REMÉNYSÉG PEDIG NEM SZÉGYENIT MEG: VÁLASZ HILDA PANASZÁRA Örülj Hilda /vida b...

REMÉNYSÉG PEDIG NEM SZÉGYENIT MEG:
  VÁLASZ HILDA PANASZÁRA Örülj Hilda /vida b...:     VÁLASZ HILDA PANASZÁRA Örülj Hilda /vida b. jeva/ Hilda, te kis töltött galamb, ne legyen oly sok a ...

 

 

VÁLASZ HILDA PANASZÁRA

Örülj Hilda /vida b. jeva/

Hilda, te kis töltött galamb,

ne legyen oly sok a panasz,

örülj, hogy a hájad remeg,

s nem a csontod zizeg-rezeg.

S-es méret ide - oda,

jó lesz neked török basa,

háremében van sok kacsa,

attól lesz tele a hasa.

Örömében elvesz téged,

együtt esztek sok- sok étket,

nem kell többé attól félned,

mit szól hozzád majd a férjed.

Farod, csecsed így szereti,

gebe, vézna, nem kell neki,

te vagy az ő ideálja,

rezgő hasad úgy gusztálja.

Nyála csorog liheg, morog,

várja már az estharmatot,

rád szórhassa kincseit,

foghassa dundi kebleid.

 

 

Hol van?  /vida b. jeva/

Nem kell, ha nem szívből adod,

nem kell, ha te nem  akarod,

nem, ha összehúzod  szemed,

nem kell, ha letagadod.

Bánt a csend és bánt, ha szó,

bánt a gúny és bánt a bók,

mert minden csak hazugság,

mert nincs, ki féltőn figyel rám.

Más volt minden az elején,

más volt akkor … te, meg én,

csak mi voltunk, az ég alatt,

csak mi s az alkonyat.

Most csend ül ott legbelül,

most senki sem hegedül,

vége lett a vidám nyárnak,

vége az lett az ifjúságnak.

Hol van, hol? …mi tovaszállt.

Hol van? … oly messze jár,

néha felcsillan a szemeden,

olyankor kutatom, keresem.

Valaki szólított /vida b. jeva/

Nem akarok én már, hegyeket mászni,

nem akarok én már, új utat találni.

Letűnt idők emlékét, őrzöm szívembe mélyén,

mikor rá gondolok, elővesz a kétség.

Nem mindig hittem, s tagadtam is tán,

nem ismertem Jézust, - Isten egyszülött fiát.

Nem tudtam, hogy értem vérével fizetett,

letette életét, megfeszítettet.

Rossz úton jártam, bogáncsok között,

lában ingoványon, Isten háta mögött.

Nem láttam az utat, csalóka volt a fény,

becsapott, hazudott, csábító lidérc,

elvitt a pusztába, ott magamra hagyott,

étlen és szomjan... talán negyven napot.

Valaki szólított... nevemet szólta,

Éva! - hívlak téged a nagy találkozóra.

Nem kell félned, én itt vagyok veled,

karomba veszlek, mert szeretlek gyermekem.

Hirtelen szívemben világosság gyúlt,

lelkem és testem végleg megújult,

eltűnt a sötétség, bogáncs és ingoványt,

megjelent, ott volt a fény és ragyogás.

Betöltötte szívem, betöltött egészen,

csordultig lettem, Isten szeretetéve.

Megbocsátotta minden bűnömet,

letörölte rólam az addigi vétkemet,

úgy fogadott el, ahogy akkor voltam,

szennyben és mocsokban tocsogtam, s locsogtam.

Amikor rám borult a kegyelem kenete,

minden ami rossz volt, rögtön elfedezte,

Jézus szent vérével tisztára mosott,

hófehér ruhában, én már szent vagyok.