menj, csak előre,

az időt is legyőzve.

 

 

 

Huncut Hilda      

        

Huncut vagy Te nagyon Hilda,

nem tesz jót a fogyókúra,

szép gömbölyű testeddel,

költőket is megihletsz.

 

Maradj ilyen, ducin szép,

hogy szülessenek versikék,

gömbölyded, karodról

és kedves kis farodról.

 

Mosolyoddal bűvös bájjal,

fordíts hátat soványságnak…

Ne akarjál gebe lenni,

szűk szoknyába lépegetni,

 

zöldségen és vízen élni,

jó étkeket elkerülni.

Minek ez a butaság? -

Maradj telt és légy vidám.

Igaz ember hitből beszél

 

"A szó elszáll az írás megmarad"

Így szól a fáma. - Bizony ez nem igaz!

Kimondott, beszédnek, igen is súlya van,

gondold meg hát a szavaidat.

 

Igen legyen igen, a nem pedig nem,

ne adjon hozzá, se el ne vegyen,

amit kimondanak itt lenn az emberek, hidd el,

hallják ott fönn az égiek.

 

Becsület, tisztesség, hűség és erény,

ezeket szólván nem lesz tévedés,

igaz ember, hittből beszél,

nem hányja - veti ide, s tova a szél.

 

 

Igaz valóság

 

Sötét éjszakába,

fénylő napsugárban,

tengernek morajló,

zúgó zsivajában,

üvöltő szélnek,

harsogó szavában,

langy tavaszi zápor,

édes illatában.

 

Suttogó szerelmes,

vágyó mosolyában,

ma született gyermek,

könyörgő hangjába,

örök útra induló,

csendes sóhajában,

most verset olvasó

emberben - magában.

Érzem Isten jelenlélét,

voltát,

életet adó,

igaz valóját.

 

"Ha kérdezik, hogy mi a neved, mit mondjak nékik?

- VAGYOK, AKI VAGYOK – ezt mondd nékik! A VAGYOK küldött engem tihozzátok” (II.Móz. 3:7-14).

 

Imádság családomért (vida b. jeva)

 

Imára kulcsolom most kezem,

hozzád fohászkodom édes Istenem,

nem kérek kincseket, gazdagságot,

nem magamért mondok imádságot.

 

Családomért fohászkodom Uram,

adj nekik hitet, Hozzád vezető utat,

bölcs, igaz gondolatokat, hogy

mindig jó döntést, hozzanak.

 

Adj reményt, hogy bízni tudjanak,

erőt, egészséget, hogy előre jussanak,

unokáimat tisztességre, hűségre neveljék,

Nevedet soha, de soha sem feledjék.

 

Isten tenyerén /vida b. jeva/

Isten tenyerén tart engem,
gyermek korom óta.
Oltalmába kapaszkodva,
értem felnőtt korba.

Ujja között méz csordogál,
éhezőknek élet,
nevem végleg be van vésve,
Áldott tenyerébe.

 

 Itt vagyok /vida b. jeva/

 

Elmúlt egy év, s itt vagyok,

ragyognak rám a csillagok.

Isten, áldott tenyerén tart,

nem árthat nékem, se hő, se fagy.

 

Elmúlt egy év, s itt vagyok,

áldottak Benned a nappalok,

áldottak Benned az éjszakák,

velem vagy, gondot viselsz rám.

 

Elmúlt egy év, s itt vagyok,

vigyáznak rám az angyalok,

dörög az ég, vagy villámlik,

szárnyaik oltalma rám hajlik.

 

Új napnak hajnalán, ébredek,

velem van örökké Istenem,

lelkével átölel, el nem hagy,

tudom az ígéret megmarad.

 

„s én veletek leszek a világ végezetéig”

 

 

Jézus él /vida b. jeva/

 

Hittel mondom, - Jézus él.

Szíved mélyén Ő a fény,

hozzád is szól szelíden,

ha meghallod - elhiszed?

Elhiszed, hogy Ő a fény,

aki bensődben zenél,

simogatja lelkedet, s

megbocsátja bűnödet?

Azt kérdezed - hol van Ö?

A szemmel nem látható,

kézzel meg nem fogható,

mennyországot átadó.

Mit mondhatnék neked én,

hisz itt élek e - Föld tekén,

halandó vándor vagyok,

csak hitemből szólhatok.

Hiszem, Jézus bennem él,

mert szívemben Ő zenél,

vezet engem és vigyáz,

a lelkemben  Ő tanyáz.

Mesterem és tanítóm,

hűséges, jó alkotóm,

engem soha nem hagy el,

szeretete felemel...

Légyél te is tanítvány,

járjál Krisztus hű útján,

meg ismerve mestered,

örök éltet, megnyered.

Jézus segíts!

 

Vírus tombol szerte széjjel,

Kihez mennénk kérvén, kérve,

Hozzád futunk, téged áldunk,

Jézus, segíts légy barátunk,

 

Kérünk, nézz a szenvedőkre,

Küldj áldást a tévelygőkre,

Ne hagyd árván népedet,

Gyógyíts meg a betegeket.

 

Fény koronát, Te viseled,

Vírust, halált elűzheted...

Benned bízunk, segítségünk,

Áldásodat küld le nékünk.

 

2020.10.17.

 

Jólét /vida b jeva/

 

Új évre ébredt a város,

remélem, nem lett sok "káros,"

kik az éjszakát, átmulatták,

s italt, mohon kortyintották…

 

Mérték ugye nem veder volt,

és pohárból itták a vörös bort,

pálinkát, pezsgőt, bólét?

Ragyogjon rájuk a jólét.

 

 

 

 Jó napot! /vida b jeva/

 

Adjon az Isten, minden szépet,

Irigyeknek emberséget,

Házat, hazát hazátlannak,

Otthont a hontalannak,

 

Éhezőknek, finom étket,

Magányosnak feleséget,

Hűséget a hűtlennek,

Igaz hitet, hitetlennek.

 

Betegeknek, egészséget,

Bánatosnak, reménységet,

Szelíd szónak dallamot,

Adjon Isten jó napot!

 

2020.09.10.

 

Kánikula /vida b. jeva/

Ma már megint meleg van,
nem szeretem ugyan csak,
jöhetne a hűs idő, egy áztató,
lágy eső, megöntözné a Földet,
kerteket és mezőket.

Kánikula szed a lábad,
te rád itt már nem sok várhat,
elkerget az ősz a tél,
jól teszed, ha gyorsan mégy,
messzire le Afrikába,
a világ déli égtájára.

Jövőre sem várok rád,
maradj ott és légy vidám,
nevessenek rád feketék,
itt nincs hazád, nincs menedék,
inkább legyen tavasz, össz, tél,
és huszonötnél megálló lég.

 

 

 

Karácsonyi ajándék /vida b. jeva/

 

Kívánok nektek hitet, kedvet,

hű szerelmet, lágy türelmet,

hosszú úthoz fényt, csodát,

álmot, békességes várakozást.

 

Emberséges boldogságot,

jó célt, hozzá valóságot,

daltól derűs jobb világot,

kézfogásos igazságot.

 

Hűséget, mely el nem fárad,

tekintetet szebb világban,

éjt és nappalt sose félve,

szeretet, üdvösséget!

 

Születésbe vetett hitet,

áldott fénylő ünnepeket,

ételt, italt az asztalra,

szent ölelést Karácsonyra.

 

 

Karácsonyi áldás

Mit kívánjak kedvest, szépet?
Szeretetben töltött,
Karácsony estéket,
nappalokat, hajnalokat,
imát hozó angyalokat.

Hűséget és igazságot,
álmot adó tisztaságot,
jó barátot igaz szívűt,
vidámságot bíborszínűt,
távollátó magasságot,
közelben az igazságot.

Kegyelmes bocsánatot,
tiszta szívű bűnbánatot,
hitet, reményt, szeretetet,
Boldog Karácsonyt,
Áldott Ünnepet!

 

 

 

Kegyelem napjai

Kiszáradt szívű emberek,
lelkük a bűnben megrekedt,
könnyük, mosolyuk köddé vált,
elrejti fényét, a Mennyország..

Hit nélkül élik az életet,
nem tudják mi a Szeretet,
hol van, mit csinál, mire vár,
mindenség Istene merre jár.

Kegyelem napjait éljük,
Úr Isten kegyelmez nékünk,
térdelj le, bánd meg a vétked,
és Ő elveti örökre tőled.

Szíved frissülve ébred,
lelked is örömre éled,
nyisd ki bátra az ajtót,
fény felé fordítsd az arcod.

Megöntözi a száradt szíveket,
igazzá teszi a lelkeket,
mosoly és könny, két jóbarát,
felfedi fényét, a Mennyország.

 

KEGYELEM

Elég nekem a Te kegyelmed Uram,
csak egyet kérek Tőled,

mindig velem maradj,
árkon, bokron, hegyen, völgyön,

rögös utakon, át,
ne ereszd el kezem,

szorosan fogd tovább.

 

Had érezem, örökké a szeretett illatát,
vezessen mindvégig életem útján át,
kegyelmed, hűséged,

kereszthalálod,
üdvösségre feltámadt,

örök igazságod.

 

Nem félek semmitől, ha velem vagy Uram,
támadhat rám szélvész,

jöhet bármi vihar,
ha mélységbe esnék, Te onnan is kiemelsz,
sötét éjben fényár,

tiszta szereteted.

 

Hűséged megőriz, megtart és vezérel,
Magadra vetted az én ítéletem,
fehér ruhát adtál rám a kereszt által,
nincs mitől félnem,

ha kegyelmed rám árad.

 

 

 

„Jó nekem a te sátradban vigasztalódnom, legyen hát elég nekem a te kegyelmed!

 

KÉK MADÁR

 

Enged álmodni a kékmadarat,

szárnyait, ne szorítsd át

pihe könnyű, sérülékeny,

rabként, nem bírná soká.

 

Figyeld szabad szárnyalását,

ne bánd, hol, s merre jár,

percről, percre alkonyulva,

átlibben szíveden ajtaján..

 

Ne akard szorosan ölelni,

magadhoz kötni szárnyatlan,

folytó szorításodból szabadulva,

áldásod nem lesz, nem marad.

 

S ha elrepül messzire a kékmadár

hiába várod, - vissza sose száll,

csak távolból hallhatod, a

méznél is édesebb dalát.

 

 

 

 

Kérdezem magam

 

Tudok jó maradni, e-gonosz világban,

Tudok gyönyörködni, egy madár dalában,

Tudok igazán, őszintén nevetni,

Tudok feltétel nélkül, szívből szeretni?

 

Tudok csókot adni, anyám kezére,

Tudok bele nézni, őszintén szemébe,

Tudok hinni csodában, mesében,

Tudok könnyeket hullatni ölébe?

 

Tudok barátnak, barátja lenni,

Tudok vigasza, reménye lenni,

Tudom kezem nyújtani, fuldoklónak,

Tudok utat adni, az igaz valónak?

 

Tudok térdre borulva imádkozni,

Tudok embertársaimért híven fohászkodni,

Tudom meghallani, az Úr Isten szavát,

Tudok istenember maradni, egy életen át?

 

Tudom, a válasz nem egyszerű,

Jól belegondolva, oly keserű,

Emberi testben, emberi lét,

Nem vagyok angyal, csak emberi lény.

 

Tudom az égre szegezni szemem,

Tudom meg bánni, megannyi bűnömet.

Tudom, Jó Atyám megbocsát nekem,

Jézus áldozata az én menlevelem.

 

 

Kézen fogva

 

Fogom a kezed, s te

észre sem veszed,

göröngyös ösvényen,

megyek én veled,

Rázós, rögös utad,

simává teszem,

hogy ha szélvész támad,

lecsendesítem,

Fogom a kezed, s te

észre sem veszed,

ha elengedlek egyszer,

majd hiányozom neked.

 

KI VAGYOK TUDOM

 

Vagyok, aki vagyok,

mássá nem, válhatok,

emberi testben lehet,

- angyal vagyok.

 

Mert kik is az angyalok?

Földre szállt lények,

szeretettel átszőtt

kedves teremtmények.

 

Tudom ki vagyok,

nem vagyok ostoba!

Isten által szeretett,

földi, égi csoda.

 

Ki lakik bensőben,

ki vett ott lakozást?

Isten választott,

földi templomává.

 

Emberi testben,

angyal szívvel élek,

Jézus Krisztusban,

szárnyalva remélek.

 

 

Könyörgés /vida b. jeva/

Mennyei jó Atyánk, halld meg az imánk,

segíts megnyerni, Földön e - csatát.

Bezárva, félve, ne éljen a nép,

ne legyen veszélybe, ez a nemzedék.

Bocsáss meg bűneink! - kérünk jó Urunk,

Jézus vére által gyermekeid vagyunk.

Áld meg családunk, védd meg nemzetünk,

csak benned bízunk, örök Istenünk.

Könyörtelen harcba, mutass irányt nekünk,

a sötét vadonba el ne tévelyegjünk.

Tudom, sok a vétkünk, nagyokat hibáztunk,

úgy hiszem, mára már tisztábban látunk.

Nélküled elveszünk, oda lesz létünk,

elveszik családunk, múltba vész népünk.

Áraszd ki gyógyító, áldott keneted,

küld le ránk hűséges, örök kegyelmedet.

Könyörögve kérünk, néz le a mennyből,

megbocsátó szívvel lásd a szenvedőt.

Gyógyulást hozzon Földre irgalmad,

Jó Urunk, Istenünk - könyörgünk, irgalmazz!

 

Köszönöm /vida b. jeva/

 

Köszönöm Istenem látó szemeimet,

melyekkel nézhetem, dicső fényedet,

köszönöm ajkamon a nekem adott szót,

hogy énekkel áldhatlak, Mindenható.

 

Köszönöm Uram, mind két fülemet,

melyekkel hallom üzeneteidet,

köszönöm kezeim, hogy feléd nyújthatom,

lábaim fürgeségét, hozzád futhatok.

 

Köszönöm szívemet, mit megtisztítottál,

lelkem békességét, nyugalmat adtál,

köszönöm, hogy imáim trónodig elérnek,

meghallgatsz, segítesz, köszönöm Tenéked.

 

2018.05.26.

.

Küldönc

Egy angyalt láttam álmomba,
vele együtt táncoltam,
fogta a kezem, s pörgetett,
a felhők felett reptetett.

Puha, selymes volt az ég,
átlátszott a messzeség,
kéklőn, fénylőn csillogott,
láttam, a Holdat, s csillagot.

Alattam mélység, sötétség,
felettem fénylő, teljesség,
repültem, szálltam, boldogan,
nem voltam már sorstalan.

Küldönc az angyal, úgy mondják,
Mennyből jövő orvosság,
táncoltam vele boldogan,
de kár, hogy csak álmodtam.

2019.05.03.

. Láthatatlan ellenség

 

Covid nevű ellenség,

Láthatatlan ellenfél,

Hamis, rút a koronája,

Undok minden porcikája.

