Lennék…

Lennék…       /vida balog jeva/                                     

Gyöngyharmat lennék,

fáradt két kezeden,

s legördülnék rajta 

lágyan, csendesen.

Fénylő csillag lennék,                    

ragyogó szemedben,

hogy megláthasd  újra,

mindet, mi elveszett.

Bolondos szél lennék,                                     

felborzolnám hajad,

lobogva repdesne a 

kócos hajzuhatag.

Vidám mosoly lennék szép,

szomorú szádon,

hogy felragyogjon  újra,

boldog ifjúságod.

Kiáltásod lennék, hangos

zengő szóval,

pendülne a dal,

zendülne a nóta…

Fürge lábad lennék,

fáradt, elnyűtt helyett,

öröm táncot járnék, boldogan

csak neked.

Csodás illat lennék,

betölteném lelked,

s finom ködfátyolba

ringatóznék benned. 

Két puha kar lennék,

ki lágyan átölel,

s őrizve téged soha

nem enged el.