Szeretet

Két karodban

Mama

Tudnod kell

 Tudnod kell

 

Ha szólnod kell, nyisd ki a szádat,

ne enged, soha, hogy lezúzzon a bánat,

lép ki bátran, merd megmutatni,

mi az mi szívben,

már nem tud benn maradni,

ha úgy érzed, ledönt a kétség,

már nem csábít, se magasság,

se mélység, és nincs benned

vágy a fény felé,

el érhetetlen lett a messzeség,

ha a magánytó, hideg az ágyad,

nincs ki felrázza kemény párnádat,

úgy érzed szíved is meghasd,

árnyékod pedig lelkedhez tapad,

sötét a lámpa fénye,

nem ragyog, és elhagytak az angyalok.

Tudnod kell barátom, nem vagy védtelen,

nem vagy egyedül, nem vagy elhagyott.

Nem vagy megfakult kép, egy fiók,

rejtekén, nem vagy hátra hagyott levél,

és nem vagy tévedés,

nem vagy két soros,

rövid távirat,

mit elfejtenek mikor megvirrad.

Nem vagy múlt idő, a jelen derekán,

nem vagy elfeledhető nyári délután,

nem vagy tollpihe, mit elfúj a szél,

köd, mely eltűnik, ha rátör a fény.

Értékes, hibátlan igazgyöngy vagy,

a tükröd hazudik, ha mást mutat,

nem vagy egyedül, nem vagy,

számkivetett, befogadott Isten,

így gyermeke lehetsz.

Amikor szólásra nyitod a szádat,

szólítsad, Istent a mennyei Atyádat,

választ ad minden kérdésedre,

szívedbe írja,

Ne félj gyermekem, én szeretlek!

Halleluja!

Nem, nem nem!

Nem, nem, nem!  /vida b. jeva/

Nem akarom, megmondják,

mi az mit a  szerepkör kíván,

hányadik sorba, s hova álljak,

mikor,  kinek  imponáljak.

Mikor feküdjek, mikor kelljek,

milyen színű  ruhát vegyek,

milyen az arcfestékem színkódja,

mikor van reggel és mikor éjszaka.

Hol van a haza és hol van a ház,

hová vezet  az izzó láz,

mit gondoljak, és mit tegyek,

hogy rendszer szerint való legyek.

Nem veszem fel az álarcot,

nem leszek soha átkozott,

azt teszem, mire hitem vezet,

hazug éneküket, nem énekelem,

Nem leszek embernek farkasa,

maradok Isten szeretett harcosa.

Ugyan az a lány vagyok

Ugyan az a lány vagyok /vida b. jeva/

Készülök a KI MIT TUD-ra,

igaz "csak a szeniorra,”

elszállt tíz, húsz, hatvan év,

de szellemem ifjú még.

Szerepelni, dalolni… magamat,

nem mutogatva,

megmutatni, - itt vagyok!

hatva túl is szavalok.

Én vagyok, az a lány,

ki egykor régen,

szívében lángoló hévvel,

elindult a KI MIT TUD-on.

ezerkilencszáz valamikor.

Ott voltam a Tv-ben,

az tudnotok kell, hogy élőben,

egy szép verset mondtam,

a döntőig el is jutottam.

Versenyt ugyan, nem én nyertem,

mégis sok barátra leletem,

és egy új, csodás, szép világra,

mókára, vidám kacagásra.

Óh! - a színpad, szédítő moraja,

nyüzsgő lelkek ostroma,

hívogat, csábít, hiteget,

ma is nekem integet.

Ott leszek a KI MIT TUD-on

lelkem újra megmutatom,

kitárom szívem ajtaját,

köszöntelek bűbájos világ.

Mióta szeretlek /VERSEIM/

 Mióta szeretlek

Öröktől fogva 

Mióta szeretlek?
Öröktől fogva,
Te vagyok én, s én vagyok, Te

Szívem a szíved,

szíved a szívem,
szemem a szemed,

szemed a szemem,
szám a szád és,

szád a szám.

Minden mozdulatod, tudom,
minden mozdulatom, tudod
Lélegzetünk,  levegőnk-életünk,
egy és oszthatatlan  örök.

Összekapaszkodva,

 kezünk szárny,
együtt repülünk,

oda, ahol már,
nem ér el, sem élet, 

sem halál.

„De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain”

 Kettesbe járva 

Fogjuk egymás kezét, „ezer” éve már,
nem választ el minket, sem élet, sem halál.

Meleg nyár időben, hideg téli szélben,
tavaszi záporban, őszi fújó szélben.

Kezed, kezemben, el nem engedem,
édes öregem, oly jó, hogy vagy nekem.

Akinek párja van, boldog ember lehet,
akinek nincs társa, magára marad,

nincs, ki felemelje, nincs, ki vigasztalja,
este az ágyban, nincs, ki betakarja.

Öregen fáradtan, rójuk az utat,
eső áztatja vénséges lábunkat.

Kettesben járva, könnyebb a nehéz,
éveink súlyát, szerelmünk zúzza szét.

