Lélekfény /vida balog jeva/
Minden
mi szép, meg nem fogható,
minden
mi jó, ki nem mondható.
Amikor
kérdezel, mit mondjak neked,
igazat,
vagy szépet, mond, melyiket hiszed.
Igazat
szól a szem, ha a szív muzsikál,
hegedű
szóra, a rossz is tovaszáll,
csengő
bongó szíved, jól van felhangolva,
zeng
benne a szép szó, szól a kedves nóta.
Itt
vagyunk mi együtt, s fogod a kezem,
átölelsz féltőn,
mint egy gyermeket.
Puhán
csendesen, hópihe szárnyon,
átrepülünk
együtt az egész világon.
Lélekfényedben
felragyog szívem,
átjárja
fényed az egész lényemet.
Örömmámorba
lelkem szárnyra kell,
a
szépet és jót, nekem mondod, csak el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése