Felebarátom

Felebarátom

Béka csókja

Béka csókja /vida b. jeva/

Álmomban egy délceg béka,
csókom kérte sírva, ríva.
- Adj egy csókot angyalom,
felséges énem felragyog,
tudd, királyfi vagyok én,
elvarázsolt, deli legény.

- Édes csókod, ölelésed,
véget veti, béka létem,
megváltozom, meg biz én,
s leszel nekem feleség,
koronám neked adom,
adj egy csókot angyalom.

- Na ne sírj, te öreg béka,
itt a csókom, ajándékba,
legyél újra nyalka, s deli,
aki szívem elnyeri...
De jaj! - mi történt, hirtelen,
béka lábam, béka kezem…
én lettem brekegő,
béka király szerető.

Nem akarom! - Nem bíz én,
míg élek e- földtekén!
Kapálóztam, rázkódtam,
békakirály eldobtam.

Ordítottam egy nagyot,
- Uram Isten, ez mi volt?
A mese az nem így szólt..

Koronás békából lesz királyfi, s
nem a lányból lári-fári,
undok, csúf varangyos béka,
hisz erre nincs is példa.

Így, nem kell korona,
királyfi, se lakoma,
koronáját adja másnak,
engem hagyjon meg a táncnak.

Saját lábam, saját kezem,
kérem vissza én Istenem,
hangom, bőröm az enyém,
nem kell nekem béka lét.

Sem arany, se tündérország,,
se koron, se királyság,
csak még egyszer én legyek,
szememmel látván az eget.

Sírtam, ríttam, rimánkodtam,
egyszerre, csak felriadtam,
rossz álom volt, nem valóság,
az élet, nem hiábavalóság.