Egy nap, amikor Nice az angyal, éppen egy felhőn csücsült, amikor már nem először, vágy gyúlt a szívébe, hogy ne csak fentről lássa az embereket, hanem közvetlen közelről.
Szerette volna megismerni őket, megérinteni, beszélni velük. Arra gondolt, megkéri a Mennyei Atyát, engedje meg neki, hogy lemenjen a Földre.
Gondolatot tett követte, alázatosan, de elszántan állt az Isten elé.
- Uram enged meg, hogy lemenjek a Földre. Oly régóta vágyom rá, hogy beszélhessek az emberekkel.
- Ha már rég óta szerettél volna, miért nem szóltál korábban? Menny, ha menni akarsz, nem tartalak vissza, de vigyázz és ne feledd te angyal vagy.
Még ki sem mondta az Isten az áment, Nice már is a Földön landolt egy hatalmas fa mellett az erdőszélén.
- Hú de gyors voltam! Már itt is vagyok!
Körül nézet, tetszett neki a táj, a szép fehér hótakaró, ami beborította a földet. Amint nézelődött, éppen arra jött egy kis fiú, aki kutyát sétáltatott. A gyermek, jól be volt bugyolálva, sapka, sál, nagy csizma, éppen csak a szeme látszott ki. Az angyal megszólította a kis fiút.
- Szervusz, kisfiú! Hogy vagy?
Semmi válasz, semmi reakció.
- Talán nem hallotta meg. - gondolta az angyal,
és ismét megszólította a gyermeket, de most már hangosabban.
- Kisfiú! Hogy vagy? - Semmi nem történt. A fiúcska csak ment tovább.
- Talán süket szegényke azért nem halja, hogy szólongatom.
Nice megrázta a fát, arra gondolva, talán így meglátja és meghallja őt a fiúcska.
- Nem hallasz, nem látsz? Itt vagyok a fá mellet! - kiáltotta most már hangosan.
De a fiú, csak ment tovább és halkan dudorászott egy dalt.
- Na, ebből elég!
Egyet lépet a fa mellöl, éppen a fiúcska elé, de vele együtt hatalmas hógörgeteg is gurult.
- Hopp! Guggolt le a gyermek elé. Na már látsz ugye, remélem, hallasz is engem? - mosolygott kérdően.
- Ó! Jaj! Mi volt ez kiáltott ijedten a gyermek. - Csak nem szakadt le az ég. Mi ez a robbanás, mi ez az égzengés, mi történt? Forgolódott körbe, körbe, de a hó fal, ami körül vette, semmit sem engedett látni. Kis kutya annyira megrettent a hatalmas zajtól, hogy az ölébe ugrott és ott reszketett félelmében.
- Na, most, hogy vágjuk át magunkat ezen a hatalmas hó falon? Tudod mit Csibész, csak azért sem félünk. Ha összefogunk, mi ketten majd csak kijutunk! Kezdjünk el ásni! Fogjunk neki! Az alig három kilós kis csivava, leugrott gazdija öléből és minden erejével próbált lyukat kaparni a hó falon. - Ügyes vagy csibész kaparj, kaparj! A fiúcska és a kutya együttes erővel kaparták a reménybeli menekülés útját.
Nice, nézte mit csinálnak ezek ott ketten. Nem értette miért nem másznak ki a falon, hisz csak a térdéig ér a hókupac.
- Hahó! Gyermek! Segítsek? - kérdezte jó hangosan, mert most már biztos volt benne, hogy a gyermek nagyot hall, vagy süket lehet szegény.
Hangjára ismét a lezuhant egy nagy hógörgeteg.
- Mi történik itt? Miért zuhan le egyszerre ennyi hó? Csak nem miattam? Ó, jaj! De bizony miattam! - gondolta az angyal. Csak most jövök rá, nem változtattam meg külsőm, amikor a Földre lejöttem. Meg maradt a mennybeli termetem és hangom, amely olyan az emberfiának, mint menydörgés, termetem pedig, mint egy mamut tölgy. Szegény kis teremtmény, hát ezért nem figyeltél rám, - sajnálkozott Nice az angyal. Gyorsan visszatérek a Mennyei Atyához segítsen.
- Atyám, elrontottam a Földre érkezésem. Mennyei testben akartam szóba elegyedni az emberrel, de nem hallott és nem is látott engem, mert nem is láthatott és nem is hallhatott ilyen voltomban. Kérlek, Uram segíts. - borult le alázattal az angyal.
- Rendben van, segítek. Emberhez hasonló testben kell visszamenned a Földre, csak úgy tudsz segíteni. Külsőd és hangod megváltozik, erőd azonban megmarad. Most indulj és te is segíts! - szót az Isten.
- Segítség, segítség! Hallatszott tompán a gyermek hangja a hó fal mögül. Csibész is ugatott, ahogy a torkán kifért, de mivel már esteledett senki sem járt arra. Mind a ketten elfáradtak, és kimerültek az ásásban,
- Legalább az eget látjuk Csibész, legalább az eget. Kiáltsunk akkor az ég felé, talán az égiek meghallják a kiáltásunkat, talán ők küldenek segítséget. - ölelte magához szeretet kutyáját a kisfiú.
- Isten, ha hallod, hogy segítségért kiáltunk, kérlek, küldj valakit, aki kiszabadít bennünket! Segítség, segítség! – kiabált torkaszakadtából a fiú.
- Itt vagyok! Ne féljetek! Mindjárt kiszabadítalak benneteket. – biztatta őket Nice az angyal, és
amilyen gyorsan csak tudta, szétrombolta a hó falat, kikaparta a gyereket és a kutyát a hó fogságából, amit ő idézett elő, tudatlansága miatt. Termete ugyan emberhez volt hasonlatos, hangja is, de ereje megmaradt a hatalmas angyalé. Ezért egy perc sem telt el és a foglyok szabadok voltak.
- Hogy vagy? - kérdezte.
- Nagyon fázom és a Csibész is didereg. - mondta reszkető hangon a fiúcska. - Te ki vagy és hogy kerültél ide? Az égből küldtek ugye? Tudom, hogy Isten küldött, mert meghallotta, hogy segítségért kiáltoztunk. Ugye, te egy angyal vagy? Nagyon fázom, segíts, de előbb, Csibésznek segíts, mert ő a legjobb barátom.
Az angyal ölébe vette a gyermeket és a kutyát, kitárta szárnyait és betakarta vele mind a kettőt.
Az elgyötört testek a jó melegben végre átmelegedtek és megpihentek.
- Most mit csináljak ezzel a gyermekkel? Mit tegyek? Legjobb lesz, ha haza viszem. Biztosan várják már őket.
Egy gondolatnyi idő múlva a fiúcska háza előtt állt karjában a gyermekkel és a kutyával.
