Ugyan az a
lány vagyok /vida b. jeva/
Készülök a
KI MIT TUD-ra,
igaz
"csak a szeniorra,”
elszállt
tíz, húsz, hatvan év,
de szellemem
ifjú még.
Szerepelni,
dalolni… magamat,
nem
mutogatva,
megmutatni, -
itt vagyok!
hatva túl is
szavalok.
Én vagyok,
az a lány,
ki egykor
régen,
szívében
lángoló hévvel,
elindult a
KI MIT TUD-on.
ezerkilencszáz
valamikor.
Ott voltam a
Tv-ben,
az tudnotok
kell, hogy élőben,
egy szép
verset mondtam,
a döntőig el
is jutottam.
Versenyt
ugyan, nem én nyertem,
mégis sok
barátra leletem,
és egy új,
csodás, szép világra,
mókára, vidám
kacagásra.
Óh! - a
színpad, szédítő moraja,
nyüzsgő lelkek
ostroma,
hívogat, csábít,
hiteget,
ma is nekem
integet.
Ott leszek a
KI MIT TUD-on
lelkem újra
megmutatom,
kitárom
szívem ajtaját,
köszöntelek bűbájos
világ.