 

Karantén van miatta,

Ne járkálj a piacra,

Unatkozol? - mosogass!

Vagy jégkrémet szopogass.

 

Ülj, nyugton a kanapén,

Míg nem jön, mit tudom én.

Ha van egy szép szobád,

Bene meg egy puha ágy.

 

Könyv és kávé kezedben,

Reménység a szívedben.

Ragyognak a csillagok,

Fénye csak neked ragyog.

 

Egy tücsök, szépen muzsikál

„hidd el, jön még jobb világ,

mert visszajön a Nagy Király"

 

Látod fiam /vida b. jeva/

 

Látod fiam, még itt vagyok,

ragyogna rám a csillagok,

a hold ma is fénylik, s figyel,

jövőről mesél, s én elhiszem.

 

Írva van sorsod az ég felett,

hited, erőd elég lesz neked,

hosszú az út, míg véget ér,

lelkem az úton elkísér.

 

Utad nehéz lesz, jól tudom, de

fénysugár vezet át sorsodon,

mikor a rossz, a jóra láncot vasal,

olyankor szívem ketté hasad.

 

Akard a jót, akard a célt,

elérheted, mit sorsod ígért,

csak légy bátor, légy erős fiam,

imám oltalmaz, elkiser.

 

Tanítsd a jóra, te is gyermeked,

mint ahogy tettem ezt én veled,

légy hű, igaz, bátor és szerény,

fiam, az élet - egy kaland regény.

 

Levél Édesanyámnak

 

Édesanyámnak írom a levelem,

aki levelemre,

már nem felelhet,

tudom akkor is válaszát,

ismerem, érzem

minden gondolatát.

 

Anya, minden úgy van,

ahogy te mondtad,

a dolgok, azóta sem változtak.

 

A lusták,

nem lettek serények,

hazugnak sem lett

igazság erénye.

 

Igen anya, igazat szóltál,

mikor a gonosz ellen,

jogosan lázadtál.

 

Tudod, nem hittem

akkor neked,

gondoltam, álmodod...

vagy csak képzeled.

 

Anya!

minden úgy volt, van, 

látom már,

talán nincs későn az elhatárolás.

 

Bőrömön érzem

a gonosz leheletét,

manipulációt, varázslást,

ördögtől megszállott,

elfajzott hitét.

 

Hazug szájának, bűze árad rám,

kérlek segíts,

őrizz, adj erőt,

szabadíts meg a gonosztól,

mennyei jó Atyám.

 

Mamának mesélek /vida b. jeva

 

Mama, ha itt lennél megcsókolnám kezed,

elmondanám neked mennyire szeretlek,

kedvenc virágaid, egy csokorba kötném, gyémánt

könnycsepped, lágyan letörölném.

 

Mesélnél nekem a múló időről,

tavaszról, nyárról, sárguló mezőkről,

születésemről az aratás napján,

amikor engem a világra hoztál.

 

Elmesélnéd, hogy szaladtam, kezemet kitárva,

mikor öledben, biztonságra vágytam,

hogy nyomtam puszit bársony homlokodra,

ahogy boldogan azt arcomhoz nyomtad.

 

Vizes, cukros kenyeret mily vidáman ettem,

kinn a lépcsőn ülve jó nagyokat nyeltem.

Mellém ült öcsém is kenyérrel kezébe,

zsíros cukrossal, mert ő úgy szerette.

 

Este az ágyban mellénk kuporodtál,

bebújtunk szívedbe, s te altatót daloltál,

szépet, ringatót, álomba csalót,

finom illatost, tündér álmot hozott.

 

Én mondok most mesét, - igazat, valót,

olyat, "mesét" mondok, ami terólad szól.

Elmondom neked, mennyire szeretlek,

lelkem hangszerén eljátszom most neked.

 

Köszönöm mama, hogy féltőn felneveltél,

kanyargós utamon végig elkísértél,

fogtad a kezem árkon, bokron át,

kimostad ha kellett, mocskos, sáros ruhám.

 

Velem örültél, velem sírtál anyám,

Óperenciás tengert is együtt úsztuk át,

megmásztuk mi ketten az üveghegyeket,

legyőztünk óriást és gonosz törpéket.

 

Köszönöm mama hogy gyermeked lehetem,

hozzád küldött az Úr,

belőled vétettem,

nevelj, gyámolíts oktass és vezess,

megtettél mindent, mit ember megtehetett.

 

 

 

Mikor eljött időd, lejárt földi léted,

szólított az Isten - haza kell térned!

Békességgel léptél a fénylő nagy útra,

nem maradt semmi rossz, amit hátra hagytál volna.

 

Megáldott az Úr mikor haza tértél,

a rád bízott lélekkel hűségesen éltél.

Mennyország kapuja sarkig nyitva állt,

 örömmel fogadott Szerető Atyád.

 

Dicsőség koszorút tettek a fejedre,

úgy kísértek téged mennyei helyedre.

 

 

Plus size

Marilyn Monroe nem vagyok,
bár hasonlítok rá - nagyon,
szél fújja a szoknyámat,
láthatják csábos bájam.

 

Magam el, nem takarom,
formás testem mutogatom,
csípőm szexi, gömbölyű,
combom kerek, gyönyörű.

 

Keblem oly lenyűgöző,
mutatós, kerek, megnyerő,
ajkam, csábít, igézőn,
mosolyom angyali, kísértő.

 

Plus size-zes az alakom,
Monroe bizony  nem vagyok,
de akár tetszik, akár nem,
Marilyn elbújhat mellettem..

 

 

Menedék /vida b. jeva/

Te vagy az én menedékem,
Hozzád mindig mehetek,
Éjjel, nappal karod tárva,
Nálad nincsen félelem.

Erős vár vagy, kőszikla,
Hitem benned meglelem,
Árvíz, orkán, rettenet, így
Nem érhet el engemet.

Vagy, ha még is ellenem jő,
Nem félek, nem rettegek,
Tudom, hiszem, nem hagysz el
Menedékem, Istenem.

 

Menedékem /vida b. jeva/

Menedékem vagy én nekem,
ajtód tárva - vár engem,
szilárd lelkű angyal vagyok,
éjjel, nappal Rád gondolok.

Erős vár, és örök lét,
csodás forgatag, nem szélvész,
ott vagy. mindig rám várva,
mennyei fényes világban

 

Mese angyal a fán

 

Egy nap amikor Nice (Kedves) angyal éppen egy felhőn csücsült, vágy gyúlt a szívébe, hogy ne csak fentről lássa az embereket, hanem közvetlen közelről is.

Szeretett volna megismerni az embert. Gondolta megkéri, az Atyát engedje meg neki, hogy lemenjen a Földre.

- Uram enged meg, hogy lemenjek a Földre, már oly régóta vágyom rá.

- Miért nem szóltál erről korábban? Menny, ha menni akarsz, de vigyázz, nem minden az aminek látod.

Még ki sem mondta az Isten az útra valót Nice már is a Földön landolt egy faágon.

- Hú de gyors voltam! Már itt is vagyok!

Körül nézet, tetszett neki a táj, szép fehér hótakaró borította be a földet. Amint nézelődött, éppen arra jött egy kis fiú, aki kutyát sétáltatott. Jól be volt bugyolálva, sapka, sál, nagy csizma, éppen csak a szeme látszott ki.  Az angyal megszólította a kis fiút.

- Szervusz, kisfiú! Hogy vagy?

Semmi válasz, semmi reakció. 

- Talán nem hallotta meg.  - gondolta az angyal.

Az angyal ismét megszólította a gyermeket, de most már hangosabban.

- Kisfiú! Hogy vagy?  - Semmi nem történt. a fiúcska csak ment tovább.

- Talán süket szegényke azért nem halja, hogy szólongatom.

Nice egy kicsit lejjebb ült egy faággal, és megrázta az ágat, úgy, hogy a hó mind rá eset a gyerekre. Arra gondolt talán így meglátja és meghallja a fiúcska.

- Nem hallasz, nem látsz? Itt vagyok a fán! - kiáltotta most már hangosan.

De a fiú, csak ment tovább és halkan dudorászott egy dalt.

- Na, ebből elég!

Lehuppant a fáról éppen a fiúcska elé, mert elfelejtette a szárnyait használni.

- Hopp! Na! Ezt már látod ugye és remélem, hallasz is engem? - mosolygott kérdően.

- Ó! Jaj! Mi volt ez kiáltott ijedten a gyermek. – Csak nem szakadt le az ég. Mi ez a robbanás, mi ez az égzengés, mit történt?

Forgolódott körbe, körbe, de a hó fal, ami körül vette, semmit sem engedet látni. Kis kutya annyira megrettent a hatalmas zajtól, hogy az ölébe ugrott és ott reszketet félelmében.

- Na, most aztán hogy vágjuk ki magunkat a hókupac alól. Tudod mit csibész, csak azért sem félünk. Ha összefogunk, ketten majd csak kijutunk! Kezdjünk el ásni! Fogjunk neki! És az alig három kilós kis csivava, leugrott gazdija öléből és minden erejével próbált lyukat kaparni a hó falon. Ügyes vagy csibész kaparj, kaparj! A fiúcska és a kutya együttes erővel kaparták a menekülés útját.

Nice, fölülöl, nézte mit csinálnak ezek ott ketten. Nem értette miért nem másznak ki a falon, hisz csak a térdéig ért a hókupac.

- Hahó! Gyermek! Segítsek? – kérdezte jó hangosan, mert most már biztos volt  benne, hogy a gyermek nagyot hall, vagy süket lehet szegény.

Hangjára ismét a Földre zuhant egy nagy hó görgeteg.

.- Mi történik itt? Miért zuhan le ennyi hó, ha beszélek. – gondolkodott el az angyal.  Ó jaj! Csak most jövök rá, nem változtattam meg a külsőm, amikor a Földre lejöttem.  Meg maradt a mennybeli termetem, hangom, amely olyan az emberfiának, mint menydörgés, termetem, mint egy mamut tölgy. Ó! Szegény kis teremtmény, ezért nem figyeltél rám. – sajnálkozott Nice az angyal. Gyorsan visszatérek, az Atyához segítsen ezen a helyzeten.

- Atyám, elrontottam a Földre érkezésem. Mennyei testben akartam szóba elegyedni az emberrel, de nem hallott és nem is látott engem, mert nem is láthatott és nem is hallhatott ilyen voltomban. Kérlek, Uram segíts. – borult le alázattal az angyal.

- Rendben van. Indulj és te is segíts! – szót az Isten.

 

 

- Segítség, segítség! Hallatszott tompán a gyermek hangja a hókupac belsejéből. Csibész is ugatott, ahogy a torkán kifért, de mivel már esteledett senki sem járt arra.  Mind a ketten elfáradtak az ásásban, 

- Legalább az eget látjuk Csibész, legalább az eget. Kiáltsunk akkor az ég felé, talán ők meghallják a kiáltásunkat, talán ők küldenek segítséget. – simogatta meg szeretet kutyája fejét a kisfiú.

- Isten, ha hallod, hogy segítségért kiáltunk, kérlek, küldj valakit, aki kiszabadít bennünket!  Segítség, segítség! – kiabált torkaszakadtából a fiú.

- Itt vagyok! Ne féljetek! Mindjárt kiszabadítalak benneteket. – biztatta őket Nice az angyal, és

amilyen gyorsan csak tudta, szétrombolta a hó falat, kikaparta a gyereket és a kutyát a hó fogságából, amit ő idézett elő, az elővigyázatlansága miatt. Termete ugyan emberibb lett, hangja is, de ereje  megmaradt angyali. Ezért két perc sem telt el és a foglyok szabadok voltak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Én szólítom, ő meg rám sem figyel mi van itt?

Megkérdezem az Atyát - gondolta az angyal. Miért nem lát és hall engem az Ő teremtménye.

Gyorsan az Atyához iramodott és elmondta, hogy milyen furcsa dolog történt vele a Földön.

- Miért nem látott és hallott engem a fiú? - Kérdezte az angyal kíváncsian.

- Mert az ember még nincs olyan szellemi létbe, hogy teljes valóságában lássa az angyalokat, Nem bírnák el a látványt. Csak néhánynak embernek adatik meg ez a lehetőség. Had maradjanak az angyalok láthatatlanok az emberi szem előtt.

- Ez ma még így van jól, de hamarosan megváltozik minden, és akkor látni és hallani fognak benneteket.

. Értem Uram! - Addig én csak a fentről, faágról figyelem őket.

 

Mi a szeretet. / vida b. jeva/

 

Mily könnyű szeretni, azt, ki kedves,

figyelmes, szelíd és rokonszenves,

aki, csak ad, - de sose kér,

könnyen szerethető ő mindenért.

 

Lehet-e szeretni, aki durva,

beszéde sértő, arca mogorva,

megszúr tüskéjével, akkor is szereted, -

látod, barátom, ez a szeretet.

 

Egyszerű szeretni a kedves, jó barátot,

vele élvezni vidám társaságot.

Mikor szenvedőt, látsz,

nyújtasz- e kezet,

az éhező koldusnak, adsz- e kenyeret.

 

Tanácstalannak, mondasz jó tanácsot,

letörölöd könnyeit, hogy, ha sírni látod.

Aki hízeleg, vagy kedvesen cirógat,

bizony, nagyon tudjuk szeretni azokat.

 

Vajon a lázadót, hitetlent,

bűnök közt gyötrődőt,

meglátjuk a mocsárba kínok közt vergődőt.

 

Vétkesek vagyunk,

bűnös emberek,

Isten bennünket, akkor is,

így is szeretett.

Megnyitotta, irgalmával a bezárult eget,

na látod barátom, ez a szeretet.

 

 

Mi lenne /vida b. jeva/

Ha szél lennék, szellővé válnék,
meleg nyárban, frissen fújdogálnék,
ha eső lennék, halkan permeteznék,
a szomjazó földnek áldására lennék,
ha vihar lennék, elcsendesülnék,
halkan, csendben, neked énekelnék,
villám lennék, ép csak lecsücsülnék,
odvas fa tövében, szépen megpihennék.

Ha gyűlölet lennék, szeretetté válnék,
ezen a világon vállról, vállra szállnék,
ha félelem lennék, kurázsit találnék,
az igazságért, bátran ki is állnék,
ha harag lennék, békére vigyáznék,
a háború istenét, végleg elfeledném,
ha bánat lennék, boldogsággá válnék,
öröm, boldogság énbennem tanyáznék.

Ha hitetlen lennék, kitárnám szívemet,
hittel tölteném meg a hitetlen lelkemet,
térdre borulván kérném a nagy Isten,
töltse be hittel, hitetlen lényemet, és
hívőként őrizzen, örökre engemet.

2019.05.14.

Miért szeret Isten? /Vida B, Jeva/

 

Gondoltál már rá, hogy

Miért szeret Isten,

Feltétel nélkül, örökös, - hittel?

 

Mert teremtőnk, alkotónk,

Életre hozónk,

A saját lelkéből, életet adó.

 

Mi benne élünk, Ő mibennünk él,

Lelke bennünk maradt,

Egy életre miénk.

 

Visszavenni, azt már nem lehet,

Ezért az Isten

Bárhogy vagy, úgy szeret.

 

Üdvösségünk és örök létünk,

Rajtunk múlik,

Jól, vagy rosszul élünk.

 

Ha majd eljönnek értünk,

Az angyalok, meglátjuk

Hol lesz örökös "holnapunk".

 

Mennybe szentek között,

Égi palotába,

Vagy a sötétség, örökös bugyrába.

 

Akkor visszaveszi Isten

Szent lelkét,

Örökös pecsétet, pecsétel belénk,

Üdvösség pecsétjét, mennyei életet,

 

Vagy poklot, szenvedést,

Ki, mit érdemel.

Miért szeret Isten, mond miért?

Lelkének darabja,

bennünk van, értünk él.

 

Mit tegyek?

 

Mit lehet tenni,

ha kemény a szíve,

mit lehet tenni,

ha nincs becsülete,

mit lehet tenni,

ha telve van gőggel,

mit lehet tenni, a

gonosz lelkűvel?

 

Kérdeztem Istent, s

Ő válasz adott.

- Gyermekem ne sírj,

vigaszod vagyok,

nappal és éjjel,

melletted állok,

igémmel neked,

utat mutatok.

 

Kemény szívűhöz,

te gyengéden beszélj,

becstelennek,

bátran a

szemébe nézz,

gőgös embert,

szelíden fogadd,

gonosz lelkűért,

imádkozz sokat.

 

 

 Ne félj!

 

Ne félj látni, vágyni, élni,

ne félj valakit, igazán szeretni,

ne félj a mától, a holnaptól,

ne félj az eljövendő örök valóságtól.

Ne félj új utakat egyedül járni,

ne félj az úton barátra találni,

ne félj elfogadni feléd nyújtott kezet,

ne félj átölelni azt akit szeretsz.

 

Ne félj tiszta szemmel fel nézni az égre,

ne félj, kiáltani mikor úgy érzed,

ne félj álmodni, ébren maradni.

ne félj szerelmednek édes csókot adni.

Ne félj akkor sem, ha ellenség támad,

ne félj, elviselni ha ledönt a bánat,

ne félj, felemelni csüggedő karod,

ne félj kimondani az igaz hű valót.

 

Légy bátor, légy erős, soha se félj,

hitedbe kitartva, életed tiéd,

 

Ne nézz hátra

 

Szeretnék felhőkön járni,

hol átjár a fény,

szeretnék hegyeket mászni,

hol közelebb az ég.

 

Szeretnék megélni, érezni,

minden csodát,

szeretnék látni holnapot,

a fénylő ködön át.

 

Ma van a holnap, látni,

érezni, most kell,

tudni, hogy minden lépéssel,

a Föld mozdulhat el.

 

Gyere velem bátran,

akarni, amit én,

kéz a kézbe - ne nézz hátra,

majd utolér a fény.

 

2020.08.13.

 

Nem akarok

 

Nem akarok én mosolyt hazudni

ha csaló az ember,

nem akarok adni, se álmot se hitet,

ha nem lát messzire.

 

Nem akarom hallani, ki csak maga igazát

hallja meg,

nem akarok beszélni, sem válaszolni

a hamis vitákban,

 

Süket, vak, világban, nehéz várni a csodára,

mert az ember

nem változik sohasem…

 

Egyedül az Isten ad hitet és remény,

mert benne bízni, hinni,

gyönyörűség.

 

Nem hagyom

 

Hagyom, hogy szép legyen,

minden, ami szép

nekem adja rejtet kincseit, a lét.

 

Hagyom, hogy elmúljon,

minek menni kell,

rám találjon, mi sosem múlik el.

 

Van, kihez bújjak, ha oltalmat keresek,

erősé válok, mert élni szeretek.

Szegényen gazdagon, a Földet csodálom,

lehet a közel, nagyon is távol.

 

Távolból nézem e- fázós világot,

lelkemhez ölelve, közel lesz a távol.

Nem hagyom elfutni, ami az enyém,

Isten tart engem Szentséges tenyerén.

 

Nem nézek hátra /vida b. jeva/

Itt vagyok otthon, itt van mindenem,
ami régen elmúlt, gyorsan elfeledem,
nem cipelek többé, nehéz terheket,
bánatot, szomorú, sajgó gyötrelmeket.

Fájdalmas sebek, mit szívemen ütöttek,
rejtekükön, gyémántként, fénylőn tündökölnek,
minden könnycsepp, mit valaha ejtettem,
igazgyöngyé vált, lelkemnek mélyében.

Csak előre nézek már, soha nem hátra,
igaz szeretettel lettem felruházva,
közel van a távol, itt van a messzeség,
kezemet kinyújtom, s elér a Mindenség.

 

Nem számít

 

Hidd, el nem számít, mit

mondanak rólad,

Hisznek- e benned, vagy tán

káromolnak.

 

Az sem számít semmit, ha

bármit is beszélnek,

Szapulnak téged, vagy

szemedbe dicsérnek.

 

Nem számít az sem, ahogy

látnak téged,

Vagy, hogy egyáltalán

észreveszik lényed.

 

Teremjen benned, bizalom

és erény,

Legyen lelkedbe, szeretet

és remény.

 

Ha akarsz légy bohóc,

maskarába bújván,

Hidd el nem számít,

ha kinevetnek durván.

 

Nem számít az sem,

ha irigyen néznek rád,

Bohóclét elmúlik,

ha leveted a gúnyát.

 

Ne enged másoknak, hogy

átformáljanak,

Maradj igaz ember -

beszédben is igaz.

 

Légy örökké hű, bátor,

mértékletes,

Szeretet útját, soha el

ne feledd.

 

Ő és én

 

Ő és én mi,

egyek vagyunk,

mi együtt sírunk,

és együtt kacagunk,

egyszerre nyílik,

szólásra szánk,

együtt áldjuk meg,

azt, aki bánt.

 

Ha nem vagyunk közel,

hív sóhajunk,

egymás nélkül mi

nem szárnyalunk,

Ő nekem múzsám,

s és az Ővé,

szeme tükrében

látom a fényt.

 

Szeretve vágyni,

a holnapokat,

kéz a kézbe járni

a földi utat,

félszárnyú angyalként,

kapaszkodunk,

kettőből egyé így válhatunk,

 

Örülj Matilda /vida b. jeva/

 

Matilda, kis töltött galamb,

mire ez a morcos, fa arc,

ne legyél ily méla, unott,

nem vagy te agymosott.

 

Egyél, igyál, nótázz, szeress,

ne bánd, hogy a farod remeg.

elől, hátul, kerek, nagy,

sok, sok férfi álma vagy.

 

 

Itt van mindjárt Jenő úr,

érted rágja, marja bú,

epekedik, vágyva vágya,

bár csak, te lennél a párja.

 

Béláról már nem is szólva,

jegyűrűt vett nagy titokban,

reménykedve nézegeti,

hiszi, szíved elnyerheti.

 

Egy szép napon elvesz téged,

együtt esztek sok, jó étket,

többé soha nem kell félned,

mit szól hozzád, majd a férjed.

 

Farod, karod, így szereti,

gebe, vézna, nem kell neki,

te vagy az ő ideálja,

rezgő hasad, minden vágya.

 

Nyála csorog, liheg, morog,

várja nagyon azt a napot,

rád szórhassa kincseit,

foghassa dundi kebleid.

 

Plus size

Marilyn Monroe én nem vagyok,
bár hasonlítok rá ...Igen! - nagyon,
szél fújja a szoknyámat,
csodálják is csábos bájam.

Magam el, nem takarom,
formás testem mutogatom,
csípőm szexi, gömbölyű,
combom kerek, gyönyörű.

Keblem oly lenyűgöző,
mutatós, kerek, megnyerő,
ajkam, csábít, igézőn,
mosolyom angyali, kísértő.

Plus size-zes az alakom,
Monroe bizony, nem én vagyok,
de akár tetszik, akár nem,
Marilyn elbújhat mellettem..

 

 

 Rád gondolok Katám.

 

Ha rád gondolok, felsejlik szívembe

kedves, szép beszéded,

érezni vélem, áldott ölelesed.

Lelkemmel látom, serény mozdulatod,

ahogy a frissen sült húst,

az asztalra rakod.

 

Hallani vélem, ahogy elém teszed,

- "vegyél Évike,

hisz, tudom, szereted... "

Otthonod békéjében, jó volt megpihenni,

mennyei, s földi dolgokakban,

együtt, megmerülni.

 

Elfáradtál látom, e földi létben,

vágyodva vágyodol,

Mennyország kertjébe.

Terített asztallal vár az Úr, te rád,

tárt ajtókkal,

ahogy mondtad, -" az arany palotád."

Szeretett Testvérem, Katám, Barátom,

mind végig el kísér,

az úton, imádságom.

 

Mindenható Isten, mennyei Atyánk,

Könyörögve kérlek,

Oltalmazd, vigyázz rá,

Vezesd, támogasd, fogjad a kezét,

Bátorítsd, vigasztal, töröld meg szemét,

Vedd el fájdalmát,

s ha majd menni kell,

Szerető, karodba aludjon el.

 

2021. 01. 25.

Reggel

Kora reggel felébredtem,

aludt még a város csendbe ,

sötét volt az ég nagyon,

a hold udvarában, duzzogott.

 

Kezem Istenhez emeltem és

szívem megtelt szeretettel,

imát mondtam szépen csendben,

halld meg uram-könyörgésem.

 

Áldott Isten, arra kérlek,

adj békét a föld népének,

szabadítsd meg minden rossztól,

gyilkos , gonosz indulattól.

 

Virágozzék rét és mező,

legyen dúsan termő a föld,

adj vizet a szomjazónak,

igaz álmot, álmodónak.

 

Hitet, remény kókadónak,

Igaz szót a vádolónak,

Remény a szenvedőknek,

Szeretettet, hitszegőnek,

 

Hűséget a csalfának,

Bátor szívet a gyávának,

Irgalmat az ítélőnek,

Kegyelmet az elítéltnek.

 

Köszönöm, hogy meghallgattál,

Kegyelmeddel jól lakattál,

szívem megtelt reménységgel,

Te vagy Uram-üdvösségem.

 

2017. 10.14.

 

 

 

Rejts el bánatod /vida b. jeva/

 

Ne ejts könnyet,

ne mutasd bánatod,

magadba rejts el,

ha mardos fájdalom.

 

Ne lássa más,

csak te és Istened,

emberi beszéd, szó,

gyógyír nem lehet.

 

Atyádnak mond el,

mi marja lelkedet,

fentről válasz jön rá,

mennyei felelet.

 

 

 

 

 

 

Remény (vida b. jeva)

 

Légy csöndes templomom,

hol bús lelkem felragyog,

légy napom és csillagom,

mutass utat, ha szomjazom.

 

Légy virágzó rét nekem,

édes illatod bódítson el,

légy bátor harcosom,

ki várfokán éjszaka átoson.

 

Légy kanyargó hűs patakom,

lágyan ringató halk tavaszom,

üdítő nyári záporom,

csodafám, hőtől árnyat adó.

 

Légy megszokott minden napom,

tükröm, ágyam, és asztalom,

vetett párnám és pamlagom,.

hol jó pihenni, ha elfáradok.

 

Légy te örök választottam,

ahogy eddig soha más,

mert egyszer minden véget,

de a Remény, megmarad.

.

 

Segíts Uram! /vida b. jeva/

Segíts Uram, segíts rajtunk,
Te vagy áldott, hű oltalmunk,
Benned van a bűnbocsátás,
Szent véredben megtisztulás.

Kegyelmet adj, s üdvösséget,
Hívj magadhoz minden népet,
Feketét, sárgát, bronzszínűt,
Fehéret, sápadt kétszívűt.

Száradt a lelkünk és sivár,
Kiszikkadt szívünk epedve vár,
Öntözz meg mennyei esővel,
Vár Rád a néped reménnyel.

Szent kenetedet áraszt ránk,
Kegyelmes, szerető, jó Atyánk,
Rabláncaink szétszakadnak,
Sebeid áldón betakarnak.

2019.06.09.

Semmi sem választ el

 

Ragyog az ég, a Föld forog,

nevetnek ránk az angyalok,

fentről a menyből néznek már,

figyel minket a mennyország,

összeköt bennünket égi fény,

gyönyörű lelkünk az égig ér,

megadta nékünk az Istenünk,

egymást, szívből szeressük.

 

Támadhat jégeső, szélvész,

tombolhat hóvihar, hőség,

semmi sem válassz el tőled,

lelkünk össze van kötve,

láthatatlan izzó kötéllel,

ragyogó, örökös hűséggel,

hármas kötél szét nem szakad,

lelkünk a menybe benn marad.

 

 

Soha ne félj!

 

Ne félj a sötétbe kinyitni szemed,

csak azt látod, sötétnek,

ami nem ereszt,.

Szíved lámpásában, hogy, ha fény ragyog,

tündököl mindvégig,

a te csillagod.

 

Vezet az úton, soha nem hagy el,

mutatja az utat,

ahová menned kell.

Ne félj a fénybe becsukni szemed,

nem lesz homályos,

szép tekinteted.

 

Pilláid alól is áthatol a fény,

nem veszíted el,

ami már tiéd.

 

"Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!" Mt 6 : 23

 

Sorskerék /vida b. jeva/

Elmúltam már valamennyi,
s letten én is nagyika,
rohannak a percek, évek,
körbe vesz sok unoka.

Unokámnak gyermek lesz,
s leszek akkor dédmama,
gyermekemnek, gyermekéből,
így válik, édesapa.

Körbe forog az életünk,
tél után, tavasz jön,
s rövid nyarat követően,
kopogtat a rozsdás ősz.

Nincs vége a körforgásnak,
forog - forog a sorskerék,
aki lent van, felfelé megy,
majd újra lefelé.

Nincs kiszállás, mindaddig,
míg meg nem áll a sorskerék,
búcsút intve, visszanézni,
- ej rá érünk arra még.

 

Szabad vagyok

Sok felé jártam a múltban,
álltam elől, s hátul a sorban,
volt, hogy térdre borultam,
és lelkemet húztam a porban.

Azt mondták ilyen az élet, s
kihúzták alólam a széket.
Leestem. - Nem baj, hadd essek!
Ők, ilyet soha sem mertek.

Hibáimtól, még erősebb lettem,
tévedéseimből, erőt merítettem,
semmit sem kaptam meg ingyen,
senki sem hitt akkor bennem.

Gyermekként álmodtam róla,
hogy babákat hozza a gólya,
hittem benne, - bár nem láttam,
világ gondját, sutba vágtam.

Mondtak rólam jót és rosszat,
de én sosem sem tékozoltam,
Isten előtt meghajoltam és
csak hozzá fohászkodtam.

Mindenható Jó Istenem,
kérlek segíts meg engemet,
adj nyugalmat, békességet,
szeretetet, üdvösséget.

Benned bízom Édes Atyám,
mindig gondot viseltél rám,
nem hagytad el gyermekedet,
átölelted bús szívemet.

Köszönöm a jóságodat,
iránytűd utat mutat,
tudom Nálad otthont lelek,
nem veted el, gyermekedet,

Megterített asztallal vársz,
gyémánt gyűrűt adsz akkor rám,
együtt sétálsz ott majd velünk,
kik örökké veled leszünk.

 

 

Most már tudom hol a helyem,
miként élem le életem,
nem törődöm, hazug szájjal,
nem érhet el a bűbájjal.

Nincs már semmi félni valóm,
szabad vagyok Mindenhatóm,
hit, remény és szeretetet,
ez járja át a lelkemet.

 

Szálka

 

Kinek tetszik, kinek nem,

az, hogy mikor, mit teszel.

Van ki szeret, van ki nem,

na és akkor - ki veszel?

 

Fejeden, nincsen haj?

Na, bum! - mond, mi van?

Nem szúnyog a derekad?

Hidd el, nincsen semmi baj.

 

Több a popsidon a háj,

van akinek az is fáj?

Csontod zörög - ez is hiba?

így lesz ebből a galiba.

 

 

 A SZÓ ELSZÁLL

 

"A szó elszáll az írás megmarad"

Így szól a fáma. –

Bizony ez, nem igaz!

Kimondott, szónak, igen is súlya van,

gondold meg, a szavaidat.

 

Igen legyen igen, a nem pedig nem,

ne adj hozzá, se el ne vedd,

amit kimondanak itt lenn az emberek,

hidd el,

hallják fönn az égiek.

 

Becsület, tisztesség, hűség és erény,

ezeket szólván nem lesz tévedés,

igaz ember,

hittből beszél,

nem hányja - veti ide, s tova a szél.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ADNI

Mindig csak adni,
semmit sem várni,
igaz hitben, bátran,
hűségben járni.

Adni, a gyermeknek,
igaz, tiszta, szót,
jó irányt, jó utat,
mindig a valót.

Adni a szülőnek,
méltó tiszteletet,
jóakarattal körül vett,
féltő szeretetet.

Adni az Istenek,
hálát, tisztességet,
alázatos szívet,
meghajtott térdeket.

Adni önmagadnak,
esélyt, akaratot,
egy életen át tartó,
bátor szolgálatot...

Adni, csak adni,
soha sem kérni,
Földön így lehet,
Boldogan élni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

KARÁCSONYI AJÁNDÉK

 

Kívánok nektek hitet,

kedvet,

hű szerelmet, lágy

türelmet,

hosszú úthoz fényt,

csodát,

álmot, békességes

várakozást.

 

Emberséges boldogságot,

jó célt, hozzá valóságot,

daltól derűs jobb világot,

kézfogásos igazságot.

 

Hűséget, mely el nem

fárad,

tekintetet szebb világban,

éjt és nappalt sose félve,

szeretet, üdvösséget!

 

Születésbe vetett hitet,

áldott fénylő ünnepeket,

ételt, italt az asztalra,

szent ölelést,

Karácsonyra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

AKKOR IS MÉG?

 

Ha elhalkul egykor a hangom,

és recsegve szól dalom,

mond, dalolsz helyettem

akkor új dalokat,

 

ha elhagy majd erőm,

megfárad testem,

felemelsz magadhoz,

szépen szelíden,

 

hanem tudom dicsérni,

már az életet,

mond, dicséred majd,

helyettem, s értem,

 

ha nem tudok többé

felhőtlen nevetni,

nevetsz-e bátra,

fogva a kezemet,

 

s, ha elfelejteném,

hogyan kell szeretni,

tudnál-e szeretni engem,

akkor is még?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

AMIKOR ÚGY ÉRZED

 

Amikor úgy érzed,

megszakad szíved,

amikor úgy érzed,

eljött a végzet,

amikor úgy érzed,

nincs magyarázat,

 

amikor úgy érzed,

fájdalom a társad,

amikor úgy érzed,

hiába lázadsz,

amikor úgy érzed,

bánat a házad,

 

amikor úgy érzed,

lenni is nehéz,

amikor úgy érzed,

nagy a veszteség.

 

Akkor is utadon,

tovább kell menni,

akkor is kell,

új levegőt venni,

akkor is észrevenni,

kiért lehet élni,

összetört szívvel,

örökké szeretni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

AKKORD

 

Dalom, hogy ha,

messze szállna,

énekelném  az új nótámat,

trillárom, hajj, trillárom hajj,

ó jaj, de nagy a baj.

 

Gitárom, ha pengetem,

s szöveget elfeledem,

mert egyszerre, csak egyfelé

megy a fránya figyelés.

 

Akkordokat keverem,

túl sok, ez a fegyelem,

E és D - dúr, na meg CÉ,

hol van a GÉ meg a BÉ?

 

Megpróbálom még egyszer,

talán most nem feledem,

itt van ez a három húr,

rajta szorul meg az újj.

 

Még is mily fals ez a hang,

elszégyellem magamat,

Á-mol helyet mit fogtam én?

Oda lett a szép kis zeném.

 

Gyorsan abba is hagyom,

lesz még néhány alkalom,

keresni a hangokat,

lefogni akkordokat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ÁLMODOZÁS

 

Lebegve szállni

sas madár szárnyon,

átrepülni felhőkön

a nagy rónaságon,

 

szabadon szárnyalva,

béklyót hátra hagyni,

szabadság madarához,

bátran csatlakozni.

 

Együtt lebegni

hegyek orma felett,

szél hátára ülve

át a tengeren,

 

hol szabad a lélek,

szabad a szó,

nem köt az - "ülj le"

nincs zárt ajtó.

 

Mégis vissza tart,

becsület, kurázsi,

maradok a földön,

örömmel szolgálni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ÁLOM, VAGY VALÓSÁG

 

Hű akarok lenni, Istennek tetszeni,

nem az embereknek,

így - úgy megfelelni.

 

Felnézek az égre, látom amit látok,

felhők fölött látom,

a csodás világot.

 

A titkot azt a csodát, amit, csak lelkem lát,

kéklő messzeségben,

az égi palotát.

 

Hűs patakokat, aranyló utakat,

dúsan megrakott,

ragyogó tálakat.

 

Látom a trónszéket, fénytől áradón,

Nagy Király ül rajta,

a kegyelem osztó.

 

Lelkem leborul, Szentséges lábánál,

könnyeim hullanak,

igazgyöngyé válván.

 

Kedves gyermekem! - így szól az Úr hozzám,

enyém vagy, szeretlek,

ezt soha se feledjed.

 

Irgalmam elkísér, földi utadon,

veled lesz kegyelmem,

most menj,  

és ne válaszolj.

 

Igaz volt, vagy álom, - nem tudom!

Nem is keresem,

boldog bizonyságban, élem az életem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ANGYAL SZÍVVEL

 

Ember testben, angyal szívvel,

Isten kegyelmében,

Utunk járni itt a Földön,

Hidd el, kicsit könnyebb.

 

Angyal szívünk arra tanít,

"légy jó mindhalálig, "

Végtelen időn túl is,

Lelkünk átviláglik.

 

Ember testben, angyal szívvel,

Össze kapaszkodva,

Szárnyat bontunk, s

Felröppenünk,

Fel, a magosba.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ANGYAL ( Küldönc)

Egy angyalt láttam álmomba,
vele együtt táncoltam,
fogta a kezem, s pörgetett,
a felhők felett reptetett.

Puha, selymes volt az ég,
átlátszott a messzeség,
kéklőn, fénylőn csillogott,
láttam, a Holdat, s csillagot.

Alattam mélység, sötétség,
felettem fénylő, teljesség,
repültem, szálltam, boldogan,
nem voltam már sorstalan.

Küldönc az angyal, úgy mondják,
Mennyből jövő orvosság,
táncoltam vele boldogan,
de kár, hogy csak álmodtam.

2019.05.03.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

BEÁJULT A KISCICÁM

 

Beájult a kiscicám,

hogy meglátta az új ruhám,

lábaimhoz lerogyott,

csendben rám is kurrogot.

 

- Gazdi ezt nem teheted,

minden mi fontos neked,

láthatják a emberek,

magasságos szent egek!

 

- Ne legyél már ilyen szerény,

gyáva, buta kis legény,

ami rajtam látható,

nem szégyellni való.

 

Tudod, ez nem egyenruha,

nem lehetek papírkutya.

Hidd el macskosz, szép vagyok,

ragyognak rám a csillagok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

BESZÉDÜNK GYÖNGYSZEM LEGYEN

Beszédünk, mint csillagok,
szívünk mélyén fakadók,
kialusznak, ragyognak,
a lelkünkből illatozva.

Beszédeink, gyöngyszemek,
lelkünkből kiömölnek,
elgurulnak, visszajönnek,
örömmel üdvözölnek..

Beszédünk, mint vízcsobbanás,
csörgedező, zúgó, varázs,
hömpölyögnek, elapadnak,
tükörképben ragyognak.

Beszédünkben kulcs mondatok,
igaz, hamis, vádló, való,
te és én, mi döntjük el,
melyik lesz a szívhez közel.

Beszédünk igaz legyen,
szóljon tisztán, hűségesen,
áldás osszon, és ne átkot,
Isten adjon józanságot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

CSAK ÖLELJ ÁT

 

Csak ölelj át,

ha beborul az ég,

karodban nem félek,

jöhet bármi vész.

 

Oltalmad megőriz,

nem hagysz el soha,

Te vagy életemnek,

hótiszta temploma

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

CSERÉP EDÉNY VAGYOK

Én, én vagyok, nem lehetek más,
áldás, nem átok,

sem nem - látomás,
választott vagyok és nem elhívott,
kire az Isten, fehér ruhát adott....

 

Vagyok, aki vagyok, nem lehetek más,
akármit gondol is rólam a nagyvilág,
mára megértem –

talán nem egészen,
de tudom, ott csücsülök Isten tenyerében.

 

Cserép edény vagyok, Mesterem kezében,
Ő megformál, igazit tökéletességre,
nem dob ki, ha néha

 kicsorbul az élem,
mint drága agyagot, úgy nézi éltem.

 

Én, én vagyok, nem lehetek más,
így szeret engem, Mennyei Atyám,
csorbán, szerényen,

sárosan, kormosan,
szentséges fényében fürödve, boldogan.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

CSILLAGFÉNY ÚT

 

Ölelj át szelíden, csók

leszek,

Láng lelkem, összeolvad

veled,

Óvó karjaidba puha fészket

rakok,

Örök szerelembe én már

te vagyok.

 

Ölelő karodban otthonra

lelek,

Álom palotádban mesét mondok

neked,

Mesét a jövőről és mesét a

máról,

Csillagfény útról, min veled

együtt járok.

 

Csupa ragyogás, csupa

fény,

Nincs félelem és nincs többé

sötét,

Csillagok ragyognak lábaink

alatt, a

Göncölszekér velünk békésen

halad.

 

Fiastyúkot befogjuk, azon

utazunk, égi fény világit amerre

haladunk,

Látjuk a végtelent, látjuk a

csodát,

szemedbe nézek, egy csillag

ragyog rám.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

CSODA

 

Ne félj a sötétbe, nyitott szemmel járni,,

azt látod árnynak, ami annak hiszel.

szívedben, a fény, ha ragyog,

tündököl előtted, a csillagod.

 

Vezet az úton, soha nem hagy el,

megmutatja, ahová menned kell.

 

Ne félj az ajtón túl is látni,

ne félj ragyogásban kilépni. s várni,

ne félj a fénybe  becsukni szemed,

nem lesz homályos, szép tekinteted.

 

Ne félj várni a csodát, mi akkor jön el,

ha tágra nyitod szíved, s nem zárkózol el.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ÉLETED TIÉD

 

A sorsod a tiéd, nem adhatod másnak,

akarod, vagy nem,

csak neked fájhat.

Örömöd, bánatod súlyát, te cipeled,

könnyű, avagy nehéz,

az úton te viszed.

 

Minden meg van írva, a mennyei könyvbe,

sorsod, életed, szépen

 rendre szedve.

Letérhetsz ugyan a kijelölt útról,

számot adni neked kell,

választásodról.

 

Jobbra, balra mehetsz, nem csak előre,

a kijelölt iránytól,

eltérhetsz örökre.

Magad vagy a döntnök,

tiéd választásod,

életednek te vagy iránytűd, s használód.

 

Hosszú utad végén, ha majd visszanézel,

örvénylő, fénylő, legvégső érzéssel,

tudod - ott voltál, ahol lenned kellett,

fáj, vagy gyönyörű, de ez volt életed

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Élni jó!

 

Vidám lélekkel,  patyolat szívvel,

fénylő, hittbe égő,

hű tekintettel,

járni az utunkat, mi rendeltetett,

létezni, élni,  csak így érdemes.

 

Meglátni a fényt, sötétségen át,

érezni a távoli, mezők illatát,

madarak dalát, együtt dalolni,

Móricz Zsigmond könyvét,

nem csak magolni.

 

Szagolni az akác mézédes virágát,

sétálni a réten,

hosszú órákon át,

átrepülni képzeletben, a szivárvány alatt,

táncolni esőben,  várni napsugarat.

 

Élni jó, élni, érdemes.

ne gubózz be,

legyél különleges!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ELSÉTÁKOK

 

Nem tömjénre vágyom,

Csak egy kedves szóra,

Igazra, s nem alávaló,

Csaló, produkcióra.

 

Ha kést döfnek hátamba,

És semmibe sem vesznek,

Vagy fénylő lelkembe,

Otrombán betörnek.

 

Egy kis darabig tűrök,

De ne hidd, hogy sokáig,

Csak addig, amíg egytől,

Elszámolok százig.

 

Akkor fogom botom,

S tovább is állok,

Séta közbe pedig,

Jókat dudorászok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

EMBERNEK LENNI

Nem könnyű EMBERNEK lenni,
lelkünkbe szeretve egymást megbecsülni,
hazudni a jót, ha nem is igaz,
és látni azt, ami elriassz.

Nem könnyű EMBERNEK lenni,
szárnyunktól megfosztva, lebegni, vágyni,
angyali szívvel sártestbe fájni,
lélektől magasba repülni, szállni.

Nem könnyű EMBERNEK lenni,
ólom terheket vállunkon cipelni,
zúgó viharban széllel szembeszállni,
nekifeszülve IGAZ HITBEN járni.

Nem könnyű EMBERNEK lenni,
ez álnok világban bűnnek ellenállni,
vigyázni, őrizni, jó irányt mutatni,
nem könnyű a Földön EMBERNEK maradni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ÉN  VAGYOK a …

 

Vagyok csillag az égen,

vagyok fény sötét éjben,

meleg kályha hideg télben,

hűsítő szellő a hőségben.