Kopogtatására egy idős asszony nyitott ajtót.
- Áldás, békesség! - köszönt az angyal. - Hoztam valakit, úgy gondolom, ide tartozik. Az erdőben találtam rá és a kutyájára. Ne ijedjen meg, semmi baja, csak alszik.
- Jaj, Istenem! Hát él! Már azt hittem soha nem látom többé. - Zokogott keservesen az idős asszony. Ó, Istenem, köszönöm! Jöjjön, be és tegye le az ágyra mind a kettőt. Mindenható Isten áldja meg jó ember.
Magát biztosan az ég küldte, hogy megmentse az egyetlen unokámat. Egész életembe sem tudom meghálálni, jóságát. Szegény özvegyasszony vagyok, de bármit kér, oda adom. Bármit, amire csak a szemét ráveti. Mindenem odaadom, csak hogy élve hazahozta az én egyetlen reménységem az unokám. Se apja se anyja szegény árvának, senkije sincs neki csak én, nekem pedig csak ő. Így élünk mi itt hárman, mert Csibész is a családunk tagja. - Hálálkodott sírva, ríva az asszony.
- Nem azért mentettem meg és hoztam haza a gyermeket és a kutyát, hogy maga hálálkodjon nekem. Én tartozom hálával és köszönettel, mert ami történt, nem a gyerek hibája volt. Én hibáztam, de tanultam belőle. Hála, csak a mennyei Atyát illeti, az Ő bölcsessége és szeretete érdemel hálát és köszönetet. Isten áldja meg magukat. – mondta az angyal, és ahogy jött egy gondolatnyi idő alatt a mennybe termet.
- Atyám, köszönöm a tanítást és a segítséget, nélküled elbuktam volna. - hajtotta le fejét Nice az angyal. Megtanultam, hogy a kívánságot és a cselekedetet ne hamarkodjam el.
- Jól van! Igaz, amit mondasz, de mai leckéhez tartozik az is, amit nem szabad elfelejtened. Jól vésd az eszedbe.
Az emberek még nincsenek olyan szellemi létbe, hogy teljes valójukban láthassák az angyalokat. De eljön az idő, amikor szemtől, szembe láthatnak majd bennetek.
Angyal szívvel
Ember testben, angyal szívvel,
Isten kegyelmében,
Utunk járni itt a Földön,
Hidd el, kicsit könnyebb.
Angyal szívünk arra tanít,
"légy jó mindhalálig,"
Végtelen időn túl is,
Lelkünk átviláglik.
Ember testben, angyal szívvel,
Össze kapaszkodva,
Szárnyat bontunk, s
Felröppenünk,
Fel, a magosba.
Anya /József Attila verse ihlette/
Nyolc éve elmentél anya,
Azóta is csak Rád gondolok,
mindig meg, meg állva.
Én már akkor is
Őszinte ember voltam,
nem ordítottam,
nem toporzékoltam.
Hagyjon mindent másra,
Csak engem ne hagyjon
Soha másra.
Nem nyafognék,
de most már késő,
Most látom, milyen óriás Ő.
Fehér haja lebben az égben,
Ott van anya az
Úr Isten közelében.
Rólatok mesél e dal, nektek szól az ének,
drága apák, nagyapák, dédik, és férjek.
Ez a nap a ti napotok, apák napja van ma,
de jó, hogy mindenkinek van édesapja.
Köszönjük a szeretetet, amit adtatok,
szívetekből törtetek le egy-egy darabot.
Tanítva gyermekeket szépre, a jóra,
becsületre, szeretetre és igaz szóra.
Példát belőletek nyertek a gyerekek,
hogy kell segíteni azt aki meg vénhedt.
Hogy kell terveket s álmokat szőni,
családot, barátot, hogy meg kell
megbecsülni.
Hogy kell szeretni, hogy kell elengedni,
hogy kell a fájdalmat együtt elviselni.
Sírni, nevetni, gyászolni, örülni,
Tőletek tanultunk emberré lenni.
Csak ölelj át,
ha beborul az ég,
karodban nem félek,
jöhet bármi vész.
Oltalmad megőriz,
nem hagysz el soha,
Te vagy életemnek,
hótiszta temploma.
Beszédünk, mint csillagok,
szívünk mélyén fakadók,
kialusznak, ragyognak,
a lelkünkből illatoznak.
Beszédeink, gyöngyszemek,
lelkünkből kiömölnek,
elgurulnak, visszajönnek,
örömmel üdvözölnek.
Beszédünk, mint vízcsobbanás,
csörgedező, zúgó, varázs,
hömpölyögnek, elapadnak,
tükörképben ragyognak.
Beszédünkben kulcs mondatok,
igaz, hamis, vádló, való,
te és én, mi döntjük el,
melyik lesz a szívhez közel.
Beszédünk igaz legyen,
szóljon tisztán, hűségesen,
áldás osszon, és ne átkot,
Isten adjon józanságot.
Én, én vagyok, nem
lehetek más,
áldás, nem átok, sem nem - látomás,
választott vagyok és nem elhívott,
kire az Isten, fehér ruhát adott....
Vagyok, aki
vagyok, nem lehetek más,
akármit gondol is rólam a nagyvilág,
mára megértem - talán nem egészen,
de tudom, ott csücsülök Isten tenyerében.
Cserép edény
vagyok, Mesterem kezében,
Ő megformál, igazit tökéletességre,
nem dob ki, ha néha kicsorbul az élem,
mint drága agyagot, úgy nézi éltem.
Én, én vagyok, nem
lehetek más,
így szeret engem, Mennyei Atyám,
csorbán, szerényen, sárosan, kormosan,
szentséges fényében fürödve, boldogan.
Lelkemben angyal muzsikál,
szerelmes hangja tova száll,
nincsenek hangos zsivajok,
bensőmben édes dalt dalol.
Látom a fénylő csillagot,
ahogy az égen fenn ragyog,
vezet és mutatja utamat,
rá bízom örökkön magamat.
Előre nézek, s nem hátra,
remélem, tudom - nem hiába,
Szeretet vezérli utamat,
hittel adom át, magamat.
Utam, ha egyszer véget ér,
csillagom akkor is elkísér,
ragyogó fénye átkarol,
magam a mennybe, át-álmodom.
Ember vagyok
Madár vagyok, vagy ember?
Így múlik el - november,
kérdéssel és szárnyalással,
néha egy kis vers írással.
A széllel szembe szállok,
hegyek hátán, karikázok,
hajnalban és alkonyatkor,
kora reggel, virradatkor.
Felülök a biciklimre,
csak magammal versenyezek,
lelkemből jót kacagok,
mert rá jövök, EMBER VAGYOK.
Nem könnyű
EMBERNEK lenni,
lelkünkbe szeretve, egymást megbecsülni,
hazudni a jót, ha nem is igaz,
és látni azt, ami elriassz.
Nem könnyű
EMBERNEK lenni,
szárnyunktól megfosztva, lebegni, vágyni,
angyali szívvel sártestbe fájni,
lélektől magasba repülni, szállni.
Nem könnyű
EMBERNEK lenni,
ólom terheket vállunkon cipelni,
zúgó viharban, széllel szem beszállni,
nekifeszülve IGAZ HITBEN járni.
Nem könnyű
EMBERNEK lenni,
ez álnok világban, bűnnek ellenállni,
vigyázni, őrizni, jó irányt mutatni,
nem könnyű a Földön EMBERNEK maradni.
SZEMEMBE A SZÁLKÁT IS
ÉSZREVESZED, DE A MAGADÉBA A GERENDÁT SEM.
A kétszínű emberek kedvesek a szemedbe, közben pedig a hátad mögött, a legrosszabb dolgokat mondják rólad.
A kétszínű emberek egyik pillanatban azt mondják, hogy valakit utálnak, majd a másik percben ő lesz a legjobb barátjuk. Mivel azt tettetik, hogy kedvelnek, tisztelnek, és elmondhatod nekik a legféltettebb titkaidat is, mert meg fogják őrizni.
NE HIGGYETEK NEKIK! A legjobb stratégia velük szemben, ELKERÜLNI őket!
A legrosszabb dolog, hogy sokszor nem tudod ezt megtenni, rajtad kívülálló dolgok miatt. Ha egyszer már hátba szúrtak, vagy elárultak,
MÁSKOR IS MEGTESZIK!
Én eldöntöttem, hogy a barátaim és ismerőseim között nem fogok a kétszínű emberekre időt pazarolni, nem mondok el nekik semmit. Beszélhetünk az időjárásról, megkérdezem, hogy vannak, de se több, se kevesebb.
Rájöttem, hogy bizalmamba avatott barátaim között is vannak ilyenek, akik azt éreztették velem, hogy szeretnek és tisztelnek, a hátam mögött pedig kibeszéltek, gonosz dolgokat mondtak rólam. Miért csinálják ezt?
NEM ÉRTEM!!!
Én őszintének tartom magam és mindig megmondom az igazat annak, akire ez tartozik.
TUDOM, nem vagyok én sem tökéletes, minden ember követ el hibákat, de nem vagyok bunkó, kegyetlen és kétszínű.
Ezek az emberek nem boldogok saját énjükkel ezért álarcot kell felvenniük és olyan életet élnek, ami sohasem lesz kifizetődő, mert egyszer úgyis lehull róluk az álarc.
“Az igaznak emlékezete áldott; a hamisaknak neve pedig megrothad”.
Remélem, hogy értitek mit akarok mondani! Egy olyan világban élünk, ahol az emberek félnek az igazságtól és szeretik a hazugságot.
Ne engedjétek, hogy a hazugságok töltsék ki az életeteket, amelyek fájdalmat okoznak.
CSAK SAJNÁLNI TUDOM AZ ILYEN ÉS HASONLÓ EMBEREKET. MINDEZEK ELLENÉRE AZONBAN, MEGVETEM ŐKET.
Vagyok csillag az égen,
vagyok fény sötét éjben,
meleg kályha hideg télben,
hűsítő szellő a hőségben,
vagyok hegycsúcs, síkságon,
vagyok lanka a hegyháton,
folyó vagyok sivatagban,
víznyelő az áradtban.
Vagyok öreg anyóka,
vagyok ifjú, s bohóka,
vagyok lágyan ringató,
vagyok messze elhaló.
vagyok tűzforró igen,
vagyok kimondott sosem,
vagyok langyos lágy eső,
szikkadt Földet öntöző.
Vagyok ringató óceán,
vagyok felkelő napsugár,
vagyok csermely, hűs patak,
magasról zúduló zuhatag.
vagyok két ölelő karod,
vagyok boldog, szép mosolyod,
hűséges és igaz vagyok,
én vagyok - A VAGYOK.
Csendesül a város, halkulnak a házak,
pihenni térnek, fájós, elnyűtt lábak,
jólesik így este, bebújni az ágyba,
páromhoz simulva, búcsút intek mának.
Köszönöm Istennek ezt az áldott napot,
amit szeretettel mai is nekünk adott,
imára kulcsolom mind a két kezemet,
hálatelt szívvel dicsérem Istenem
Ez az ünnep rólam szólt
Eljött a pillanat, hogy
együtt ünnepeltek
a kék ég alatt,
közeli, s távoli barátok,
és szeretett gyermekem,
gyönyörű lányom…
Velem örült ki ott volt,
ez az ünnep,
csak rólam szólt,
„LÉLEKFÉNY” - ből
megszülettek, örömömre,
szárnyra keltek,
Tudod, ha rád nézek szomorú leszek,
nem ilyen sorsot szántam én neked,
Mikor gyermek voltál, sokat meséltem,
ringató, altató, szép, tündérmeséket.
Hittel fogadtad anyád minden szavát,
boldogan daloltam, szívemnek hű dalát,
hitről, hűségről, becsületről, jóról,
és az el nem múló, igazi valóról.
Sebesen szálltak felettünk az évek,
és hajam is lassan, szürkévé lesz,
szemem sem a régi, látásom elfakul,
de szívemben a régi dal, most is ott lapul.
Ha rád nézek, látom a kicsi fiamat,
hallom, hogy mondja az édes szavakat,
"tudim, tudim, tudim" - mit is jelentet,
ezt csak mi tudtuk, te meg én, mi ketten.
Ősz hajszálaid látom megjelentek,
az idő madara leszállt már feletted.
Nem tudom, mit mondjak, nem biz, ha rád nézek,
gyermekem vagy, fiam - szeretlek, míg élek.
Ne hidd, hogy a szerelem,
csak egy könnyed játék,
gyufa lángja, s ha elfújod,
nem marad, csak árnyék.
Kéz a kézben padon ülni, s
szép csillagos este,
cipő nélkül sétálni,
gyöngyharmatos kertben.
Bálba járni kedveseddel,
vidám táncra vágyni,
utazni a nagy világban,
és semmit sem bánni.
Ne hidd, hogy a szerelem,
csak egy könnyed játék,
hű szívvel és igaz hittel,
Istentől - Ajándék.
Idő elszáll, s az ifjúság,
elhervad egy nyáron,
jön az ősz, a tél is, de
megmarad az álom...
A szerelem, édes dallam,
ketten kell dalolni,
fals hangokat nem szabad,
a nótába hagyni.
Az életet mind végig,
együtt kell leélni,
Isten Ajándékát,
jól meg kell becsülni.