Ölelj át

Ölelj át, most nem kell csók,
se cirógatás,
ülj le mellém, húzz magadhoz,
jó szorosan ölelj át.

Nem futólag, nem sietve, úgy
mint aki,
életében, csak arról álmodott,
hogy örökre így marad.

Nem szólni és nem sietni,
a percben
egyesülni, téren és időn túl,
ölelj, ölelj, most, csak úgy!

 

Itt vagyok

Alattam mélység.

- Itt vagyok!
Felettem kék ég.
- Jól vagyok!

Hátam mögött
bizalom,
bennem hit és nyugalom.

Előre nézek, s nem hátra,
szívemmel látok,
a mába,

Istenre bíztam léptemet,
nem veszek el,

mert,
Ő szeret.

„És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.”

Összetartozunk   

                              

Itt vagyok, Veled, figyellek,
elmondom, nagyon szeretlek,

látom szemed a ragyogót,
életed útján haladok.

Megyek örömmel, ha hívsz,
maradok karodba, ha kérsz,

hallgatom kedves beszéded,
életről, csak Neked mesélek.

Veled létezem, mi együtt álmodunk,
egyszerre lépünk, karöltve haladunk.

Nem hagylak el Téged, együtt maradunk,
a leszakajtott „almában ” összetartozunk.

Kimondom 

Ne mond, hogy ne mondjam,
ne kérd, hogy titkoljam,
ne akard, hallgassak,
ne várd, hogy befogjam.

Ki mondom, ami bánt,
akkor is, ha ez fáj,
mert átjárja szívem,
megsebezi lelkem,
szánalmas, csípős,
gonosz beszéded.

Tud meg, így nem lehet,
ez tovább nem mehet,
vannak még más vizek,
ahol a szív vezet,
szárnyam, ha eltöröd,
majd máshol repülök.

.  

Tied a döntés... 

Isten tanított engemet,
Mikor életre hívta testem és lelkemet,
Adott édesanyát, is ki felnevelt,
Szólt az Úr Isten, s utamra engedett.

Tiéd a választás, tiéd a gondolat,
Szeresd felebarátodat, úgy, mint önmagad.
A sorsod is tiéd, szabad vagy tudod,
De egyszer mindenről számot adsz.

Ha fogod a kezem és el nem engeded,
Én, vezetlek téged az utadon gyermekem.
De el is engedhetsz a döntést te hozod,
Keskeny, vagy széles út ahol járni fogsz.

Felebarátod ki útmentén porba hullt,
Felemelheted, ha kiált a nyomorult,
De lelkedre bízva ott is hagyhatod,
Tiéd a döntés, tiéd a "jutalom."

Most menj! - éld földi életed,
Intelmem ne feledd, látom, mit teszel,
Egyszer majd számot adsz,
Mert lelked az enyém, -  Én adtam,
S elveszem, mikor az kell nekem.

„Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet.”

Csak Te maradjál 

Ha elveszek, kell, hogy megtalálj,
ha összetörök, kell, hogy gyógyítsál,
ha elrabolnak, kell,  hogy visszahoz,
ha lerombolnak, kell,  hogy felvakolj,
ha megtagadnak, kell, hogy vállaljál.

Ha megcsalnak, kell, hogy ragyogjál.

ha sírok, kell, hogy vigasztalj,
ha örülök, kell, hogy megragadj.
ha félek, kell, hogy átölelj,
ha elesek, kell, hogy felemelj.

Ha bántanak, kell, hogy simogass,
ha becsapnak, kell, hogy megmaradj.

ha összetörnek csodás álmaim,
ha elhagynak édes vágyaim,
ha nincs kibe hinni, s bízni már,
Uram, csak Te,  csak,

Te maradjál.

„Ne vess el engem a te orcád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.”

 Én vagyok

Az én szemeimmel te,

nem láthatod a világot,

az én szememmel,

csak én látok virágot,

az én füleimmel te,

nem hallhatod  a csendet,

az én fülemmel,

csak én hallom a rendet,

az én szívemmel te,

nem szerethetsz senkit sem,

az én szívemben,

máshogy zeng, szeretlek,

az én életem,

nem élheti senki sem,

az én életem csak az enyém 

én élem.

Ne akarj mássá lenni…

nem lehet,

hisz téged, így teremtett,

így szeret Mindenható Istened.

Tudod-e mit jelent?

Tudod- e mit jelent, anyának,

nőnek lenni,

örökké erősen kapaszkodót keresni,

néha felzokogva,

patakká válni,

sokszor elhagyatva,

megsemmisülni és fájni?

Tudod-e mit jelent,

adni és hinni,

foganni, hordozni, és vajúdva szülni,

ölelni, táplálni,

óvni gyengéden,

szeretni életfogytiglan,

s még is szelíden?

Férfi nem tudhatja és nem is értheti,

Isten a nőbe rejtette el

 drága kincseit,

oly testet adott,

melyben új élet ragyog,

általunk születnek,

ember angyalok.

 Tudom 

Tudom, hogy van Isten,

s hogy Ő szeret,
Tudom, hogy Jézus él,

mert, más nem lehet.

Tudom, hogy az élet,

győz a halál felett,
Van örök üdvösség, mert,

más nem lehet.

Hiszem és tudom is,

nem álom, valóság,
a hasztalan világnál,

igazabb, igazság.

Tudom, hogy szívemet,

e hittől tölti be,
Szeretet, Békesség,

Szentlélek öröme.

„De közel az idő, és már itt is van, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják majd az Atyát”

Együtt játszani 

Jó együtt játszani, veletek,
lélekvirágzásra, felemel.
Vízcsobogást, nádsuhogást,
madárfüttyöt, szélsuttogást,
beleszőve délibábot,
eljátszani ezernyi,
édes álmot.

Tanulni ritmust, finom stílust,
verset, drámát, saját rítust.

Nem hagyni örömöt megfakulni,
vidám zenébe belesimulni,
s csak játszani, szüntelen veletek,
soha, de soha, vége ne legyen.

 

„A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni…

Tánc 

A tánc mely elragad,
bensőmből édes dal fakad,
nem is lábam járja tán,
szívem mélyén,

 egy csodás ritmus vár.

Veletek együtt táncolok,
járjunk táncot,

földi angyalok,
arcunkon ugyan egy, két ránc,
táncolni még is boldogság.

Úgy kell a tánc,

a vigasság,
lelkünkben ott zsong a nagyvilág,
ropjuk együtt a táncot,
kedves, szenior barátok.

 

Terrorháza 

Látom a sok bánatot,
fájdalmat, kínt, bírálatot,
hallom a halk, mormogást,
kiáltást és suttogás.

Honnan jön… ezt kérdezed,
ott, hol a kín megterem.

Hordozzák a kőfalak,
közöttük bánat halad.

Jelen, jövő rettegés,
félelem és reszketés,
szívekben keserű türelem,
Terrorháza nem felel.

Anyám ölében

Szívemben élsz édesanyám,

olyan régen elmentél már.

Hiányzik, kedves beszéded

és anyai ölelésed…

Egyik éjjel azt álmodtam,

hogy öledbe kuporodtam,

gyermek voltam,

szépen kértem, anya mesélj,

mesélj nékem.

Mond Anya, milyen voltam,

mikor még, kicsi voltam.

Anya mesélj! 

mesélj anya!

Milyen színű volt hajam,

szőke, barna, fekete,

és nem volt egy fogam sem.

Mond anya mikor sírtam,

mindig az öledbe bújtam?

Anya, akkor is szerettél?

Mesélj anya, mesélj még!

Mesélj anya, hogy szerettél,

soha tőlem el nem mentél,

ott voltál mindig velem,

s úgy hívtál kicsi szívem?

Anya, ugye így becéztél…

ha éhes voltam megetettél.

Mesélj anya. mesélj még!

Anya, mikor ringattál,

s halk daloddal elaltattál,

úgy láttad, hogy szép vagyok,

nem voltál csalódott?

Ilyen orrot, ilyen fület,

ilyen lábat, ilyen szemet…

álmodtál meg rólam,

mikor még a hasadba voltam?

Anya meséééééélj, milyen voltam,

amikor még kislány voltam.

Hogy szerettél, dédelgettél,

a szívedre, hogy öleltél?

Anya, mesélj, mesélj még!

Anya, most tudom már,

úgy szerettél, ha lehetne, 

visszajönnél.

Anya ugye visszajönnél?

Két karoddal átölelnél…

Én hozzád bújnék, Te mesélnél,

Egyszer volt, hol nem volt…

Anya mesélj! mesélj még

 

„Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet

Átváltozás    

Szőrös hernyóból, pillangó lettél,

félretolt homokból váltál igazgyöngyé,

kiszórt  kőszénből ragyogó gyémánttá,

fénytelen homályból szikrázó csillaggá.

Nem kell félned, s riadtan várnod,

nem, hogy szégyenben rettegve álmodj,

a messze,  közel van szívedbe rejtve,

tárd ki az ajtót, s bátran  enged el…

Pillangó szárnyaddal repülj fel az égig,

igazgyöngy beszéded érjen el a mennyig,

Gyémánt csillogású  lelked had ragyogjon,

szikrázó csillagfény, belőled lobogjon.

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál”

 Köszönöm 

Köszönöm Istenem látó szemeimet,
melyekkel nézhetem, dicső fényedet,
köszönöm ajkamon a nekem adott szót,
hogy énekkel áldhatlak, Mindenható.

Köszönöm Uram, mind két fülemet,
melyekkel hallom üzeneteidet,
köszönöm kezeim, hogy feléd nyújthatom,
lábaim fürgeségét, hozzád futhatok.

Köszönöm szívemet, mit megtisztítottál,
lelkem békességét, nyugalmat adtál,
köszönöm, hogy imáim trónodig elérnek,
meghallgatsz, segítesz, köszönöm Tenéked.

„Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!”

 Hív Jézus!