 

Vagyok hegycsúcs, síkságon,

vagyok lanka hegyháton,

folyó vagyok sivatagban,

víznyelő az áradtban.

 

Vagyok öreg anyóka,

vagyok ifjú, s bóhóka,

vagyok lágyan ringató,

vagyok messze elhaló.

 

Vagyok tűzforró igen,

vagyok kimondott sosem,

vagyok langyos lágy eső,

szikkadt Földet öntöző.

 

Vagyok ringató óceán,

vagyok felkelő napsugár,

vagyok csermely, hűs patak,

magasról zúduló zuhatag.

 

Vagyok két ölelő karod,

vagyok boldog, szép mosolyod,

hűséges és igaz vagyok,

én vagyok – AKI, VAGYOK.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Talán, az emberi mivoltunk miatt akarunk mindig nagy dolgokat tenni,

 

de igazán nagy dolog kevés adódik az ember életében.

 

Azonban ha figyelünk a bennünket körül vevő emberekre,

 

a világra ami körbevesz bennünket, sok apró dolgot tehetünk, magunk és a fele barátaink

 

szívének és lelkének fényesítésére.

 

ELÉG NÉHA EGY MOSOLY, EGY JÓ SZÓ, EGY ÉRINTÉS, EGY BOCSÁNATKÉRÉS.

 

"mert jónak lenni jó"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

EZ AZ ÜNNEP

 

Eljött  a pillanat, s

együtt ünnepeltek

a kék ég alatt,

közeli, s távoli barátok,

és szeretett gyermekem,

gyönyörű lányom…

 

Velem örült ki ott volt,

ez az ünnep,

csak rólam szólt,

„LÉLÉKFÉNY”- ből,

megszülettek,  örömömre,

szárnyra keltek,

LELKEM PILLANGÓI.

 

A szíveken megpihentek,

majd szép csendben,

tovább mentek,

simogatva becézve,

elvarázsolt, csodát látó,

álmodó mesémmel.

 

Hálám az ég felé szállt -

Köszönöm  Atyám,

hogy adsz nekem,

erőt, hitet,

tudom, csak veled  élhetek.

Örökké áldom Szent Neved.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

FÉNY FELÉ

 

Bizony gyorsan elmúltak,

a szilaj ifjú évek,

lelkem szárnyán elindulok,

megkeresni téged.

 

Fellebbentem könnyű fátylad,

láthassam az arcod,

kegyelemnek szerelmében,

a fény felé tartok.

 

Nincs már bennem semmi,

mi bánatból volna,

igaz hitnek öröm szárnyán,

várom a hajnalt.

 

Felkelő nap lágyan-féltőn,

simogatja arcom,

tündökölő, fényességben,

szívem Eléd tartom.

 

Legyen Tied testem,

lelkem,

hisz Te tőled kaptam,

sorsom, életem,

végzetem,

hálával fogadtam.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

FÉNY

Szeretnék lámpás

lenni,
sötétségben

felragyogni,
eltévedtnek hitet

adni,
a jó utat megmutatni.

 

Szeretnék csillag

lenni,
fenn az égen

tündökölni,
utazónak fénye

volnék,
vele együtt bandukolnék.

 

Szeretnék fényár

lenni,
sötétséget kisöpörni,
láthatóvá váljon

végre,
az Isten dicsősége.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

FIAMNAK

 

Tudod, ha rád nézek, szomorú leszek,
nem ilyen sorsot szántam én neked,
Mikor gyermek voltál, sokat meséltem,
ringató, altató, szép, tündér meséket.

Hittel fogadtad anyád minden szavát,
boldogan daloltam, szívemnek hű dalát,
hitről, hűségről, becsületről, jóról,
és az el nem múló, igazi valóról.

Sebesen szálltak feleltünk az évek,
hajam is lassan, szürkévé lesz,
szemem sem a régi, látásom fakul,
de szívemben. a régi dal, most is ott lapul.

Ha rád nézek, látom a kicsi fiamat,
hallom, hogy mondja az édes szavakat,
"tudim, tudim, tudim" - mit is jelentet,
ezt csak mi tudtuk, te meg én, mi ketten.

Ősz hajszálaid látom megjelentek,
az idő madara, elszállt már feletted.
Nem tudom, mit mondjak, nem biz, ha rád nézek,
gyermekem vagy, fiam - szeretlek, míg élek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

GONDOLATOK /UGYAN ÚGY/

 

Rohanva, futva, elszálltak az évek,

Maguk mögött hagyván,

régi szép időket,

Észrevétlenül, elhagytak az álmok,

Lázas, ifjúkori gyönyörű ábrándok.

 

Ábrándok a létről, a mesés világról,

Boldog, harmonikus,

szerető családról,

Emberekbe vetett hitről és reményről,

Igazságot kereső, lelki békességről.

 

Legbelül, legmélyén, fiatal lány vagyok,

Sötét éjjel a csillag,

ugyan úgy, ragyog,

Ugyan úgy, van nappal és éjszaka,

Nem változott a rózsa illata.

 

Gyorsabban telnek még is a nappalok,

Éjszakák, évek és a hónapok,

Hamarább múlik az

ősz, a nyár, a tél,

Tavasszal eltűnik a volt, a ma, a lét.

 

Röpke az idő, gyorsan elszalad,

Ami volt, ami nincs,

csak egy pillanat,

De meg maradt a hit, ami bennem él,

Hogy a szeretet végig elkísér.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MIT GYÜJTSEK?

 

Azon gondolkodtam, mit is gyűjtsek magamnak.

Pénzt?

Áááááá!

Abból úgy sincs elég!

Javakat?

Ilyet, olyat, amolyant?

Minek?

Úgy is elporlad.

Hírnevet?

Ugyan!

Meddig tart?

Irigyeket?

Azt nem kell gyűjteni, terem mint a dudva.

Arra gondoltam, talán jó embereket kellene magam mellé gyűjteni.

Olyanokat, akik bíznak bennem és akikben én is bízom.

Akik őszinték, akiknek fontos vagyok.

Olyanokat, akik bármi történik is az életemben, kitartanak mellettem, mert szeretnek, és hisznek bennem.

És mert ismerik a lelkem

.

HOL VAGY?

 

VÁRLAK!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

HAGYOM HOGY…

 

Hagyom, hogy szépüljön,

Hagyom, hogy repüljön,

Hagyom, hogy csúnyuljon

Hagyom, hogy elfusson.

 

Hagyom, hogy szeressen,

Hagyom, hogy megvessen,

Hagyom, hogy elbújjon,

Hagyom, rám találjon.

 

Hagyom, hogy öleljen,

Hagyom, hogy vezessen,

Hagyom, hogy imádjon,

Hagyom, megbántson.

 

Hagyom, hogy csókoljon,

Hagyom, hogy bókoljon,

Hagyom, hogy lelkemmel,

Összefonódjon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

HARAG

Be surrant hozzám a harag,
vendégül láttam,

hát ott is maradt,
mikor megjelent, kicsit meg lepett,
öklével verte szívem és lelkemet.

 

Leültem mellé, hallgatni kezdtem,
egyre jobban,

meg is szerettem,
néztem az arcát, fáradt volt ráncos,
szeme pedig, szikráktól lángolt.

 

Dühödten morgott, nem hallott, nem látott,
kedves volt hozzám,

egyszer csak belájkolt,
megfogta kezem, s közelebb húzott,
rekedtes, torz hangján fülembe suttogott..

 

- Jó veled lenni, fogni a kezed,
akarom, maradj örökre velem,
légy kedvesem,

hű társad leszek,
bár merre mégy, én ott leszek veled.

 

Isten hangja ekkor, szívembe hatolt,
- nem adtam neked, ilyen csúf haragot,
békesség, megbocsátás,

 hű szerető szív,
gyermekem ne feled, csak bennem bíz.

 

Hirtelen elment a vendég, váratlanul,
ahogy jött, oly

gyorsan, céltalanul,
Békesség, szeretet és megbocsátás,
nálam nem vendég –

örök hű barát.

 

 

 

 

HARCOS VAGYOK

Felzaklat a nem,
hol jársz nyugtató igen.

Tudom máshol létezel,
sebzett madárként verdesel.

Ámító, cinkos úton jársz,
jöjj, gyorsan rám találj,

Sem angyalok, sem emberek,
nem rejtik titkos végzetem.

Közel van a távol,
eltakar, befed ködfátyol.

"Harcos" vagyok - magam ura,
nem alkuszom meg soha.

Végzetem el nem fogadom,
magamat, soha meg nem adom.

 

 

 

 

 

 

 

 

HINNI AKAROK

 

Hinni akarok,

az adott szóban,

hinni a múltba,

egy régi csókba.

Hinni akarok,

egy darabka földben,

lehulló levélben,

a zöldellő mezőben.

 

Hinni akarok,

könnycsepp varázsban,

szerelmeseknek

felhőtlen dalában.

Hinni a jóba,

egy segítő kézben,

hinni akarok

emberibb jövőben.

 

2020.02.25.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

HINTA

 

Jó a hintán szárnyra kelni,

mint madár felrepülni,

nem törődni semmivel,

- csak a kötél bírjon el...

 

Ne félj Bodri nincs itt hiba,

jó erősen tart a hinta,

előre és hátra néz,

nihil ez a kis mélység.

 

Ölembe vagy repülünk,

semmi nem árthat nekünk,

tudod te is - tévedés, hogy

kettőnk súly nem kevés.

 

Dalolj velem kis kutyám,

örülvén a jó hintán,

hinta, hinta, palinta…

mesebeli álomfa.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

HOZZÁ TARTOZOM

 

Egyszer megszülettem, egyszer meghalok,

de addig hálát adok Istennek, azért,

hogy vagyok,

utam Vele járom,

és sok mindent tudok, leginkább azt,

hogy hozzá tartozom.

 

Igéjén keresztül, meg ígérte nekem, hogy

bármi lesz is, Ő mindig itt lesz velem,

ha tévedek,

ha nem jó felé megyek,

akkor is megbocsát, mert örökké szeret.

.

Ismer és tudja, törékenyek vagyok,

szándékom jó, mégis hibázhatok,

könnyen

bánthatok mást,

vagy önmagam,

Neki nem hazudok úgy is hasztalan.

 

Egyszer megszülettem, egyszer meghalok,

jöhetnek rossz idők, éjszakák,

nappalok,

lehet göröngyös út,

amin elfáradhatok, Ő

felemel, vigasztal, én

Hozzá tartozom.

 

2019.09.28.

.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

HULLAHOPP

 

Hulla, hulla, hulahopp,

derekamra utazott,

jobbra, balra tekerem,

barátnémat, nevelem.

 

Rózsi, Rózsa, Rózsikám,

nem hagyd abba, csak riszálj,

lépcsőn fel és lépcsőn le,

legyen egészségedre.

 

Nem számít a kor az év,

vidám, fitt és bölcs légyél,

emeld fel a kezedet,

húzd be amit belehet.

 

Hasat, mellet feneket,

ne forgasd a szemedet,

bátran menj, csak előre,

az időt is legyőzve.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

HUNCUT HILDA

        

Huncut vagy Te nagyon Hilda,

nem tesz jót a fogyókúra,

szép gömbölyű testeddel,

költőket is megihletsz.

 

Maradj ilyen, ducin szép,

hogy szülessenek versikék,

gömbölyded, karodról

és kedves kis farodról.

 

Mosolyoddal bűvös bájjal,

fordíts hátat soványságnak…

Ne akarjál gebe lenni,

szűk szoknyába lépegetni,

 

zöldségen és vízen élni,

jó étkeket elkerülni.

Minek ez a butaság? -

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

IGAZ VALÓSÁG

 

Sötét éjszakába,

fénylő napsugárban,

tengernek morajló,

zúgó zsivajában,

üvöltő szélnek,

harsogó szavában,

langy tavaszi zápor,

édes illatában.

 

Suttogó szerelmes,

vágyó mosolyában,

ma született gyermek,

könyörgő hangjába,

örök útra induló,

csendes sóhajában,

most verset olvasó

emberben - magában.

Érzem Isten jelenlélét,

voltát, életet adó,

igaz valóját.

 

"Ha kérdezik, hogy mi a neved, mit mondjak nékik?

- VAGYOK, AKI VAGYOK – ezt mondd nékik! A VAGYOK küldött engem tihozzátok” (II.Móz. 3:7-14).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ISTEN TENYERÉN

Isten tenyerén tart engem,
gyermek korom óta.
Oltalmába kapaszkodva,
értem felnőtt korba.

Ujja között méz csordogál,
éhezőknek élet,
nevem végleg be van vésve,
Áldott tenyerébe.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

JÉZUS ÉL

 

Hittel mondom, - Jézus él.

Szíved mélyén Ő a fény,

hozzád is szól szelíden,

ha meghallod - elhiszed?

 

Elhiszed, hogy Ő a fény,

aki bensődben zenél,

simogatja lelkedet, s

megbocsátja bűnödet?

 

Azt kérdezed - hol van Ö?

A szemmel nem látható,

kézzel meg nem fogható,

mennyországot átadó.

 

Mit mondhatnék neked én,

hisz itt élek e - Föld tekén,

halandó vándor vagyok,

csak hitemből szólhatok.

 

Hiszem, Jézus bennem él,

mert szívemben Ő zenél,

vezet engem és vigyáz,

a lelkemben  Ő tanyáz.

 

Mesterem és tanítóm,

hűséges, jó alkotóm,

engem soha nem hagy el,

szeretete felemel...

 

Legyél te is tanítvány,

járjál Krisztus hű útján,

meg ismerve mestered,

örök éltet, megnyered.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

KÁNIKULA

Ma már megint nagyon,

meleg van,
nem szeretem ugyan csak,
jöhetne a hűs idő,

egy áztató,
lágy eső, megöntözné a Földet,
kerteket és mezőket.

 

Kánikula szed a lábad,
te rád itt már nem sok várhat,
elkerget az ősz a tél,
jól teszed, ha gyorsan mégy,
messzire le Afrikába,
a világ déli égtájára.

 

Jövőre sem várok rád,
maradj ott és légy vidám,
nevessenek rád feketék,
itt nincs hazád,

nincs menedék,
inkább legyen tavasz, ősz, tél,
és huszonötnél megálló lég.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

KARÁCSONYI AJÁNDÉK

 

Kívánok nektek hitet,

kedvet,

hű szerelmet, lágy türelmet,

hosszú úthoz fényt,

csodát,

álmot, békességes várakozást.

 

Emberséges boldogságot,

jó célt, hozzá

valóságot,

daltól derűs jobb világot,

kézfogásos igazságot.

 

Hűséget, mely el nem fárad,

tekintetet

szebb világban,

éjt és nappalt, sose félve,

szeretet, üdvösséget!

 

Születésbe vetett hitet,

Áldott,

fénylő ünnepeket,

ételt, italt az asztalra,

szent ölelést, Karácsonyra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

KARÁCSONYI ÁLDÁS

Mit kívánjak kedvest,

szépet?
Szeretetben töltött,
Karácsony estéket,
nappalokat,

hajnalokat,
imát hozó angyalokat.

 

Hűséget és igazságot,
álmot adó

tisztaságot,
jó barátot igaz szívűt,
vidámságot

bíborszínűt,
távollátó magasságot,
közelben az igazságot.

 

Kegyelmes bocsánatot,
tiszta szívű

bűnbánatot,
hitet, reményt, szeretetet,
Boldog Karácsonyt,
Áldott Ünnepet!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

KEGYELEM NAPJAI

Kiszáradt szívű emberek,
lelkük a bűnben megrekedt,
könnyük, mosolyuk köddé vált,
elrejti fényét, a Mennyország..

Hit nélkül élik az életet,
nem tudják mi a Szeretet,
hol van, mit csinál, mire vár,
mindenség Istene merre jár.

Kegyelem napjait éljük,
Úr Isten kegyelmez nékünk,
térdelj le, bánd meg a vétked,
és Ő elveti örökre tőled.

Szíved frissülve ébred,
lelked is örömre éled,
nyisd ki bátra az ajtót,
fény felé fordítsd az arcod.

Megöntözi a száradt szíveket,
igazzá teszi a lelkeket,
mosoly és könny, két jó barát,
felfedi fényét, a Mennyország.

 

 

 

 

 

 

 

 

KEGYELEM

Elég nekem a Te kegyelmed Uram,
csak egyet kérek Tőled,

mindig velem maradj,
árkon, bokron, hegyen, völgyön,

rögös utakon, át,
ne ereszd el kezem,

szorosan fogd tovább.

 

Had érezem, örökké a szeretett illatát,
vezessen mindvégig életem útján át,
kegyelmed, hűséged,

kereszthalálod,
üdvösségre feltámadt,

örök igazságod.

 

Nem félek semmitől, ha velem vagy Uram,
támadhat rám szélvész,

jöhet bármi vihar,
ha mélységbe esnék, Te onnan is kiemelsz,
sötét éjben fényár,

tiszta szereteted.

 

Hűséged megőriz, megtart és vezérel,
Magadra vetted az én ítéletem,
fehér ruhát adtál rám a kereszt által,
nincs mitől félnem,

ha kegyelmed rám árad.

 

 

 

„Jó nekem a te sátradban vigasztalódnom, legyen hát elég nekem a te kegyelmed!

 

 

 

 

 

KÉK MADÁR

 

Enged álmodni a kékmadarat,

szárnyait, ne szorítsd át

pihe könnyű, sérülékeny,

rabként, nem bírná soká.

 

Figyeld szabad szárnyalását,

ne bánd, hol, s merre jár,

percről, percre alkonyulva,

átlibben szíveden, ajtaján..

 

Ne akard szorosan ölelni,

magadhoz kötni szárnyatlan,

fojtó szorításodból szabadulva,

áldásod nem lesz, nem marad.

 

S ha elrepül messzire a kékmadár

hiába várod, - vissza sose száll,

csak távolból hallhatod, a

méznél is édesebb dalát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

KÉZEN FOGVA

 

Fogom a kezed, s te

észre sem veszed,

göröngyös ösvényen,

megyek én veled,

 

Rázós, rögös utad,

simává teszem,

hogy ha szélvész támad,

lecsendesítem,

 

Fogom a kezed, s te

észre sem veszed,

ha elengedlek egyszer,

majd hiányozom neked.

 

 

 

 

 

 

 

 

KÖSZÖNÖM

Azon a nyáron, mikor rám találtál,
egyedül jártam, senkire sem várván.
akkor, értem jöttél, s oly igen szerettél,
köszönöm neked, hogy az enyém lettél.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

KI VAGYOK TUDOM

 

Vagyok, aki vagyok,

mássá nem, válhatok,

emberi testben lehet,

- angyal vagyok.

 

Mert kik is az angyalok?

Földre szállt lények,

szeretettel átszőtt

kedves teremtmények.

 

Tudom ki vagyok,

nem vagyok ostoba!

Isten által szeretett,

földi, égi csoda.

 

Ki lakik bensőben,

ki vett ott lakozást?

Isten választott,

földi templomává.

 

Emberi testben,

angyal szívvel élek,

Jézus Krisztusban,

szárnyalva remélek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

KÜLDONC

Egy angyalt láttam álmomba,
vele együtt táncoltam,
fogta a kezem, s pörgetett,
a felhők felett reptetett.

Puha, selymes volt az ég,
átlátszott a messzeség,
kéklőn, fénylőn csillogott,
láttam, a Holdat, s csillagot.

Alattam mélység, sötétség,
felettem fénylő, teljesség,
repültem, szálltam, boldogan,
nem voltam már sorstalan.

Küldönc az angyal, úgy mondják,
Mennyből jövő orvosság,
táncoltam vele boldogan,
de kár, hogy csak álmodtam.

2019.05.03.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

LEVÉL ANYÁMNAK

 

Édesanyámnak írom a levelem,

aki levelemre,

már nem felelhet,

tudom akkor is válaszát,

ismerem, érzem

minden gondolatát.

 

Anya, minden úgy van,

ahogy te mondtad,

a dolgok, azóta sem változtak.

 

A lusták,

nem lettek serények,

hazugnak sem lett

igazság erénye.

 

Igen anya, igazat szóltál,

mikor a gonosz ellen,

jogosan lázadtál.

 

Tudod, nem hittem

akkor neked,

gondoltam, álmodod...

vagy csak képzeled.

 

Anya!

minden úgy volt, van, 

látom már,

talán nincs későn az elhatárolás.

 

Bőrömön érzem

a gonosz leheletét,

manipulációt, varázslást,

ördögtől megszállott,

elfajzott hitét.

 

Hazug szájának, bűze árad rám,

kérlek segíts,

őrizz, adj erőt,

szabadíts meg a gonosztól,

mennyei jó Atyám.

 

 

 

 

PLUS SIZE

Marilyn Monroe én nem vagyok,
bár hasonlítok rá ...Igen! - nagyon,
szél fújja a szoknyámat,
csodálják is csábos bájam.

Magam el, nem takarom,
formás testem mutogatom,
csípőm szexi, gömbölyű,
combom kerek, gyönyörű.

Keblem oly lenyűgöző,
mutatós, kerek, megnyerő,
ajkam, csábít, igézőn,
mosolyom angyali, kísértő.

Plus size-zes az alakom,
Monroe bizony, nem én vagyok,
de akár tetszik, akár nem,
Marilyn elbújhat mellettem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MENEDÉK

Te vagy az én menedékem,
Hozzád mindig mehetek,
Éjjel, nappal karod tárva,
Nálad nincsen félelem.

Erős vár vagy, kőszikla,
Hitem benned meglelem,
Árvíz, orkán, rettenet, így
Nem érhet el engemet.

Vagy, ha még is ellenem jő,
Nem félek, nem rettegek,
Tudom, hiszem, nem hagysz el
Menedékem, Istenem.

Menedékem vagy én nekem,
ajtód tárva - vár engem,
szilárd lelkű angyal vagyok,
éjjel, nappal Rád gondolok.

Erős vár, és öröklét,
csodás forgatag, nem szélvész,
ott vagy. mindig rám várva,
mennyei fényes világban

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MESE

 

 

Angyal a fán.

A dolog úgy esett, hogy egy angyal nagyon szeretett volna a Földre lejönni és megismerni az embert. Ezért így szólt az Atyához.

- Uram küldj engem is le a Földre, már oly régóta vágyom.

- Menny, ha menni vágyodol, indulj, azonnal.

Még ki sem mondta az Úr az utolsó betűt az angyal landolt a Földön, egy faágon.

- Hú de gyors voltam! Már itt is vagyok!

Körül nézet, tetszett neki a táj. Éppen ara sétált egy fiú és Ő megszólította a fiút.

- Hogy vagy gyermekem? Választ nem kapott. Ezért még egyszer megszólította.

- Hogy vagy gyermekem? - Semmi nem történt. a fiúcska csak ment tovább.

. Nem hallasz, nem látsz? Itt vagyok a fán! - Kiáltotta most már hangosan.

De a fiú, csak ment tovább kezében a kalapja és halkan dudorászott egy dalt.

- Én szólítom, ő meg rám sem figyel, mi van itt?

Megkérdezem az Atyát - gondolta az angyal. Miért nem lát és hall engem az Ő teremtménye.

Gyorsan az Atyához iramodott és elmondta, hogy milyen furcsa dolog történt vele a Földön.

- Miért nem látott és hallott engem a fiú? - Kérdezte az angyal kíváncsian.

- Mert az ember még nincs olyan szellemi létbe, hogy teljes valóságában lássa az angyalokat, Nem bírnák el a látványt.

Csak néhánynak embernek adatik meg ez a lehetőség. Had maradjanak az angyalok láthatatlanok az emberi szem előtt.

- Ez ma még így van jól, de hamarosan megváltozik minden, és akkor látni és hallani fognak benneteket.

. Értem Uram! - Addig én csak a fentről, faágról figyelem őket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MI LENNE?

Ha szél lennék, szellővé válnék,
meleg nyárban, frissen fújdogálnék,
ha eső lennék, halkan permeteznék,
a szomjazó földnek áldására lennék,
ha vihar lennék, elcsendesülnék,
halkan, csendben, neked énekelnék,
villám lennék, ép csak lecsücsülnék,
odvas fa tövében, szépen megpihennék.

Ha gyűlölet lennék, szeretetté válnék,
ezen a világon vállról, vállra szállnék,
ha félelem lennék, kurázsit találnék,
az igazságért, bátran ki is állnék,
ha harag lennék, békére vigyáznék,
a háború istenét, végleg elfeledném,
ha bánat lennék, boldogsággá válnék,
öröm, boldogság énbennem tanyáznék.

Ha hitetlen lennék, kitárnám szívemet,
hittel tölteném meg a hitetlen lelkemet,
térdre borulván kérném a nagy Isten,
töltse be hittel, hitetlen lényemet, és
hívőként őrizzen, örökre engemet.

2019.05.14.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

NE FÉLJ

 

Ne félj látni, vágyni, élni,

ne félj valakit, igazán szeretni,

ne félj a mától, a holnaptól,

ne félj az eljövendő, örök valóságtól.

 

Ne félj új utakat egyedül járni,

ne félj az úton, barátra találni,

ne félj elfogadni, feléd nyújtott kezet,

ne félj átölelni, azt akit szeretsz.

 

Ne félj tiszta szemmel felnézni az égre,

ne félj, kiáltani, mikor úgy érzed,

ne félj álmodni, ébren maradni.

ne félj szerelmednek édes csókot adni.

 

Ne félj akkor sem, ha ellenség támad,

ne félj, elviselni, ha ledönt a bánat,

ne félj, felemelni, csüggedő karod,

ne félj kimondani az igaz hű valót.

 

Légy bátor, légy erős, soha se félj,

Hitedbe kitartva, életed tiéd.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

NE NÉZZ HÁTRA

 

Szeretnék felhőkön járni,

hol átjár a fény,

szeretnék hegyeket mászni,

hol közelebb az ég.

 

Szeretnék megélni, érezni,

minden csodát,

szeretnék látni holnapot,

a fénylő ködön át.

 

Ma van a holnap, látni,

érezni, most kell,

tudni, hogy minden lépéssel,

a Föld mozdulhat el.

 

Gyere velem bátran,

akarni, amit én,

kéz a kézbe - ne nézz hátra,

majd utolér a fény.

 

2020.08.13.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

NEM AKAROK

 

Nem akarok én mosolyt hazudni,

ha csaló az ember,

nem akarok adni, se álmot se hitet,

ha nem lát messzire.

 

Nem akarom hallani, ki csak maga igazát

hallja meg,

nem akarok beszélni, sem válaszolni

a hamis vitákban,

 

Süket, vak, világban, nehéz várni a csodára,

mert az ember

nem változik sohasem…

 

Egyedül az Isten ad hitet és remény,

mert benne bízni, hinni,

gyönyörűség.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

NEM HAGYOM

 

Hagyom, hogy szép legyen,

minden, ami szép

nekem adja rejtet kincseit, a lét.

 

Hagyom, hogy elmúljon,

minek menni kell,

rám találjon, mi sosem múlik el.

 

Van, kihez bújjak, ha oltalmat keresek,

erősé válok, mert élni szeretek.

Szegényen gazdagon, a

Földet csodálom,

lehet a közel, nagyon is távol.

 

Távolból nézem e- fázós világot,

lelkemhez ölelve,

közel lesz a távol.

Nem hagyom elfutni, ami az enyém,

Isten tart engem

Szentséges tenyerén.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

NEM NÉZEK HÁTRA

Itt vagyok otthon, itt van mindenem,
ami régen elmúlt, gyorsan elfeledem,
nem cipelek többé, nehéz terheket,
bánatot, szomorú, sajgó gyötrelmeket.

Fájdalmas sebek, mit szívemen ütöttek,
rejtekükön, gyémántként, fénylőn tündökölnek,
minden könnycsepp, mit valaha ejtettem,
igazgyöngyé vált, lelkemnek mélyében.

Csak előre nézek már, soha nem hátra,
igaz szeretettel lettem felruházva,
közel van a távol, itt van a messzeség,
kezemet kinyújtom, s elér a Mindenség.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

NEM SZÁMÍT

 

Hidd, el nem számít, mit

mondanak rólad,

Hisznek- e benned, vagy tán

káromolnak.

 

Az sem számít semmit, ha

bármit is beszélnek,

Szapulnak téged, vagy

szemedbe dicsérnek.

 

Nem számít az sem, ahogy

látnak téged,

Vagy, hogy egyáltalán

észreveszik lényed.

 

Teremjen benned, bizalom

és erény,

Legyen lelkedbe, szeretet

és remény.

 

Ha akarsz légy bohóc,

maskarába bújván,

Hidd el nem számít,

ha kinevetnek durván.

 

Nem számít az sem,

ha irigyen néznek rád,

Bohóclét elmúlik,

ha leveted a gúnyát.

 

Ne enged másoknak, hogy

átformáljanak,

Maradj igaz ember -

beszédben is igaz.

 

Légy örökké hű, bátor,

mértékletes,

Szeretet útját, soha el

ne feledd.

 

 

 

OKOSKODÁS

 

Tudom amit most leírok, sokszor, nem könnyű megtartani,

mert EMBEREK vagyunk.

 

LEGYÜNK

munkánkba, barátságunkba, családunkban, evésben, ivásban, stb.

ALÁZATOSAK

 

De nem megalázkodók!

 

Mert az alázat a

TÖKÉLETESSÉG KAPUJA

 

Ezen a kapun tud bejönni a

BÉKESSÉG, BOLDOGSÁG ÉS A TISZTA FÉNY

 

Az alázat Isten útja az emberek szívében.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ő ÉS ÉN

 

Ő és én mi,

egyek vagyunk,

mi együtt sírunk,

és együtt kacagunk,

egyszerre nyílik,

szólásra szánk,

együtt áldjuk meg,

azt, aki bánt.

 

Ha nem vagyunk közel,

hív sóhajunk,

egymás nélkül mi

nem szárnyalunk,

Ő nekem múzsám,

s és az Övé,

szeme tükrében

látom a fényt.

 

Szeretve vágyni,

a holnapokat,

kéz a kézbe járni

a földi utat,

félszárnyú angyalként,

kapaszkodunk,

kettőből egyé így válhatunk,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

REGGEL

 

Kora reggel felébredtem,

aludt még a város csendbe ,

sötét volt az ég nagyon,

a hold udvarában, duzzogott.

 

Kezem Istenhez emeltem és

szívem megtelt szeretettel,

imát mondtam szépen csendben,

halld meg uram-könyörgésem.

 

Áldott Isten, arra kérlek,

adj békét a föld népének,

szabadítsd meg minden rossztól,

gyilkos , gonosz indulattól.

 

Virágozzék rét és mező,

legyen dúsan termő a föld,

adj vizet a szomjazónak,

igaz álmot, álmodónak.

 

Hitet, remény kókadónak,

Igaz szót a vádolónak,

Remény a szenvedőknek,

Szeretettet, hitszegőnek,

 

Hűséget a csalfának,

Bátor szívet a gyávának,

Irgalmat az ítélőnek,

Kegyelmet az elítéltnek.

 

Köszönöm, hogy meghallgattál,

Kegyelmeddel jól lakattál,

szívem megtelt reménységgel,

Te vagy Uram-üdvösségem.

 

2017. 10.14.

 

 

 

 

 

 

REJTS EL BÁNATOD

 

Ne ejts könnyet,

ne mutasd bánatod,

magadba rejts el,

ha mardos fájdalom.

 

Ne lássa más,

csak te és Istened,

emberi beszéd, szó,

gyógyír nem lehet.

 

Atyádnak mond el,

mi marja lelkedet,

fentről válasz jön rá,

mennyei felelet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

SEGÍTS URAM

Segíts Uram, segíts rajtunk,
Te vagy áldott, hű oltalmunk,
Benned van a bűnbocsátás,
Szent véredben megtisztulás.

Kegyelmet adj, s üdvösséget,
Hívj magadhoz minden népet,
Feketét, sárgát, bronzszínűt,
Fehéret, sápadt kétszívűt.

Száradt a lelkünk és sivár,
Kiszikkadt szívünk epedve vár,
Öntözz meg mennyei esővel,
Vár Rád a néped reménnyel.

Szent kenetedet áraszt ránk,
Kegyelmes, szerető, jó Atyánk,
Rabláncaink szétszakadnak,
Sebeid áldón betakarnak.

2019.06.09.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

SEMMI SEM VÁLASZT EL

 

Ragyog az ég, a Föld forog,

nevetnek ránk az angyalok,

fentről a menyből néznek már,

figyel minket a mennyország,

 

összeköt bennünket égi fény,

gyönyörű lelkünk az égig ér,

megadta nékünk az Istenünk,

egymást, szívből szeressük.

 

Támadhat jégeső, szélvész,

tombolhat hóvihar, hőség,

semmi sem válassz el tőled,

lelkünk össze van kötve,

 

láthatatlan izzó kötéllel,

ragyogó, örökös hűséggel,

hármas kötél szét nem szakad,

lelkünk a menybe benn marad.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

SOHA NE FÉLJ!

 

Ne félj a sötétbe kinyitni szemed,

csak azt látod, sötétnek,

ami nem ereszt,.

Szíved lámpásában, hogy, ha fény ragyog,

tündököl mindvégig,

a te csillagod.

 

Vezet az úton, soha nem hagy el,

mutatja az utat,

ahová menned kell.

Ne félj a fénybe becsukni szemed,

nem lesz homályos,

szép tekinteted.

 

Pilláid alól is áthatol a fény,

nem veszíted el,

ami már tiéd.

 

"Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!" Mt 6 : 23

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

SORSKERÉK

Elmúltam már valamennyi,
s letten én is nagyika,
rohannak a percek, évek,
körbe vesz sok unoka.

Unokámnak gyermek lesz,
s leszek akkor dédmama,
gyermekemnek, gyermekéből,
így válik, édesapa.

Körbe forog az életünk,
tél után, tavasz jön,
s rövid nyarat követően,
kopogtat a rozsdás ősz.

Nincs vége a körforgásnak,
forog - forog a sorskerék,
aki lent van, felfelé megy,
majd újra lefelé.

Nincs kiszállás, mindaddig,
míg meg nem áll a sorskerék,
búcsút intve, visszanézni,
- ej rá érünk arra még.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szabad vagyok

Sokfelé jártam a múltban,
álltam elől, s hátul a sorban,
volt, hogy térdre borultam,
és lelkemet húztam a porban.

Azt mondták ilyen az élet, s
kihúzták alólam a széket.
Leestem. - Nem baj, hadd essek!
Ők, ilyet soha sem mertek.

Hibáimtól, még erősebb lettem,
tévedéseimből, erőt merítettem,
semmit sem kaptam meg ingyen,
senki sem hitt akkor bennem.

Gyermekként álmodtam róla,
hogy babákat hozza a gólya,
hittem benne, - bár nem láttam,
világ gondját, sutba vágtam.

Mondtak rólam jót és rosszat,
de én sosem sem tékozoltam,
Isten előtt meghajoltam és
csak hozzá fohászkodtam.

Mindenható Jó Istenem,
kérlek segíts meg engemet,
adj nyugalmat, békességet,
szeretetet, üdvösséget.

Benned bízom Édes Atyám,
mindig gondot viseltél rám,
nem hagytad el gyermekedet,
átölelted bús szívemet.

Köszönöm a jóságodat,
iránytűd utat mutat,
tudom, Nálad otthont lelek,
nem veted el, gyermekedet,

Megterített asztallal vársz,
gyémántgyűrűt adsz akkor rám,
együtt sétálsz ott majd velünk,
kik örökké veled leszünk.

Most már tudom hol a helyem,
miként élem le életem,
nem törődöm, hazug szájjal,
nem érhet el a bűbájjal.

Nincs már semmi félni valóm,
szabad vagyok Mindenhatóm,
hit, remény és szeretetet,
ez járja át a lelkemet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

SZERELEM

 

Ne hidd, hogy a szerelem,

csak egy könnyed játék,

gyufa lángja, s ha elfújod,

nem marad, csak árnyék.

 

Kéz a kézben padon ülni,

szép csillagos este,

cipő nélkül sétálni,

gyöngyharmatos kertben.

 

Bálba járni kedveseddel,

vidám táncra vágyni,

utazni a nagy világban,

és semmit sem bánni.

 

Ne hidd, hogy a szerelem,

csak egy könnyed játék,

hű szívvel és igaz hittel,

Istentől - ajándék.

 

Idő elszáll, s az ifjúság,

elhervad egy nyáron,

jön az ősz, a tél is ,

de megmarad az álom...

 

A szerelem, édes dallam,

ketten kell dalolni,

fals hangokat nem szabad,

a nótába hagyni.

 

Az életet mind végig,

együtt kell leélni,

Isten ajándékát,

jól meg kell becsülni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

SZERETEM MAGAM

Szeretem önmagam,
mert az vagyok,
akit az Isten, képére alkotott.

Megformálta testem,
Földnek porából,
életet adott, saját magából.

Évek súlya alatt,
minden átalakul,
külsőm sem marad, változatlanul.

Alakul testem is,
látom nem - javára,
de nem hallgatok másra,
csak Isten Szent szavára.

"Szeresd felebarátodat,
mint önmagad”. - hát,
úgy szeretem magam,
mint felebarátomat.

 

SZÜLETÉSNAPOMRA

Megint itt vagy,
megjöttél újra,
egyszer sem maradnál,
el a látogatóra.

Elmúlik egy év,
s te meg jelensz,
angyal szárnyakon,
gyorsan, mint a kikelet.

Soha sem hívtalak,
még is eljöttél,
mikor megszülettem,
rögtön megjelentél,

mint a mesében a
hol volt, hol nem volt,
itt voltál, elmetél,
s már máshol kóborolsz.

Egy fertály év múlva,
ismét megjelensz,
hogy éveim számát,
újra megjelentsd.

Ne szomorkodj várlak,
nincs vége a táncnak,
nincs itt még ideje, az
örökkévalóságnak

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

TÁNCVARÁZS

 

Nevetve sírok és sírva nevetek,

jó lenne újra táncolni veletek.

Szívünk ritmusára szólna a dal,

lépésünk adná a furcsa zsivajt.

 

Körbe, karikába ropnák táncot,

de jó is lenne, régi barátok.

Keresni ismét tánc-zene kegyét,

magunkra húzni múzsa köpenyét.

 

Megérinteni egymás lelkét, kezét,

aranynapsugárra borítva be sebét.

Egy emberként hinni, táncvarázsban,

az áthatolhatatlan feltámadásban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

TANULNI

 

Tanulni kellene élni,

mindenséget megidézni.

 

Tanulni kellene látni,

szépet magunkba zárni.

 

Tanulni kellene járni,

mindig a jóra vágyni.

 

Tanulni kellene szeretni,

gyermeket okosan nevelni.

 

Tanulni kellene hinni,

szemünket égre emelni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

TE IS LESZEL NAGYMAMA

Miért is várja annyira unokáját,

nagymama,
s miért sóhajt fel annyiszor,

könnyes szemmel naponta?

Mert tudja, hogy az időt,

mit Isten adott néki,
odafenn az égiek

már, szűk marokkal mérik.

Ezért hát minden perc,

minden óra,

minden egyes nap,
amit az unokákkal eltölthet,

szép ajándék volna,

mit magával vinne,

arra a végtelen,  hosszú útra,
ahol a szív hálaszavát,

csak a szélzúgása fújja.

 

Mert minden nagymama,

gyermekeit látja viszont,
a szertett unokákban,.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

TE LÉGY AZ A MÁS

Ha te nem szereted, szereti más,
ha te nem követed, követi más,
ha te nem hallod meg, meghallja más,
adja az ég, hogy te legyél az a más,
hisz Rajta kívül, nincs senki más.

 

 

"Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

TOLLPIHE

Tollpihe vagyok,
Hófehér,
Nem érhet hozzám,
Sötétség,
Lelkem a mennyhez,
Kötve van,
El nem szakíthat,
Zivatar.

Tollpihe vagyok,
Repülők,
Szárnyak nélkül,
Lendülők,
Magosba érve,
Lenézek,
Szívemből neked,
Éneklek.

Tollpihe vagy,
Ahogy én,
Egymásba érve
Könnyedén,
Együtt
Szállunk felfelé,
A kéklő
Messzeség fölé.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

TUDSZ-E IGAZÁN…?

 

Tudsz-e úgy igazán, szívből nevetni,

tudsz-e fájón, zokogva könnyezni,

tudsz-e boldogan, féltőn ölelni,

tudsz bölcs lenni, ha kell feledni?

 

Tudsz-e zilálva, hevülni vágytól,

tudsz-e kipirulni, lüktető tánctól,

tudsz-e elmerülni, valaki szemébe,

tudsz hinni még a tündér mesébe?

 

Maradt-e benned, gyermeki jóság,

maradt-e benned, igaz valóság,

maradt-e benned, hűség és remény,

észreveszed-e, nincstelen szegényt?

 

Meghallod, ha Isten szól hozzád,

meghallod a mennyország dalát,

meghallod az Úr üzenetét,

lelkedbe rejted titkos igéjét?

 

Királyi gazdagon éled, életed,

ha kérdésemre "igen" - feleleted,

hisz minden tiéd, mit az ég adott,

élj vele - légy boldog - Isten megáldott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tudunk jók lenni?

 

Tudunk jók lenni e-romlott világban?

kabátot adni reszkető barátra,

kenyeret nyomni fázós kezébe,

jó szívvel szólni árvához, szegényhez.

 

Koldusnak, ha kér, pénzérmét adni,

csábítók között hűnek maradni,

hitetleneknek Istent bemutatni,

önmagunkat soha be nem csapni.

 

Síró gyermek könnyét puhán letörölni,

embertársainkkal soha nem pörölni,

elűzött kutyához bátran lehajolni,

testvér bánatát gyorsan észrevenni.

 

Hitet, szeretetet és békét akarni,

magunkból adni, adni, csak adni,

csodát hallani egy madár dalában,

tudunk jók lenni e-romlott világban?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

TUSAKODÁS

 

Igazán nagy küzdelmeink nem mások előtt zajlanak, hanem mélyen a bensőnkben.

Olyan tusakodást vívunk, önmagukkal, amikről sejtelmük sem lehet, még is sokan azt hiszik, hogy ismernek.

 

Pedig csak a felszínt látják.

 

Ítélkeznek, bírálnak miközben semmit sem tudnak.

Nem látják azokat a könnycseppeket, amik meg sem születnek, csak belülről égetik a lelket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ÚJ RUHÁM

 

Sok helyen voltam, rossz helyen vártam,

ahogy elhagytam, magamra találtam.

Lábnyomom ott maradt sok, sok irányban,

ahogy a Földet, keresztül be jártam.

Esőben, sárba, napsütötte nyáron,

hóval borított, fagyos éjszakákon.

 

Súlyokat cipeltem, raktam, csak halmokba,

nem is emlékszem, mit, miért hajszoltam.

Szorosan fogtam  köpenyem derekát,

áttolhatatlan, páncélom abroncsát.

 

Édes kacagással hirtelen szél támadt,

magával vitte  az elnyűtt ruhámat.

Napsugár szavára felmelegedtem,

didergő lelkemnek, új ruhát "szőttem"

Új ruhát szőttem,  hitből, reménységből,

Örökkévaló megbékéltetésből.

 

 

 

 

 

 

 

 

VÁGYAKOZÁS

 

Várunk, várunk, mindig várunk,

valamire

mindig vágyunk.

 

Reggel az estét, este, virradatot,

nyáron a telet,

télen a napot.

 

Szerelmet, hűséget, igaz, tiszta szót,

hitet, reménységet,

mindig a való.

 

Ölelést, csókot, puha karokat,

becéző, kedves,

édes bókokat.

 

Hosszú utazást,  haza érkezést,

otthon melegében,

édes pihenést.

 

Buborék életünk, így múlik tova,

szét pukkan, elszáll,

még sem adnánk oda.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

VAGYOK

 

Vagyok a perc és vagyok

a szó,

vagyok a Földön utazó,

aranyló fényben hozzád

simuló,

táncban el nem fáradó.

 

Vagyok a tűz és vagyok

a fény,

vagyok hűség, vagyok

remény,

vagyok, álom, és valóság,

örökkévaló bizonyosság.

 

Vagyok víz a sivatagban,

vagyok létrád a

magasba,

vagyok takaród, ha fázol,

fedhetetlent, igazságod.

 

Hiszed, ha nem, Én,

Vagyok,

nem rejtőzőm el,

láthatod, csak

nyisd ki szíved kapuját,

hadd menjek be azon át.

 

Szerelem

 

Ne hidd, hogy a szerelem,

csak egy könnyed játék,

gyufa lángja, s ha elfújod,

nem marad, csak árnyék.

 

Kéz a kézben padon ülni,

szép csillagos este,

cipő nélkül sétálni,

gyöngyharmatos kertben.

 

Bálba járni kedveseddel,

vidám táncra vágyni,

utazni a nagy világban,

és semmit sem bánni.

 

Ne hidd, hogy a szerelem,

csak egy könnyed játék,

hű szívvel és igaz hittel,

Istentől - ajándék.

 

Idő elszáll, s az ifjúság,

elhervad egy nyáron,

jön az ősz, a tél is ,

de megmarad az álom...

 

A szerelem, édes dallam,

ketten kell dalolni,

fals hangokat nem szabad,

a nótába hagyni.

 

Az életet mind végig,

együtt kell leélni,

Isten ajándékát ,

jól meg kell becsülni.

 

 

 

Szeretem az esőt

 

Esik az eső - szeretem!

Borús idő - kedvelem,

Fúj a szél - viselem,

Itt van az ősz, szép nekem.

 

Furcsán nézel néha reám,

Mosolyogva, sandán, mélán,

Borús időt, szelet, esőt,

Hogy lehet szeretni az őszt.

 

Nem tudom - szeretem.

Esőben sétálni, utcákon, tereken,

Fúja a szél hajamat,

Felborzolja bő szoknyámat.

 

Alá akar talán bújni,

Lábam szárát csiklandozni?

Átöleli az arcomat,

Majd huncutul tova szalad.

 

Eső áztatta utakon,

Gyermeki szívem felragyog,

Eszembe jut a múlt,

Lelkem ismét lángra gyúl.

 

Így szól az ősz, itt vagyok,

Ablakodon kopogok,

Esőcseppek regélnek, zenélnek,

A múltról nekem mesének.

 

Szeretem magam

Szeretem önmagam,
mert az vagyok,
akit az Isten, képére alkotott.

Megformálta testem,
Földnek porából,
életet adott, saját magából.

Évek súlya alatt,
minden átalakul,
külsőm sem marad, változatlanul.

Alakul testem is,
látom nem - javára,
de nem hallgatok másra,
csak Isten Szent szavára.

"Szeresd felebarátodat,
mint önmagad”. - hát,
úgy szeretem magam,
mint felebarátomat.

 

Születésnapomra (vida b. jeva)

Megint itt vagy,
megjöttél újra,
egyszer sem maradnál,
el a látogatóra.

Elmúlik egy év,
s te meg jelensz,
angyal szárnyakon,
gyorsan, mint a kikelet.

Soha sem hívtalak,
még is eljöttél,
mikor megszülettem,
rögtön megjelentél,

mint a mesében a
hol volt, hol nem volt,
itt voltál, elmetél,
s már máshol kóborolsz.

Egy fertály év múlva,
ismét megjelensz,
hogy éveim számát,
újra megjelentsd.

Ne szomorkodj várlak,
nincs vége a táncnak,
nincs itt még ideje, az
örökkévalóságnak

 

 

 

Talán

 

Madár vagyok, szellő szárnyon,

Öröm könnycsepp, szempilládon,

Sóhaj vagyok, szív zenében,

Öröm, álomod mezejében.

 

Vágy vagyok, lelked mélyén,

Bizonyosság, hited éjén,

Világosság bús sötétben,

Suttogás a messzeségben.

 

Élet vagyok sóhajodban,

Oxigén, ózondús vadonban,

Lepke vagyok, színes szárnyú,

Virágillat, édes árnyú.

 

Mosoly vagyok, hitet adó,

Őszülő, vénülő nagyanyó,

Hozzám mindig eljöhetsz,

Talán - nem felejtesz el.

 

 

Táncvarázs

 

Nevetve sírok és sírva nevetek,

jó lenne újra táncolni veletek.

Szívünk ritmusára szólna a dal,

lépésünk adná a furcsa zsivajt.

 

Körbe, karikába ropnák táncot,

de jó is lenne, régi barátok.

Keresni ismét tánc-zene kegyét,

magunkra húzni múzsa köpenyét.

 

Megérinteni egymás lelkét, kezét,

aranynapsugárra borítva be sebét.

Egy emberként hinni, táncvarázsban,

az áthatolhatatlan feltámadásban.

 

 

 

 

 

Tanítóm /vida b. jeva/

 

Az Úr volt Tanítóm, Ő volt mesterem,

amikor életre hivta a mennybe lelkemet.

Mielőtt lélekből, emberré lettem

így szólt az Úr hozzám - most már menned kell.

Eljött a te idő, vár rád földi léted,

el ne feledd soha, mit tanítottam néked.

 

Tiéd választásod, tiéd gondolatod,

sorsod is tiéd, szabad vagy,- tudod.

Ha fogod a kezem, én el nem engedlek,

árkon és bokron vezetlek tégedet.

 

De el is engedhetsz, döntést te hozod,

keskeny, vagy széles út, ahol majd járni fogsz.

Felebarátod ki útmentén porba hullt,

felemelheted, ha kiált a nyomorult.

 

Lelkedre bízva ott is hagyhatod,

tiéd judicium, tiéd a "jutalom."

Most indulj gyermekem, várnak már odalen,

kijelöltem anyád, aki majd felnevel.

Indulj utadra, - éld földi életed,

intelmem ne feledd, vizsgáld meg

mit teszel.

Ha véget ér időd, bizony

majd számot adsz a trónom előtt, szemtől, szembe,

avagy térdedre lerogyva.

 

 

Tanulni

 

Tanulni kellene élni,

mindenséget megidézni.

 

Tanulni kellene látni,

szépet magunkba zárni.

 

Tanulni kellene járni,

mindig a jóra vágyni.

 

Tanulni kellene szeretni,

gyermeket okosan nevelni.

 

Tanulni kellene hinni,

szemünket égre emelni.

 

 

 

Te is leszel nagymama

Miért is várja annyira unokáját,

nagymama,
s miért sóhajt fel annyiszor,

könnyes szemmel naponta?

Mert tudja, hogy az időt,

mit Isten adott néki,
odafenn az égiek

már, szűk marokkal mérik.

Ezért hát minden perc,

minden óra,

minden egyes nap,
amit az unokákkal eltölthet,

szép ajándék volna,

mit magával vinne,

arra a végtelen,  hosszú útra,
ahol a szív hálaszavát,

csak a szélzúgása fújja.

 

Mert minden nagymama,

gyermekeit látja viszont,
a szertett unokákban,.

 

Te légy az a más (vida b. jeva)

Ha te nem szereted, szereti más,
ha te nem követed, követi más,
ha te nem hallod meg, meghallja más,
adja az ég, hogy te legyél az a más,
hisz Rajta kívül, nincs senki más.

"Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem" 😇

 

Tollpihe /vida b. jeva/

Tollpihe vagyok,
Hófehér,
Nem érhet hozzám,
Sötétség,
Lelkem a mennyhez,
Kötve van,
El nem szakíthat,
Zivatar.

Tollpihe vagyok,
Repülők,
Szárnyak nélkül,
Lendülők,
Magosba érve,
Lenézek,
Szívemből neked,
Éneklek.

Tollpihe vagy,
Ahogy én,
Egymásba érve
Könnyedén,
Együtt
Szállunk felfelé,
A kéklő
Messzeség fölé.

 

 

Tudom

 

Tudom, hogy van Isten,

s hogy Ő szeret,

tudom, hogy Jézus él,

mert, más nem lehet.

 

Tudom, hogy az élet,

győz a halál felett,

van örök üdvösség,

mert, más nem lehet.

 

Hiszem és tudom is,

nem álom, valóság,

a hasztalan világnál

igazabb, igazság.

 

Tudom, hogy szívemet,

e hittől tölti be,

szeretet, békesség,

a Szentlélek öröme.

2018.05.26.

 

 

 

Tudsz-e igazán…

 

Tudsz-e úgy igazán, szívből nevetni,

tudsz-e fájón, zokogva könnyezni,

tudsz-e boldogan, féltőn ölelni,

tudsz bölcs lenni, ha kell feledni?

 

Tudsz-e zilálva, hevülni vágytól,

tudsz-e kipirulni, lüktető tánctól,

tudsz-e elmerülni, valaki szemébe,

tudsz hinni még a tündér mesébe?

 

Maradt-e benned, gyermeki jóság,

maradt-e benned, igaz valóság,

maradt-e benned, hűség és remény,

észreveszed-e, nincstelen szegényt?

 

Meghallod, ha Isten szól hozzád,

meghallod a mennyország dalát,

meghallod az Úr üzenetét,

lelkedbe rejted titkos igéjét?

 

Királyi gazdagon éled, életed,

ha kérdésemre "igen" - feleleted,

hisz minden tiéd, mit az ég adott,

élj vele - légy boldog - Isten megáldott.

 

 

Tudunk-e jók lenni?

 

Tudunk jók lenni e-romlott világban?

kabátot adni reszkető barátra,

kenyeret nyomni fázós kezébe,

jó szívvel szólni árvához, szegényhez.

 

Koldusnak, ha kér, pénzérmét adni,

csábítók között hűnek maradni,

hitetleneknek Istent bemutatni,

önmagunkat soha be nem csapni.

 

Síró gyermek könnyét puhán letörölni,

embertársainkkal soha nem pörölni,

elűzött kutyához bátran lehajolni,

testvér bánatát gyorsan észrevenni.

 

Hitet, szeretetet és békét akarni,

magunkból adni, adni, csak adni,

csodát hallani egy madár dalában,

tudunk jók lenni e-romlott világban?

 

Úgy jöttem

 

Úgy jöttem hozzád, mint - idegen,

lesütött szemmel, hidegen,

sebeim nyalva, nem néztem rád,

begubóztam, mint egy madár.

 

Úgy jöttem hozzád, mint - vándor,

éhesen, szomjasan, fázon,

megrepedt szívvel, lélektelenül,

jöttem, mint éj - érzéketlenül.

 

Úgy jöttem hozzád, mint - remete,

lelkem a porba temetve,

némán hallgattam, nem nyílt a szám,

bensőmben ott ült, a fájó magány.

 

Úgy jöttem hozzád, mint - zarándok,

éhségtől gyötört, átfázott,

Földet kétszer is körbe jártam,

de nyugalmat, sehol sem találtam.

 

Úgy jöttem hozzád, mint - gyermek,

hittel, reménnyel betelve,

meghajtott hátal, térdre rogyva,

eddigi életem félre dobva.

 

Úgy jöttél hozzám, mint - Szeretet,

bűnöket elfeledve,

hittel, reménnyel, örömmel,

Örökkévaló kegyelemmel.

 

 

 

 

Új ruhám

Beájult a kiscicám,
hogy meglátta az új ruhám,
gyorsan rám is ripakodott,
lábaimhoz hupp, lerogyott.

- Gazdi ezt nem teheted,
minden mi fontos neked,
láthatják a emberek,
magasságos szent egek!

- Ne legyél álszent, szerény,
te gyáva, buta kis legény,
ami rajtam látható,
nem szégyellni való.

 

Gömbölyű a hátsó felem,

rátapadnak férfi szemek,

keblem dús nem hervadó

lehet, hogy felkavaró.

 

Dús testem nem szégyenem,

nem kell azt elrejtegetnem,

milyen vagyok, láthatod,

nálam biz ez nem titok.

Marilyn Monroe-os bájaim,
tudom sokan irigyli,
mert bizony én szép vagyok,
ragyognak rám a csillagok.

 

 

 

 

Vágyakozás

 

Várunk, várunk,

mindig várunk,

valamire

mindig vágyunk.

 

Reggel az estét,

este, virradatot,

nyáron a telet,

télen a napot.

 

Szerelmet, hűséget,

igaz, tiszta szót,

hitet, reménységet,

mindig a való.

 

Ölelést, csókot,

puha karokat,

becéző, kedves,

édes bókokat.

 

Hosszú utazást,

haza érkezést,

otthon melegében,

édes pihenést.

 

Buborék életünk,

így múlik tova,

szét pukkan, elszáll,

még sem adnánk oda.

 

 

 

Vagyok

 

Vagyok a perc és vagyok

a szó,

vagyok a Földön utazó,

aranyló fényben hozzád

simuló,

táncban el nem fáradó.

 

Vagyok a tűz és vagyok

a fény,

vagyok hűség, vagyok

remény,

vagyok, álom, és valóság,

örökkévaló bizonyosság.

 

Vagyok víz a sivatagban,

vagyok létrád a

magasba,

vagyok takaród, ha fázol,

fedhetetlent, igazságod.

 

Hiszed, ha nem, Én,

Vagyok,

nem rejtőzőm el,

láthatod, csak

nyisd ki szíved kapuját,

hadd menjek be azon át.

 

 

 

Várom a csodát /vidab. jeva/

 

Én bizony próbáltál jó anya lenni,

Szívemből szeretni, őszintén ölelni,

Mindent mi telt, gyermekemnek adtam,

A világ ablakát jó tágra nyitottam.

 

Jó és rossz között, mutattam irányt,

Hamis mosolygoson, szelíden léptünk át ,

Mi együtt sírunk, és együtt nevettünk,

Igaz, szép valóból, meséket szőttünk.

 

Elrobogott velünk az élet vonata,

Expressz gyorsasággal száguldott tova,

Álmaim azonban, lelkembe égtek,

Várom beteljesülni a tündér meséket.

 

Várom a csodát, várom csendesen,

Hogy a hamisság, újra igaz legyen,

A vakok lássanak, a süketek halljanak,

Hazug sötétségől, a fényre jussanak.

 

 

 

Veled /vida b. jeva/

Úgy szeretnék egyszer, eső felhő lenni,
langyos esti széllel, hozzád elrepülni.
megöntözni bőven a kiaszott fákat,
s veled tölteni, hosszú éjszakákat.

Úgy szeretnék egyszer, lágy harmat lenni,
új napra kelve, egy virágba merülni,
vidáman kacagni, gyapjas selymes réten,
együtt megfürödni, aranyló fényben.

Úgy szeretnék egyszer, hópehely lenni,
szép szempilládon, lágyan megpihenni,
csúszkálni a jégen, balett cipőben,
kézen fogva sétálni, sűrű hóesésben.

Úgy szeretnék egyszer, drágagyöngy lenni,
valaki szemébe örömöt csenni,
szédülten nevetni, apró semmiségen,
s veled élni le, a földi létem.

 

Voltam én is

 

Voltam én is karcsú, szép,

El vitte a messzeség.

Hajam selymes, lágy mesés,

Szemem fénylő csillag kép.

 

Voltam én is víg leány,

Hangom, mint a csalogány,

Csengő, bongó, csábító,

Édes dallal ámító.

 

Most már vagyok nagymama,

Kicsit dundi, ősz nyanya,

Hajam, hangom megkopott,

Csillag szemem

Sem ragyog.