III. rész
A felkelő nap, éppen nyitogatta
álmos szemét, és szelíden kikandikált a várost körül ölelő hegy mögül. Aranyló
sugarai áthatoltak a függönyön és langy puhán simogatták Ivon kibontott haját.
A párnán szétterülő szőke fürtök aranyszínben fénylettek. Edem gyönyörködve
nézte feleségét, aki az igazak álmát aludta még.
- Milyen szép – gondolta
meghatódva.
Lassan, felkelt az ágyból,
felöltözött, kiment a konyhába megtöltötte a kávéfőző gépet, bekapcsolta.
Nagyon óvatosan, halkan, nehogy felébressze a feleségét, feltette a vizet
forrni és neki állt a reggelit készíteni.
- Tudom, mennyire szeret az
ágyban reggelizni az én drága Ivonom. És különben is vasárnap van.
Az asszony, ráérősen ébredezett. Nyújtózott
egy nagyot, szemét még jó esően csukva tartotta. Kezével az ágyat tapogatta ott
ahol a férje szokott aludni.
- Ó már felkelt - mondta halkan
és körülnézett a szobába.
Hirtelen, megütötte orrát a finom
kávé, pirítós és a citrom, ismerős illata. Halk neszezést hallott a konyhából
kiszűrődni. Lecsukta a szemét és jóleső
megnyugvással várta, hogy jöjjön Edem a reggelivel. Hagyomány volt náluk, hogy vasárnap
a férje készíti el a reggel és ágyba hozza neki. Halk lépéseket hallott
közeledni az ajtó felé. Felült,
megigazította a haját, odafordult az ajtóhoz és várta, mikor bukkan fel kedves
mosollyal az arcán a férje.
- Jó reggelt egyetlenem!
Felébredtél? Csak nem a zajra, amit csaptam. – kérdezte szeretettel Edem.
- Jó reggelt drágám! Nem
hallottam semmiféle zajt, nem azért keltem fel. Talán a madarak csicsergése, a
nap gyöngéd simogatása, és a kávé, csábító illata ébresztett fel, ezen a
gyönyörű áprilisi napon. – nézet boldogan a férjére az asszony.
- Akkor jó! Megnyugtattál, ugyan
is nem vettem volna a szívemre, ha miattam hagyod ott álomország csodáit. –
mosolygott kedélyesen a férfi. Azzal a felesége elé tette a kis hordozható
asztalkát, rajta az ínycsiklandozó reggeli finomságokkal és egy szál sárga
rózsával. Az asszonynak könnybe lábadt a szeme, mikor meglátta a kedvenc
virágját, a sárga rózsát.
- Mikor vetted? Ma reggel? Ilyen
korán lementél érte a virágboltba?
- Nem a virágért mentem le, hanem
érted, miattad, mert nagyon, nagyon szeretlek.
- Köszönöm Edem! Köszönöm! És nem
csak a mai napot, a mai örömöt, amit adtál, hanem az elmúlt öt év minden óráját
és pillanatát, amit veled együtt tölthettem. Ülj ide mellém az ágyra és az első
falatot, az első kortyot te kapod.
- Nem drágám az a tied, neked
készítettem, szívem és lelkem is benne van. Egyél csak én, majd nézlek és
gyönyörködöm benned.
Az asszony repeset férje beszédén
és örömében csókra nyújtotta száját. A férfi boldogan viszonozta az édes
csókot. Ivon nekilátott a feltálalt reggelinek és jó ízűen el is fogyasztotta,
mind egy falatig. Edem kivitte az üres tálcát. Ivon is felkelt az ágyból és
készülődött a vasárnapra. Ugyan is, minden vasárnap gyülekezetbe mentek,
Istentiszteletre. Mostanában talán csak megszokásból, vagy talán benső
kényszerből, ők sem tudták. Erről a
dologról nem beszélgettek egymással. Mind a ketten, úgy gondolták, hogy
másiknak fontos. Imádkozni sem szoktak együtt, így nem tudták mi van a
házastársuk szíve mélyén. Valahogy eltávolodtak Isten keresésétől, de a
vasárnapi Istentiszteletet nem hagyták ki, pedig a hitük éppen csak pislákolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése