Anyám ölében

 

Anyám ölében     /vida balog jeva/

Szívemben élsz édesanyám,

olyan régen elmentél már.

Hiányzik, kedves beszéded,

és anyai ölelésed…

Egyik éjjel azt álmodtam,

hogy öledbe kuporodtam,

gyermek voltam,

szépen kértem, anya mesélj,

mesélj nékem…

Milyen voltam,

mikor még, kicsi voltam.

Anya mesélj!

mesélj anya!

Milyen színű volt hajam,

szőke, barna, fekete,

és nem volt egy fogam sem.

Mond anya mikor sírtam,

mindig az öledbe bújtam?

Anya, akkor is szerettél?

Mesélj anya,

                                                                       mesélj még!

Mesélj anya, hogy szerettél,

soha tőlem el nem mentél,

ott voltál mindig velem,

s úgy hívtál kicsi szívem?

Anya, ugye így becéztél… ha

éhes voltam megetettél.

Mesélj anya.

mesélj még

                             Anya, mikor ringattál,

s halk daloddal elaltattál,

úgy láttad, hogy szép vagyok,

nem voltál csalódott?

Ilyen orrot, ilyen fület,

ilyen lábat, ilyen szemet…

álmodtál meg rólam,

mikor még a hasadba volta

Anya meséééééélj,

Milyen voltam,

amikor még kislány voltam,

hogy szerettél,

dédelgettél,

a szívedre, hogy öleltél

Anya, mesélj,

mesélj még!

Anya.

Most tudom már, úgy szerettél,

ha lehetne, visszajönnél.

Anya ugye visszajönnél?

Két karoddal átölelnél…

Én hozzád bújnék, Te mesélnél,

egyszer volt, hol nem volt…

Anya mesélj!

mesélj még.