Barátom, hozzád is szólok,

figyelmezz, kérlek rám,

Itt van az idő vége,

jól gondold, meg mit csinálsz!

Hív Jézus téged, jöjj hát Hozzá,

meggyógyít, megszabadít, megbocsát,

Jézus vár te rád!

Örök élet vár rád, az Úr házában,

nincs ott több sírás, nincs jajgatás,

csak békesség van, öröm,

öröm és gyógyulás,

hol együtt járunk Vele, az új Jeruzsálemben

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent”  

Árnyék és fény

Nem könnyű meglátni rosszban is a jót,
megsejteni egy emberben igazat, valót,
megérezni lelke melegét,

felolvasztani megdermedt szívét.

Együtt örülni, sírni vele, kezet nyújtani,
remélve „nem harap bele”…
áldást mondani, mindegy hol is vagyunk,
angyalok imáját, bárhol meghallhatjuk.

Nincs fény, árnyék nélkül, nincs teljes, s egész,
jóban is ott van a rossz, bármerre is mész,
hinni kell, van remény, boldogság,
minden sebre, szeretet a legjobb orvosság.

„Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!

Akkor is 

Amikor úgy érzed, megszakad szíved,
amikor úgy érzed, eljött a végzet,
amikor úgy érzed, nincs magyarázat,
amikor úgy érzed, fájdalom a társad

Amikor úgy érzed, hiába lázadsz,
amikor úgy érzed, bánat a házad,
amikor úgy érzed, lenni is nehéz,
amikor úgy érzed, nagy a veszteség.

Akkor is utadon, tovább kell menni,
akkor is kell, új levegőt venni,
akkor is észrevenni, kiért lehet élni,
összetört szívvel, örökké szeretni.

Nyisd meg Uram 
 

Nyisd meg Uram, lelkem füleit,
hogy meghalljam elrejtett kincseit,
hallhassam hívó szavadat,
áldásod, intelmed, biztatásodat.

Nyisd meg Uram, lelkem füleit,
hogy meghalljam barátom
lehulló könnyeit,
titkolt gyászát és fájdalmát,
hittel mondhassak érte, egy imát.

Nyisd meg Uram, lelkem füleit,
hogy meghalljam, mikor gyermek sír,
anya nélkül, árván csendesen,
elhagyatva, mint egy idegen.

Nyisd meg Uram, lelkem füleit,
hogy meghalljam öregek
fájó gyötrelmeit,
elhagyatott, görbe hátuk baját,
mélyből feltörő sóhajuk, „zaját.”

Nyisd meg Uram, lelkem füleit,
hogy meghalljam, hol kell segíteni,
hol várnak egy kedves, igaz szóra,
imára, fohászra, bibliai jóra.

 „…mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.”

Testvér

Testvér, tudod - e szó mit jelent?

Testvér, e - szó minden lehet.

Egy testből lettünk mi mindannyian,

egy vértől születünk újra boldogan.

Test, értünk halálra adatot,

Vér, lemosta a bűnt, a gyalázatot,

Test, eltörölte minden bűneink,

Vér megszentelte a mi élteink.

Test, mely feltámadott,

Vér, mely életet adott,

Test és Vér, egy lehet csupán.

Testvér, így gondolj mindig rám.

„Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki abból.”

Vagyunk 

Vízcsepp vagyok, te a tenger,
átkarolva ringunk ketten,
apály, s dagály együtt vagyunk,
viharban összekapaszkodunk.

Szellő vagy, én virág mező,
lágy fuvallat, felfedező,
csábos illat, dús legelő,
egybe olvadó szeretők.

Zápor vagy, felhő én,
kergetőzünk ég ölén,
tarka réten szaladunk,
Földre áldást így hozunk.

 

 Mit lehet tenni 

Mit lehet tenni, ha hideg a szíved,
mit lehet tenni, ha rossz az értékrended,
hol van a szíved, hol van a lelked,
még tisztelni sem tudod, ki téged szeret.

Mit lehet tenni, ha hátat fordítasz,
mit lehet tenni, ha rosszat választasz,
hol van igazságod, hol van a hited,
hálát te még, csak hírből sem ismered.

Hízelegsz és csalsz, még magad is becsapod,
hamis a szíved, és hamis a mosolyod,
jóért, rosszal fizetsz, ami kell elveszed,
Jó Isten látja minden lépésedet.

Tudnod kell, eljön majd az igazság napja,
minden tettedet az Úr ott felolvassa,
ítéletet hirdet, szíved táblájáról,
hogy éltél, mit tettél kivel hogyan "bántál".

Vigyázz hát, ember, ma még megbánhatod,
szíved, s lelked is jóra fordíthatod, s
akiket bántottál szóval, vagy tettel, ha
Isten nevében bocsánatért esedezz.

"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól."

Álmodtam    

Álmodtam egy szép világról,

hol az ember nem él távol,

Istentől a boldogságtól.

Álmodtam az édenkertről,

erdőkről,  szép mezőkről,

dúsan termő áldott földről.

Álmodtam a békességről,

a hűséges  szeretetről,

igaz lelkű,  bátor hitről.

Láttam, ott volt… sokasodott, 

mindenhová el is jutott,

lágyan fújta égi szél.

Ugye hozzád is elért?

Megérinti bús szívedet,

átöleli  hű lelkedet.

Álmom nem ér véget még,

itt van bennem frissen él,

nem is álom, valóság,

Isten maga a boldogság.

“Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!”

Tudd! 

Ha hibáztatsz,
ha letagadsz,
ha megbántasz,
ha elszaladsz,

ha nem érted,
ha nem kéred,
ha nem vétked,
ha nem méred,

ha erőlködsz,
ha vágyódsz,
ha követelsz,
ha álmodsz,

Tudd, akkor nem jön el,
tudd, hinned, kérned kell,
kinyitni szíved ajtaját,
belép, s otthonra talál

 „Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.”

 Útmutató    
 

Köss békét Istennel,

hogy lelkedbe

béke legyen,

mondj áldás,

hogy életed áldott legyen,

örülj a mának,

hogy örömöd legyen,

vallj hitet,

hogy hited igaz legyen,

Csendesedj le,

hogy nyugalmad legyen,

zengj  hála dalt,

hogy szíved hálás legyen,

keress nyugalmat,

hogy csended  legyen,

feledd a bánatot,

hogy feledve legyen,

Ölelj őszintén,

hogy igaz legyen,

szelíden szólj,

hogy kedves legyen,

nevess bátran, hogy vidám legyen,

tápláld a reményt,

hogy reményed  legyen,

dicsérd az Urat,

hogy dicsérve legyen.

higgy, szeress, remélj, és  boldog  leszel.

“Áldjad, én lelkem az Urat, és egész bensőm az őszent nevét”.

 Torz tükör 

Halld meg a csendet zsibongásba,
halld meg a szót hallgatásban,
halld, meg mit suttog a szél,
igaz álmot, rólad mesél.

Megszólít, újra meg újra,
azt suttogja, ne néz vissza,
piszkos, mocskos sáros útra,
előtted az legyen tiszta. 

Ne bánd, ha néha fáj a múlt,
hisz erőre, jóra így tanulsz,
ami ma még nagyom bánt,
holnap nem lesz akadály.

Hidd el, hogy szeretnek,
hidd, el nem rajtad nevetnek,
hidd el, önmagukat látják,
hidd el, tükröd torz szivárvány.

Keresd mindig az igaz utat,
keresd Azt, ki utat mutat,
ne keresd hol eltévedtél,
ne sírj azon, mit elvesztettél.

Lásd meg a szépet tó vizében,
lásd meg barátod szemében,
lásd meg kéklő magas égben,
lásd Isten szeretetében.

Gyere velem élni hívlak,
fogd a kezem én, tanítlak,
hinni, bízni mindig muszáj,
s nem borít be sötét viszály.

“Annak okáért amint a Szentlélek mondja: ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket.”

Tündér könny

Szememből tündér könny csorog...
Itt vagytok hát, végre égi angyalok.
Hit, Remény, Szeretett ez a nevetek,
Veletek együtt én is nevetek

„Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.”

Mondj igent 

Ha igent mondasz,
tiszta legyen,
mint a hegyről leomló
patak vize,
eleven,
mint a nyári legelő,
életet adó frissítő
hűs levegő.

Ha igent mondasz,
súlya legyen,
annak mélysége legyen,
hogy méltóvá váljon
az igazra,
felelősséggel, tisztességgel,
megállja helyét
egy életen át,
fénytől ragyogva.

„ Beszédetek legyen mindig kedves, sóval fűszerezett”

"Titok" 

Elmondom neked a rejtett titkomat,
füledbe súgom.
Ne félj, csak higgy és  bízva bízzál!
Bátran élj!

Elmondom neked a rejtett titkomat,
füledbe súgom.
Merj szólni, ha kell, és merj hallgatni!
Merj lépni nagyot!

Elmondom neked a rejtett titkomat,
füledbe súgom.
Hittel nézz bárki szemébe, öleld át lelkét,
Isten szeretetébe.

 

" Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével."

Szeretnék 
 

Szeretnék jó tündér lenni,

egy hétre,
Szeretnék szíveket festeni,

égre,
Szeretnék hajnalban,

harmatba járni,
Szeretnék egyszer,

világot látni.

Szeretném anyámat, magamhoz

ölelni,
Szeretném sírását mosollyá

tenni,
Szeretnék szemébe örömöt

látni,

Szeretném még egyszer otthon

találni.

Szeretnék hűséget emberek

szemében,
Szeretnék ülni jó anyám

ölében.
Szeretném a Földet jó magasból

látni,
Szeretnék Rád, mindig örömmel

várni.

Szeretnék apámmal egy asztalnál

ülni,
halkan beszélgetni és levest

szürcsölni.

Az lenne minden, épp aminek

látszik?

Alföldön sík vidéké délibáb

játszik.

Remény 

Légy csöndes templomom,
hol bús lelkem felragyog,
légy napom és csillagom,
mutass utat, ha szomjazom.

Légy virágzó rét nekem,
édes illatod bódítson el,
légy bátor harcosom,
ki várfokán éjszaka átoson.

Légy kanyargó hűs patakom,
lágyan ringató halk tavaszom,
üdítő nyári záporom,
csodafám, hőtől árnyat adó.

Légy megszokott minden napom,
tükröm, ágyam, és asztalom,
vetett párnám és pamlagom,.
hol jó pihenni, ha elfáradok.

Légy te örök választottam,
ahogy eddig soha más,
mert egyszer minden véget,
de a Remény, megmarad.

Ha boldog vagy 

Ha boldog, vagy nem veszekszel,
békében, örömben leledzel,
lelkedet magasba repíted,
fentről szeretetet meríted.

Ha boldog vagy, örülsz az esőnek,
s élvezed, cseppjei peregnek,
otthonod nyugalom szigete,
kicsordul belőled a Szeretet. 

Ha boldog vagy,
nem törődsz mással...
csak a magad és
mások boldogságával.

 "Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül."

Múlt és jelen
Már nem számolom az éveket,
azzal nem leszek ifjabb, sem öregebb.
Mikor tükörbe nézem magamat,
látni vélem fiatalkori arcomat,
- a lányt, ki voltam rég,-
kit elnyelt a távoli messzeség.
Szemben egykori fény még ragyog,
bár a lét, arcomon ráncokat hagyott,
mosoly a számon az enyém,
mit nem nyelt el a múlt, a lég.
Olykor a múltat megidézem,
látom a lányt, ki voltam régen,
csacsogó, vidám, örömmel teli,
várva a csodát, mi felemeli,
fel az égig, a messzeségig.
Szállni és repülni volt erőm,
mára a szárnyam összenőtt,
nem visz el, hová menni vágyom,
elmúlt, elhagyott az ifjúságom.



De nem siratom, nem bíz én,
mert itt van az ősz, szép regény,
színes, tarka-barka álom,
és én ezt már nem is bánom.
Hisz ma is ragyog, s kék az ég,
lelkemben Isten hangja zenél,
hallom kedves énekét,
így szól: - gyermekem sose félj!.-
„Mivel kedves vagy az én szemeimben,
becses vagy és én, szeretlek”

„Ne félj, mert megváltottalak, Neveden szólítottalak, Karjaimba zártalak, örökre enyém vagy”

Siess!

Nem kell fizetned, csak siess!
Helyetted, kifizették a belépőjegyet,
Csak siess, mert a vég közeleg!
Sötétben biztos, helyedet nem leled.

Meg van a helyed "jutányos áron"!
Siess, a fény felé, hogy rád találjon,
Vigyázz, félre ne vezessenek,
Hitető, könnyű kis álmok.

Te döntesz

A sötétséget ne tápláld,
ez az igaz megoldás,
nem kell őt etetni,
ennél többet is tudsz tenni.

Hagyd a fényt ragyogni,
segíts Neki közel lakni,
Fenségest beengedni,
szívedbe megérkezni.

Hálás vagyok

Hála a viharokért,

amelyek megerősíti a hitem.
Hála a hitemért,,,,

segít leküzdeni a viharokat.

Hála a kis és nagy örömért,,,,,

reménységgel tölt el.
Hála a reménységért,,,,

előre visz az utamon.

Hála az útért,

amelyen göröngyök, buckák,

mélyedések is vannak,

mert ha elesek is f

elállok és tovább megyek.

Hála az Úr igéjéért,,,,,

tanít, erősít, gyámolít és gyógyít.
Hála az örömért,

amely megelégíti lelkem,

egy életen át.

„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!

Boldogság
Mama, mi a boldogság forrása?
Kérdezte tőlem minap,
az unokám.
Mit mondhatnék én,
aki itt él, e - Föld tekén.
Tán egy pillanat?
- egy érzés,
mely jön, és huss,
tova szalad?
Tudod az emberi léthez,
sok érzelem tapad -
csalódás, bánat és
rossz gondolat.
Van sírás, nevetés,
jókedv és szenvedés…
de mindezek fölött,
uralkodik a hála,
és remény.



Lásd meg a boldogságot
egy szép virágban,
édes csókban,
pillantásban,
szerető ölelésben,
egy jó szóban,
ég kékjében, napsütésben,
hold fényében, csillag fényben,
lágy szellőben,
puha rétben,
erdőnek hűs ölében.
Boldogság forrását keresed?
Kegyelem Istenében megleled.

Angyal könny

Angyal könny csordul,
a Földre,
igazgyöngy válik
belőle.
Egy gyermek rátalál,
felveszi,
mosollyal, örömmel
öntözi.
A gyöngy fénnyé
válik,
utat mutat majd,
hazáig

Hol van?
Nem kell, ha nem szívből adod,
nem kell, ha te nem akarod,
nem, ha összehúzod szemed,
nem kell, ha letagadod.
Bánt a csend és bánt, ha szó,
bánt a gúny és bánt a bók,
mert minden, csak hazugság,
mert nincs, ki féltőn figyel rád.
Más volt minden az elején,
más volt akkor… te, meg én,
csak mi voltunk az ég alatt,
csak mi s az alkonyat.
Most csend ül ott legbelül,
most senki sem hegedül,
vége lett a vidám nyárnak,
vége az lett az ifjúságnak.
Hol van, hol? …mi tovaszállt.
Hol van, hol? … oly messze jár,
néha felcsillan a szemedbe,
olyankor kutatod, keresed.

Valaki szólított

Nem akarok én már, hegyeket mászni,

nem akarok én már, új utat találni.

Letűnt idők emlékét, őrzöm szívembe mélyén,

mikor rá gondolok, elővesz a kétség.

Nem mindig hittem, s tagadtam is tán,

nem ismertem Jézust, - Isten egyszülött fiát.

Nem tudtam, hogy értem vérével fizetett,

letette életét, megfeszítettet.

Rossz úton jártam, bogáncsok között,

lában ingoványon, Isten háta mögött.

Nem láttam az utat, csalóka volt a fény,

becsapott, hazudott, csábító lidérc,

elvitt a pusztába, ott magamra hagyott,

étlen és szomjan... talán negyven napot.

Valaki szólított... nevemet szólta,

Éva! - hívlak téged a nagy találkozóra.

Nem kell félned, én itt vagyok veled,

karomba veszlek, mert szeretlek gyermekem.

Hirtelen szívemben világosság gyúlt,

lelkem és testem végleg megújult,

eltűnt a sötétség, bogáncs és ingoványt,

megjelent, ott volt a fény és ragyogás.

Betöltötte szívem, betöltött egészen,

csordultig lettem, Isten szeretetéve.

Megbocsátotta minden bűnömet,

letörölte rólam az addigi vétkemet,

úgy fogadott el, ahogy akkor voltam,

szennyben és mocsokban tocsogtam, s locsogtam.

Amikor rám borult a kegyelem kenete,

minden ami rossz volt, rögtön elfedezte,

Jézus szent vérével tisztára mosott,

hófehér ruhában, én már szent vagyok.

"Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!"

VÁLASZ HILDA PANASZÁRA

Örülj Hilda

Hilda, te kis töltött galamb,

ne legyen oly sok a panasz,

örülj, hogy a hájad remeg,

s nem a csontod zizeg-rezeg.

S-es méret ide - oda,

jó lesz neked török basa,

háremében van sok kacsa,

attól lesz tele a hasa.

Örömében elvesz téged,

együtt esztek sok- sok étket,

nem kell többé attól félned,

mit szól hozzád majd a férjed.

Farod, csecsed így szereti,

gebe, vézna, nem kell neki,

te vagy az ő ideálja,

rezgő hasad úgy gusztálja.

Nyála csorog liheg, morog,

várja már az estharmatot,

rád szórhassa kincseit,

foghassa dundi kebleid.

Kegyelmed

Elég nekem a Te kegyelmed Uram,

csak egyet kérek Tőled, mindig velem maradj,

árkon, bokron, hegyen, völgyön, rögös utakon, át,

ne ereszd el kezem, szorosan fogd tovább.

Had érezem, örökké a szeretett illatát,

vezessen mindvégig életem útján át,

kegyelmed, hűséged, kereszthalálod,

üdvösségre feltámadt, örök igazságod.

Nem félek semmitől, ha velem vagy Uram,

támadhat rám szélvész, jöhet bármi vihar,

ha mélységbe esnék, Te onnan is kiemelsz,

sötét éjben fényár, tiszta szereteted.

Hűséged megőriz, megtart és vezérel,

Magadra vetted az én ítéletem,

fehér ruhát adtál rám a kereszt által,

nincs mitől félnem, ha kegyelmed árad.

„Jó nekem a te sátradban vigasztalódnom, legyen hát elég nekem a te kegyelmed!

Mi a szeretet?

Mily könnyű szeretni, azt, ki kedves,
figyelmes, szelíd és rokonszenves,
aki, csak ad, - de sose kér,
könnyen szerethető ő mindenért.

Lehet-e szeretni vaj, aki durva,
beszéde sértő, arca mogorva,
megszúr tüskéjével,
még is szereted,
látod, barátom, ez a szeretet.

Egyszerű szeretni a kedves barátot,
vele élvezni vidám társaságot.

Mikor szenvedőt, látsz,
nyújtasz- e kezet,
az éhezőnek, adsz- e kenyeret,
tanácstalannak, mondasz jó tanácsot,
letörölöd könnyét, hogy, ha sírni látod.

Aki hízeleg, vagy lágyan cirógat,
bizony, nagyon tudjuk szeretni azokat,.

Vajon, a lázadót, a hitetlent,
a bűnök közt vergődőt,
meglátjuk az ingoványba,
kínok közt gyötrődőt?

Hisz ilyenek vagyunk
mi mind,
bűnös emberek,
Isten bennünket, akkor is,
- így is szeretett.

Hatalmas irgalmával,
megnyitotta, a bezárult eget,
na látod barátom ez a szeretet.

„Ő felhozza napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak”

Fohász

Mennyei Atyám,

ments meg engem a gonosztól,

védelmezz, oltalmazz.

Küldd el hozzám őrangyalaidat,

hogy támogassanak a látható,

és láthatatlan veszélyekkel szemben.

Ha sötét felhők gyülekeznek is felettem,

ha elönt a harag, vagy a félelem,

soha ne felejtsem el,

Te itt vagy velem és

felülemelkedhetek minden rossz felett.

Add Uram, hogy azok, akik nem szeretnek,

haragot, vagy gyűlöletet hordoznak szívükben,

lelki békére találjanak,

járja át őket a Szentlélek ereje.

"Legyetek hálásak, Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást"

Tartalomjegyzék

      1.            Gyermekkori emlékeim

      2.            Lélekfény

      3.            Őrizz Uram!

      4.            Pillangó

      5.            Régi nóta

      6.            Kiválasztott

      7.            Anyák napjára  

      8.            Úr városa

      9.            Az után…

  10.            Boldogság forrása

  11.            Búcsú  & Áldás

  12.            Tündikének

  13.            Mond mit ér

  14.            Csak kiálts!

  15.            Gyönyörűm

  16.            Dalom

  17.            Emlékképek

  18.            Dicsőség

  19.            Fáklyafény

  20.            Fordítsd vissza utad

  21.            Hogy mondjam el

  22.            Eljött az idő

  23.            Szövetség

  24.            Szeretlek

  25.            Ajándék

  26.            Jézus neve

  27.            Jajkiáltás Menhettenben

  28.            Lásd a láthatatlant

  29.            Kegyelem

  30.            Csak neves

  31.            Ki vagy

  32.            Kezdet és vég

  33.            Mennyei expressz

  34.            Készül a menyasszony

  35.            Ne sírj

  36.            Lennék

  37.            Megváltó

  38.            Mennyei menyegző

  39.            Ne félj

  40.            Örömhír

  41.            Rám találtál

  42.            Rád vártam

  43.            Szent Szellem

  44.            Percek

  45.            Édes párom

  46.            Te vagy

  47.            Szíveddel láss

  48.            Tanítvány

  49.            Teljesség

  50.            Jöjj álom

  51.            Tékozló fiú

  52.            Tűzmadár

  53.            Újkor Mózese

  54.            Uram fogd a kezem

  55.            Válaszút

  56.            Várlak

  57.            Tündike

  58.            Vigyázz

  59.            Veled

  60.            Visszhang

  61.            Nem mostoha

  62.            Látni kell

  63.            Bíborpalást

  64.            Te légy a…

  65.            Anyák napi köszöntő

  66.            Istenem

  67.            Kezem kezedbe

  68.            Inni adj

  69.            Voltál, s lettél

  70.            Lélek virág

  71.            Haza talál a vándor

  72.            Sírtam ríttam eleget

  73.            Mese szárnyán

  74.            Halleluja /Karácsonyi/

  75.            Huncut Hilda

  76.            Puszi nyuszi

  77.            Este

  78.            Gyermek szív

  79.            Fára mászott nagyanyó

  80.            Hozzád bújok

  81.            Eső és angyal

  82.            Hinta

  83.            Szeretnék…

  84.            Fagyi

  85.            Látogató

  86.            Fohász

  87.            Éjszaka Istennel

  88.            Segíts

  89.            Mond?

  90.            Kopogtass!

  91.            Örök kincs

  92.            Életem

  93.            Tudok szeretni

  94.            Kell az út

  95.            Nap felettünk

  96.            Nem kell

  97.            Érintés

  98.            Úgy szeretnék

  99.            Béka csókja

100.            Nem

101.            Tudnod kell

102.            Emlékezz! & Ima

103.            Öröktől fogva

104.            Kettesbe járva

105.            Ölelj át

106.            Itt vagyok

107.            Összetartozunk

108.            Kimondom

109.            Tied a döntés

110.            Csak Te maradjál

111.            Én vagyok

112.            Tudod-e mit jelent?

113.            Tudom

114.            Együtt játszani

115.            Tánc

116.            Terrorháza

117.            Anyám ölében

118.            Átváltozás

119.            Köszönöm

120.            Hív Jézus

121.            Árnyék és fény

122.            Akkor is

123.            Nyisd meg Uram

124.            Testvér

125.            Vagyunk

126.            Mit lehet tenni

127.            Álmodtam

128.            Tudd!

129.            Útmutató

130.            Torz tükör

131.            Tündér könny

132.            Mondj igent

133.            „Titok”

134.            Szeretnék

135.            Remény

136.            Ha boldog vagy

137.            Múlt és jelen

138.            Siess! & Te döntesz

139.            Hálás vagyok

140.            Boldogság

141.            Angyal könny

142.            Hol van?

143.            Valaki szólított

144.            Örülj Hilda

145.            Kegyelmed

146.            Mi a szeretet?

147.            Fohász