Gyönyörüm

Gyönyörűm     vida balog jeva

           

Erős karjába lágyan ringatott, 

édes halk meséje, szép  álmot adott,

Csodákról énekelt, bársony hangon szólt,

gyermeki szívem, fénytől ragyogott…

Ha hívott, azt mondta – gyere gyönyörűm,

édesanyád vár, kicsiny kösöntyűm.

Futottam, repültem, mint egy kismadár,

öleltem, s bújtam szárnyai alá.

Szerettem érezni finom illatát,

lelkembe szívni anyám halk szavát.

-Gyönyörűm,  gyönyörűm,  édes gyermekem,

így becézet engem, s fogta a kezem.

Sajnos az évek gyorsan tovaszálltak,

hófehér lett édesanyám minden haja szállja,

gyengébb lett a hang, lassult a tempó,

csendesült a nóta, halkult már a szó…

Egy pénteki napon halkan hívott, s mondta,

- gyönyörűm, gyönyörűm, eljött az óra,

szólított az úr a nagy találkozóra.

Ne sírj, gyönyörűm, ne sírj, ha meghalok,

hisz tudod, örökké veled maradok.