Szabad vagyok (vida b. jeva)
Sok felé jártam a múltban,
álltam elől, s hátul a sorban,
volt, hogy térdre borultam,
és lelkemet húztam a porban.
Azt mondták ilyen az élet, s
kihúzták alólam a széket.
Leestem. - Nem baj, hadd essek!
Ők, ilyet soha sem mertek.
Hibáimtól, még erősebb lettem,
tévedéseimből, erőt merítettem,
semmit sem kaptam meg ingyen,
senki sem hitt akkor bennem.
Gyermekként álmodtam róla,
hogy babákat hozza a gólya,
hittem benne, - bár nem láttam,
világ gondját, sutba vágtam.
Mondtak rólam jót és rosszat,
de én sosem sem tékozoltam,
Isten előtt meghajoltam és
csak hozzá fohászkodtam.
Mindenható Jó Istenem,
kérlek segíts meg engemet,
adj nyugalmat, békességet,
szeretetet, üdvösséget.
Benned bízom Édes Atyám,
mindig gondot viseltél rám,
nem hagytad el gyermekedet,
átölelted bús szívemet.
Köszönöm a jóságodat,
iránytűd utat mutat,
tudom Nálad otthont lelek,
nem veted el, gyermekedet,
Megterített asztallal vársz,
gyémánt gyűrűt adsz akkor rám,
együtt sétálsz ott majd velünk,
kik örökké veled leszünk.
Most már tudom hol a helyem,
miként élem le életem,
nem törődöm, hazug szájjal,
nem érhet el a bűbájjal.
Nincs már semmi félni valóm,
szabad vagyok Mindenhatóm,
hit, remény és szeretetet,
ez járja át a lelkemet.