Lelkem pillangói
A szíveken megpihentek,
majd szép csendben,
tovább mentek,
simogatva becézve,
elvarázsolt, csodát látó,
álmodó mesémmel.
Hálám az ég felé szállt -
Köszönöm Atyám,
hogy adsz nekem,
erőt, hitet,
tudom, csak veled élhetek.
Örökké áldom Szent Neved.
Mennyei jó Atyánk, halld meg az imánk,
segíts megnyerni, Földön e - csatát.
Bezárva, félve, ne éljen a nép,
ne legyen veszélybe, ez a nemzedék.
Bocsáss meg bűneink! - kérünk jó Urunk,
Jézus vére által gyermekeid vagyunk.
Áld meg családunk, védd meg nemzetünk,
csak benned bízunk, örök Istenünk.
Könyörtelen harcba, mutass irányt nekünk,
a sötét vadonba el ne tévelyegjünk.
Tudom, sok a vétkünk, nagyokat hibáztunk,
úgy hiszem, mára már tisztábban látunk.
Nélküled elveszünk, oda lesz létünk,
elveszik családunk, múltba vész népünk.
Áraszd ki gyógyító, áldott keneted,
küld le ránk hűséges, örök kegyelmedet.
Könyörögve kérünk, néz le a mennyből,
megbocsátó szívvel lásd a szenvedőt.
Gyógyulást hozzon Földre irgalmad,
Jó Urunk, Istenünk - könyörgünk, irgalmazz!
Galileai, Názáret nevű városban élt egy szűz, aki egy József nevű férfi jegyese volt. József Dávid családjából származott. A szűz neve pedig Mária volt. Egyik este, miután Mária kikísérte jegyesét, Józsefet a kapuig és visszament a házba, megjelent Neki egy angyal. Mária nagyon megrémült. Az angyal így szólt hozzá.
- Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél, és íme, fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Áldott vagy Te az asszonyok között. Az Élő Isten téged választott ki, hogy Egyszülött Fiát a világra hozd.
- Hogyan hozhatok én a világra fiút, hogyan történhet meg mindez velem? Hiszen én még soha nem voltam férfival. Uram, segíts megértenem, mert én, csak egy egyszerű nő vagyok és nagyon meg ijeszt-e beszéd.
- A Szentszellem száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged. Ami embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges,,,,,Ne félj! József pedig mindenben segítségedre lesz.
- Az Úristen szolgáló leánya vagyok, meghajtom fejemet a Mindenható Isten akarata előtt. Legyen nekem a te beszéded szerint.
- Minden úgy történt, ahogyan az angyal megjövendölte. Mária férjhez ment Józsefhez és a szíve alatt hordozta az Isten gyermekét. Abban az időben, Augustus császár parancsot adott, hogy számoljanak össze minden ember, aki a Római Birodalom területén lakott. Ezért, mindenkinek jelentkeznie kellett az összeírásra születési helyén. József is elindult feleségével, Máriával együtt szamárháton, a galileai Názáretből, Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveztek. Esteledett, mikor Betlehembe értek. Szállást nem találtak hiába kerestek. Egy asszony azonban megszánta őket és azt mondta:
- Látom, hogy a feleséged gyermeket vár, és szállást kerestek. Mivel minden hely foglalt az én fogadómba, és más helyet nem tudok felajánlani, szálljatok meg az istállómban.
- Valamennyi fogadó van ebben a városban, mind végigjártuk már, de szállást sehol sem találtunk, Köszönöm a jóságod, Isten áldjon meg Téged, irgalmas szívedért.
-Nem egy pompás szálláshely, amit felajánlok, de meleg és biztonságos. Gyertek velem, oda vezetlek benneteket
Már nagyon fáradt, lehetsz, Mária mindjárt megpihenhetsz. Gyere, induljunk!
-Bizony hosszú, fáradságos utat tettünk meg, már alig várom, hogy megpihenjek.
-Elfoglalták a szálláshelyüket az istállóban. Éppen jókor, mert még azon az éjjelen, úgy éjféltájban Mária megszülte gyermekét. Az újszülöttet tiszta pólyába tették és puha szalmára, jászolba fektették. Jézusnak nevezték el, ahogyan az angyal meghagyta. Azon az éjszakán a környékbeli legelőkön pásztorok voltak a szabad ég alatt és a nyájukat őrizték. Hirtelen angyalok jelentek meg nekik és így szóltak hozzájuk.
-Ne féljetek, mert íme, nagy örömöt hirdetek néktek, amely az egész nép öröme lesz. Megszületett a világ világossága, a Megváltó, akit olyan régen vártatok. Üdvözítő született ma néktek az Úr városában, Betlehembe. Örüljetek, örüljön a szívetek, és ujjongjatok, mert eljött a Szabadító. Az újszülött gyermek, bepólyálva fekszik jászolban. Ő az ki elveszi a világ bűneit. Mennyetek köszöntsétek Őt, hódolattal és imádattal.
A pásztorok nagy örömmel el is indulnak Betlehem városába, az istállóhoz, hogy hódoljanak a régen megígért Megváltó előtt. Egy csillag vezeti őket.
-Angyali éneket hallottunk az éjszakában, és fényes csillagot láttunk fölragyogni az égen, amely ide vezetett bennünket.
-Hódolat az Isten fiának.
-Meghallgattuk az angyali szózatot és most itt vagyunk, hogy köszöntsük az Isten Gyermekét, aki ma született mindannyiunk nagy örömére. --Dicsőség a Mindenható Istennek.
-Üdvözlégy
Mária kegyelemmel teljes, az Úr van te veled, áldott vagy te az asszonyok
között, és áldott a Te méhednek gyümölcse Jézus. Dicsőség!
Újabb látogatók érkeztek, három napkeleti bölcs, hogy kifejezzék hódolatukat az Isten gyermeke előtt. Sok-sok napot vándoroltak, mire Betlehembe megérkeztek a fényes csillagot követve.
-Már nagyon vártuk, hogy ebbe a gonosz, sötét világba megszülessen a Megváltó, ahogyan réges-régen megjövendölték. Aranyat hoztam, a Megváltónak. Fogadjátok! Dicsőség a menny urának.
-Számításaink ezt a napot jelölték ki, és a csillagos égen is most tűnt fel a legragyogóbb csillag, amelyet követve érkeztünk el ide hozzátok. Tömjént hoztam. A szabadítónak. Fogadjátok! Áldott, aki jön az Úr Nevében!
Messze földről jöttünk, hogy hódoljunk a Megváltó, szabadító Isten Fia előtt.
-Mirhát hoztam. Isten egyszülött fiának. Fogadjátok! Dicsőség a Mindenható Istennek!
Dicsőség a Mindenható Istennek és békesség a Földön minden jóakaratú embernek.
Dicsőség mennyben az Istennek,
Az angyali seregek vígan így énekelnek,
Dicsőség, dicsőség Istennek!
Békesség földön az embernek,
Kit az igaz szeretet a kis Jézushoz vezet,
Békesség, békesség embernek!
Ez Jézus születésének története.
Rohanva, futva, elszálltak az évek,
Maguk mögött hagyván, régi szép időket,
Észrevétlenül, elhagytak az álmok,
Lázas, ifjúkori gyönyörű ábrándok.
Ábrándok a létről, a mesés világról,
Boldog, harmonikus, szerető családról,
Emberekbe vetett hitről és reményről,
Igazságot kereső, lelki békességről.
Legbelül, legmélyen, fiatal lány vagyok,
Sötét éjjel a csillag, ugyan úgy, ragyog,
Ugyan úgy, vannak nappalok és éjszakák,
Nem változott a rózsák illata.
Gyorsabban telnek még is a nappalok,
Éjszakák, évek és a hónapok,
Hamarább múlik az ősz, a nyár, a tél,
Tavasszal eltűnik a volt, a ma, a lét.
Röpke az idő, gyorsan elszalad,
Ami volt, ami nincs, csak egy pillanat,
De meg maradt a hit, ami bennem él,
Hogy a szeretet végig elkísér.
Látod gyermekem, elszálltak az évek,
Fekete hajam, lassan hófehér lesz,
Szemem csillogása sem a régi,
Könny ragyogása, amely benne fénylik.
Mára elfáradtam, nehéz volt terhem,
Utam fájdalmait, egyedül cipeltem,
Hogy könnyednek lássad, s könnyűnek érezd,
Te szemed ne legyen, könnycseppektől fényes.
Gyermekem, most már, nem titkolom,
Átsuhant vonatom, az életutamon,
Közeledik hozzám a végső állomás,
Ahonnan a vonat, - nem indul tovább.
A HARAG ÉS A MEG NEM BOCSÁTÁS Isten előtt bűn. EZ A BŰN ANNAK A LELKÉT TESZI EGYRE SÖTÉTEBBÉ, aki nem bocsát meg vélt, vagy valós dolgokat.
ANNAK A LELKÉBEN, A GONOSZSÁG URA KI és BE JÁRKÁL. - RÖHÖG AZON.
" Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket."
EZÉRT JÓL GONDOLJUK MEG MIT CSELEKSZÜNK!!!
Öt éve hagyta el- e porból lett világot,
azóta neki az örök fény világol,
túl a messzeségen, hol nincs
fájdalom, kín, sírás és jajgatás,
Krisztus szeretete vigyáz örökké rá.
Tudom és hiszem, anya nem halott,
az úton vártak rá, már az angyalok,
örök élete van a menyben fenn,
kebledre ölelted, Uram, én Istenem.
Ámen! Halleluja!
2019.10.29.
Angyalok
Hidd el, vannak angyalok,
Szemük fénye rád ragyog,
Oltalmaznak, segítnek,
Utad során vezetnek.
Félsz, ha sötét borul rád,
Vihar szaggatja ruhád,
Szakadékba nem esel,
Nyújtsd feléjük kezedet.
Oltalmaznak, segítnek,
Hívásodra figyelnek,
Halkan, vagy hangosan,
Szólítsd védőd, oltalmad.
Melléd rendelt angyalok,
Óvnak téged utadon.
Bízz, higgy és remélj,
Bár merre jársz, soha ne félj!
Jó Szerencse, Szeretet,
Igazság, Hűség, Tisztelet,
Béke, Hála, Kegyelem,
Remény, Jóság, Hit.
Ők őriznek, - csak hidd!
Az évek gyorsan tova szállnak,
nem maradunk meg a mának,
elmúlnak éjek és nappalok,
várnak, ismeretlen holnapok.
Nem tudhatom mi vár rám,
villámlás, jégeső, szivárvány,
gyengéden ölelő béke dal,
ércesen szóló vad zsivaj.
Bármit is hozzon az élet,
Jézusom, Veled, nem félek,
vezess, támogass utamon,
életem kezedbe átadom.
Egyszer megszülettem, egyszer meghalok,
de addig hálát adok Istennek, azért,
hogy vagyok. Utam Vele járom,
és sok mindent tudok, leginkább azt,
hogy hozzá tartozom.
Igéjén keresztül, meg ígérte nekem, hogy
bármi lesz is, Ő mindig itt lesz velem,
ha tévedek, ha nem jó felé megyek,
akkor is megbocsát, mert örökké szeret.
.
Ismer és tudja, törékeny vagyok,
szándékom jó, mégis hibázhatok,
könnyen bánthatok mást,
vagy önmagam,
Neki nem hazudok úgy is hasztalan.
Egyszer megszülettem, egyszer meghalok,
jöhetnek rossz idők, éjszakák,
nappalok, lehet göröngyös út,
amin elfáradhatok, Ő
felemel, vigasztal, én Hozzá tartozom.
2019.09.28.
"A szó elszáll az írás megmarad"
Így szól a fáma. - Bizony ez nem igaz!
Kimondott, beszédnek, igen is súlya van,
gondold meg hát a szavaidat.
Igen legyen igen, a nem pedig nem,
ne adjon hozzá, se el ne vegyen,
amit kimondanak itt lenn az emberek,
hidd el, hallják ott fönn az égiek.
Becsület, tisztesség, hűség és erény,
ezeket szólván, nem lesz tévedés,
igaz ember, hitből beszél,
nem hányja - veti ide, s tova a szél.
Sötét éjszakába, fénylő napsugárban,
tengernek morajló, zúgó zsivajában,
üvöltő szélnek, harsogó szavában,
langy tavaszi zápor, édes illatában.
Suttogó szerelmes, vágyó mosolyában,
ma született gyermek, könyörgő hangjában,
örök útra induló, csendes sóhajában,
most verset olvasó emberben - magában.
Érzem Isten jelenlétét, voltát, életet adó,
igaz valóját.
Imádság családomért
Imára kulcsolom most kezem,
hozzád fohászkodom édes Istenem,
nem kérek kincseket, gazdagságot,
nem magamért mondok imádságot.
Családomért fohászkodom Uram,
adj nekik hitet, Hozzád vezető utat,
bölcs, igaz gondolatokat, hogy
mindig jó döntést, hozzanak.
Adj reményt, hogy bízni tudjanak,
erőt, egészséget, hogy előre jussanak,
unokáimat tisztességre, hűségre neveljék,
Nevedet soha, de sohasem feledjék.
Mit jelent szeretni, bízva ölelni,
könnyekkel küszködve, vidáman nevetni,
mit jelent hinni, holnapban és mában,
Istenben, Atyába, a Mennynek Fiába?
Mit jelent tudni, biztost a jót,
szélesre kitárni, üvegajtót,
mit jelent bátornak lenni,
sötét éjszakán, reszketve várni.
Mi jön ezután, mit jelent a szó,
ha ajkadról szól, betűt, hangot,
avagy, igazat szólsz?
Mit jelent két kezed, imára kulcsolva,
valakiért közbe jár az ima szószólója?
nem könnyű kérdés, nehéz a válasz,
szólj gyarló, ember, adj igaz választ.
Isten tenyerén tart engem,
gyermek korom óta.
Oltalmába kapaszkodva,
értem felnőtt korba.
Ujja között méz csordogál,
éhezőknek élet,
nevem végleg be van vésve,
Áldott tenyerébe.
Jó napot!
Adjon az Isten, minden szépet,
Irigyeknek emberséget,
Házat, hazát hazátlannak,
Otthont a hontalannak,
Éhezőknek, finom étket,
Magányosnak feleséget,
Hűséget a hűtlennek,
Igaz hitet, hitetlennek.
Betegeknek, egészséget,
Bánatosnak, reménységet,
Szelíd szónak dallamot,
Adjon Isten jó napot!
2020.09.10.
Karácsonyi ajándék
Kívánok nektek hitet, kedvet,
hű szerelmet, lágy türelmet,
hosszú úthoz fényt, csodát,
álmot, békességes várakozást.
Emberséges boldogságot,
jó célt, hozzá valóságot,
daltól derűs jobb világot,
kézfogásos igazságot.
Hűséget, mely el nem fárad,
tekintetet szebb világban,
éjt és nappalt sose félve,
szeretet, üdvösséget!
Születésbe vetett hitet,
áldott fénylő ünnepeket,
ételt, italt az asztalra,
szent ölelést karácsonyra.
Karácsonyi áldás
Mit kívánjak
kedvest, szépet?
Szeretetben töltött,
karácsonyestéket,
nappalokat, hajnalokat,
imát hozó angyalokat.
Hűséget és
igazságot,
álmot adó tisztaságot,
jó barátot igaz szívűt,
vidámságot bíborszínűt,
távollátó magasságot,
közelben az igazságot.
Kegyelmes
bocsánatot,
tiszta szívű bűnbánatot,
hitet, reményt, szeretetet,
Boldog Karácsonyt,
Áldott Ünnepet!
Elég nekem a
Te kegyelmed Uram,
csak egyet kérek Tőled,
mindig velem
maradj,
árkon, bokron, hegyen, völgyön,
rögös utakon át, ne ereszd el kezem,
szorosan fogd tovább.
Érezzem,
örökké a szeretett illatát,
vezessen mindvégig életem útján át,
kegyelmed, hűséged, kereszthalálod,
üdvösségre feltámadt,
örök igazságod.
Nem félek
semmitől, ha velem vagy Uram,
támadhat rám szélvész,
jöhet bármi
vihar,
ha mélységbe esnék, Te onnan is kiemelsz,
sötét éjben fényár,
tiszta szereteted.
Hűséged
megőriz, megtart és vezérel,
Magadra vetted az én ítéletem,
fehér ruhát adtál rám a kereszt által,
nincs mitől félnem,
ha kegyelmed rám árad.
Amikor lelkedben megszűnik a vihar,
Amikor lelkedben békesség van,
Amikor lelkedben felsejlik a remény,
Amikor lelkedbe felragyog a fény,
Akkor tudd, a KEGYELEM benned él.
„Jó nekem a te sátradban vigasztalódnom, legyen hát elég nekem a te kegyelmed!”
Tudok jó maradni, e-gonosz világban,
Tudok gyönyörködni, egy madár dalában,
Tudok igazán, őszintén nevetni,
Tudok feltétel nélkül, szívből szeretni,
Tudok csókot adni, anyám kezére,
Tudok bele nézni, őszintén szemébe,
Tudok hinni csodában, mesében,
Tudok könnyeket hullatni ölébe?
Tudok barátnak, barátja lenni,
Tudok vigasza, reménye lenni,
Tudom kezem nyújtani, fuldoklónak,
Tudok utat adni, az igaz valónak,
Tudok térdre borulva imádkozni,
Tudok embertársaimért híven fohászkodni,
Tudom meghallani, az Úr Isten szavát,
Tudok istenember maradni, egy életen át?
Tudom, a válasz nem egyszerű,
Jól belegondolva, oly keserű,
Emberi testben, emberi lét,
Nem vagyok angyal, csak emberi lény.
Tudom az égre szegezni szemem,
Tudom meg bánni, megannyi bűnömet.
Tudom, Jó Atyám megbocsát nekem,
Jézus áldozata az én menlevelem.
Vagyok, aki vagyok,
mássá nem, válhatok,
emberi testben lehet,
- angyal vagyok.
Mert kik is az angyalok?
Földre szállt lények,
szeretettel átszőtt
kedves teremtmények.
Tudom ki vagyok,
nem vagyok ostoba!
Isten által szeretett,
földi, égi csoda.
Ki lakik bensőmben,
ki vett ott lakozást?
Isten választott,
földi templomává.
Emberi testben,
angyal szívvel élek,
Jézus Krisztusban,
szárnyalva remélek.
Mennyei jó Atyánk,
halld meg az imánk,
segíts megnyerni, Földön
e - csatát.
Bezárva, félve, ne éljen a nép,
ne legyen veszélybe,
ez a nemzedék.
Bocsáss meg bűneink!
kérünk jó Urunk,
Jézus vére által gyermekeid vagyunk.
Áld meg családunk,
védd meg nemzetünk,
csak benned bízunk, örök Istenünk.
Könyörtelen harcba, mutass
irányt nekünk,
a sötét vadonba el ne tévelyegjünk.
Tudom, sok a vétkünk,
nagyokat hibáztunk,
úgy hiszem, mára már tisztábban látunk.
Édesanyámnak írom a levelem,
aki levelemre, már nem felelhet,
tudom akkor is válaszát,
ismerem, érzem minden gondolatát.
Anya, minden úgy van,
ahogy te mondtad,
a dolgok, azóta sem változta,
lusták, nem lettek serények,
hazugnak sem lett igazság erénye.
Igen anya, igazat szóltál,
mikor a gonosz ellen, jogosan lázadtál.
tudod, nem hittem akkor neked,
gondoltam, álmodod...
vagy csak képzeled.
Anya! minden úgy volt, van,
látom már, talán nincs későn az elhatárolás.
bőrömön érzem a gonosz leheletét,
manipulációt, varázslást,
ördögtől megszállott, elfajzott hitét.
Hazug szájának, bűze árad rám,
kérlek segíts, őrizz, adj erőt,
szabadíts meg a gonosztól, mennyei jó Atyám.
Marilyn
Monroe nem vagyok,
bár hasonlítok rá - nagyon,
szél fújja a szoknyámat,
láthatják csábos bájam.
Magam el,
nem takarom,
formás testem mutogatom,
csípőm szexi, gömbölyű,
combom kerek, gyönyörű.
Keblem oly
lenyűgöző,
mutatós, kerek, megnyerő,
ajkam, csábít, igézőn,
mosolyom angyali, kísértő.
Plus
size-zes az alakom,
Monroe bizony nem vagyok,
de akár tetszik, akár nem,
Marilyn elbújhat mellettem.
Menedék
Te vagy az én
menedékem,
Hozzád mindig mehetek,
Éjjel, nappal karod tárva,
Nálad nincsen félelem.
Erős vár vagy,
kőszikla,
Hitem benned meglelem,
Árvíz, orkán, rettenet, így
Nem érhet el engemet.
Vagy, ha még is
ellenem jő,
Nem félek, nem rettegek,
Tudom, hiszem, nem hagysz el
Menedékem, Istenem.
Ne nézz hátra
Szeretnék felhőkön járni,
hol átjár a fény,
szeretnék hegyeket mászni,
hol közelebb az ég.
Szeretnék megélni, érezni,
minden csodát,
szeretnék látni holnapot,
a fénylő ködön át.
Ma van a holnap, látni,
érezni, most kell,
tudni, hogy minden lépéssel,
a Föld mozdulhat el.
Gyere velem bátran,
akarni, amit én,
kéz a kézbe - ne nézz hátra,
majd utolér a fény.
Gyere cicus
Gyere cicus, ne félj tőlem,
menjünk együtt, háztetőre,
én előre, te kicsit hátrább,
jó lesz igy, hidd el pajtás.
Fenn a tetőn táncot járunk,
lenti létre nem vigyázunk,
dalolunk és napozunk,
hidd el cicus, jól leszel.
Menedékem
vagy én nekem,
ajtód tárva - vár engem,
szilárd lelkű angyal vagyok,
éjjel, nappal Rád gondolok.
Erős
vár és örök lét,
csodás forgatag, nem szélvész,
ott vagy, mindig rám várva,
mennyei fényes világban.
Ne félj!
látni, vágyni, élni,
Ne félj!
valakit, igazán szeretni,
Ne félj!
a mától, a holnaptól,
Ne félj!
az eljövendő örök valóságtól.
Ne félj!
új utakat egyedül járni,
Ne félj!
az úton barátra találni,
Ne félj!
elfogadni feléd nyújtott kezet,
Ne félj!
átölelni azt, akit szeretsz.
Ne félj!
tiszta szemmel felnézni az égre,
Ne félj!
kiáltani mikor úgy érzed,
Ne félj!
álmodni, ébren maradni.
Ne félj!
szerelmednek édes csókot adni.
Ne félj!
akkor sem, ha ellenség támad,
Ne félj!
elviselni, ha ledönt a bánat
felemelni csüggedő karod,
Ne félj!
kimondani az igaz hű valót.
Légy bátor, légy erős, soha se félj,
hitedbe kitartva, életed tiéd.
Eszem, iszom
A part mentén halat eszem,
Hidd el nem ment el az eszem,
Utána, csak vizet iszom,
Nincsen nekem víz iszonyom.
Férjem tudom nem szereti,
ezért tehát nem is eszi,
várja otthon jó nokedli, s
marha pörkölt azt kedveli.
Lilike is dacol nagyon,
nem kell neki hal,
- hát hagyom,
csak néztek rám nagy bután,
hogy fogy el, hal lakomám.
"Jónak lenni jó"
Egy kisfiú áll a kirakat előtt, mezítláb, koszos, szakadt ruhában. Könny áztatja az arcát, és látszott rajta, hogy már régen nem evett. Egy jól öltözött hölgy, megáll a gyermek mellet, kezében egy dobozzal.
- Szia! - szólította meg a gyereket.
- Szia! - mondta a kisfiú, fel sem emelve tekintetét.
- Elfogadod tőlem ezt a doboz ételt? - kérdezte kedvesen a hölgy és a gyerek felé nyújtotta a dobozt. Most vettem, örülnék, ha elfogadnád.
- Köszönöm - mondta a gyermek, és sietve kibontotta a dobozt majd, mohón falni kezdte a felkínált ételt.
A hölgynek könny gyűlt a szemébe, amint nézte kisfiút. Pillanatok alatt elfogyott a doboz tartalma. A kisfiú ekkor, a hölgyre emelte tekintetét és azt mondta, - Köszönöm ez finom volt!
- Na akkor most bemegyünk ebbe a boltba és veszünk neked egy öltözet ruhát és cipőt is. Gyere menjünk, - mosolygott a hölgy és megfogta a kisfiú kézét.
Az eladónak nem tetszett a koszos gyerek, de mivel a hölgy visszajáró "jó " vevő volt, nem szólt semmit.
Zoknit, alsóneműt, nadrágot, inget, pulóvert és egy cipőt is kérek a gyermek méretében - mondta a hölgy. Majd miután mindent megkapott, kedvesen a mosdóba invitálta a gyereket.
Nos, most nagyon ügyesen megtisztálkodsz és felköltözöl, jó!? Én ide kinn megvárlak. Csak ügyesen és alaposan. Ráérünk! Na indulj! - Hunyorított tréfásan a hölgy.
Amennyire csak tudott, alaposan megmosakodott a lábát is megmosta a kisfiú. Ezután felvette az alsó ruhákat és az előkészített nadrágot, pulóvert cipőt. Amikor elkészült, boldogan ment ki az eladótérbe és azt kérdezte a hölgytől.
- Tessék mondani, néni, maga az Isten felesége?
- Nem gyermekem! Az Istennek nincs félesége. Én csak meghallottam, amit az Úr mondott.
"Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.
Hagyom, hogy szép legyen,
minden, ami szép,
nekem adja rejtett kincseit, a lét.
Hagyom, hogy elmúljon,
minek menni kell,
rám találjon, mi sosem múlik el.
Van, kihez bújjak, ha oltalmat keresek,
erősé válok, mert élni szeretek.
Szegényen gazdagon, a Földet csodálom,
lehet a közel, nagyon is távol.
Távolból nézem e- fázós világot,
lelkemhez ölelve, közel lesz a távol.
Nem hagyom elfutni, ami az enyém,
Isten tart engem Szentséges tenyerén.
Valaki szólított
Nem akarok én már, hegyeket mászni,
nem akarok én már, új utat találni.
Letűnt idők emlékét, őrzőm szívem mélyén,
mikor rá gondolok, elővesz a kétség.
Nem mindig hittem, s tagadtam is tán,
nem ismertem Jézust, - Isten egyszülött fiát.
Nem tudtam, hogy értem vérével fizetett,
letette életét, megfeszítettet.
Rossz úton jártam, bogáncsok között,
lában ingoványon, Isten háta mögött.
Nem láttam az utat, csalóka volt a fény,
becsapott, hazudott, csábító lidérc,
elvitt a pusztába, ott magamra hagyott,
étlen és szomjan... talán negyven napot.
Valaki szólított... nevemet szólta,
Éva! - hívlak téged a nagy találkozóra.
Nem kell félned, én itt vagyok veled,
karomba veszlek, mert szeretlek gyermekem.
Hirtelen szívemben világosság gyúlt,
lelkem és testem végleg megújult,
eltűnt a sötétség, bogáncs és ingovány,
megjelent, ott volt a fény és ragyogás.
Betöltötte szívem, betöltött egészen,
csordultig lettem, Isten szeretetéve,
megbocsátotta minden bűnömet,
letörölte rólam az addigi vétkemet.
Úgy fogadott el, ahogy akkor voltam,
szennyben és mocsokban tocsogtam, s locsogtam.
Amikor rám borult a kegyelem kenete,
minden, ami rossz volt, rögtön elfedezte,
Jézus szent vérével tisztára mosott,
hófehér ruhában, én már szent vagyok.
"Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" Ézsaiás próféta könyve 43:1
Nem számít, ha megítélnek,
Nem számít, ha félre értnek,
Nem számít, ha pletykáznak,
Nem számít, mit gondolnak.
Rossz akarat, el nem ér,
Szívemben a Szeretet él,
Bántó, gonosz indulatok,
Gyűlölködő, mozdulatok.
Át suhannak mind felettem,
Nem járja át, az életem,
Szabad vagyok, mi a madár,
Mennyországból vigyáznak reám.
Bár mit mond is ellenségem,
Lelkembe nincs semmi kétely,
Igazság és hűség kísér,
REMÉNYSÉG el nem ítél.
"Hiszem, hogy mindannyian okkal érkeztünk erre a világra, hogy minden életnek célja van. Nevetni születtünk, vagy, hogy megcsókoljuk azt, akit igazán szívből szeretünk."
A LEGJOBB TANÁCS, AMIT ADHATOK NEKED, CSAK ENNYI: SZERESS, NEVES, LÁSS, ÉLJ - ÉS SOHA NE VESZÍTSD EL A REMÉNYT.
"A REMÉNYSÉG PEDIG NEM SZÉGYENÍT MEG” Róm:5:5.
AMIKOR REMÉNYTELEN VAGY, A LELKED TELE VAN SÖTÉTSÉGGEL,,,,,MIKOR VAN REMÉNYED,
A LELKED IS MEGTELIK FÉNNYEL.
Adjon az Isten
Adjon az Isten erőt, egészséget,
nehéz napokra igaz reménységet,
hitet adjon, ha kevés van belőle,
szeretetet adjon szívünk mélységébe.
Hit, remény, szeretet, legyen útitársunk,
égi szeretet Istentől, ajándék,
angyali szózat hangozzék nap, mint nap,
szeret az Isten, bárhol és bárki vagy.
Ő és én
Ő és én mi,
egyek vagyunk,
mi együtt sírunk,
és együtt kacagunk,
egyszerre nyílik,
szólásra szánk,
együtt áldjuk meg,
azt, aki bánt.
Ha nem vagyunk közel,
hív sóhajunk,
egymás nélkül mi
nem szárnyalunk,
Ő nekem múzsám,
s és az Övé,
szeme tükrében
látom a fényt.
Szeretve vágyni,
a holnapokat,
kéz a kézbe járni
a földi utat,
félszárnyú angyalként,
kapaszkodunk,
kettőből egyé így válhatunk,
Huncut vagy Te nagyon Hilda,
nem tesz jót a fogyókúra,
szép gömbölyű testeddel,
költőket is megihletsz.
maradj ilyen ducin szép, hogy
szülessenek versikék,
gömbölyded, karodról és
kedves kis farodról.
Mosolyoddal bűvös bájjal,
fordíts hátat soványságnak…
ne akarjál gebe lenni, s
szűk szoknyába lépegetni,
zöldségen és vízen élni,
jó étkeket elkerülni.
minek ez a butaság? –
maradj telt és légy vidám.
Hilda, te kis töltött galamb,
ne legyen oly sok a panasz,
örülj, hogy a hájad remeg,
s nem a csontod zizeg-rezeg.
S-es méret ide - oda,
jó lesz neked török basa,
háremében van sok kacsa,
attól lesz tele a hasa.
Örömében elvesz téged,
együtt esztek sok- sok étket,
nem kell többé attól félned,
mit szól hozzád majd a férjed.
Farod, kebled így szereti,
gebe, vézna, nem kell neki,
te vagy az ő ideálja,
rezgő hasad úgy gusztálja.
Nyála csorog liheg, morog,
várja már az estharmatot,
rád szórhassa kincseit,
foghassa dundi kebleid.
Ha megkérdezném tőled,
boldog vagy,
mit válaszolná rá,
ha szívednek
minden,
titkát rám bíznád,
mond teljesült-e
minden álmod,
mit gyerek fejjel
álmodtál,
mond, nem csak álom
maradt,
hanem valóság.
Mit mondanál,
mond,
mit mondanál?
Ne ejts könnyet,
ne mutasd bánatod,
magadba rejts el,
ha mardos fájdalom.
Ne lássa más,
csak te és Istened,
emberi beszéd, szó,
gyógyír nem lehet.
Atyádnak mond el,
mi marja lelkedet,
fentről válasz jön rá,
mennyei felelet.
Ha rád gondolok, felsejlik szívembe
kedves, szép beszéded,
érezni vélem, áldott ölelésed.
Lelkemmel látom, serény mozdulatod,
ahogy a frissen sült húst,
az asztalra rakod.
Hallani vélem, ahogy elém teszed,
- "vegyél Évike,
hisz, tudom, szereted... "
Otthonod békéjében, jó volt megpihenni,
mennyei, s földi dolgokban,
együtt, megmerülni.
Elfáradtál látom, e földi létben,
vágyódva vágysz,
Mennyország kertjébe.
Terített asztallal vár az Úr, te rád,
tárt ajtókkal,
ahogy mondtad, -" az arany palotád."
Szeretett Testvérem, Katám, Barátom,
mind végig elkísér,
az úton, imádságom.
Mindenható Isten, mennyei Atyánk,
Könyörögve kérlek,
Oltalmazd, vigyázz rá.
Vezesd, támogasd, fogjad a kezét,
Bátorítsd, vigasztal, töröld meg szemét,
Vedd el fájdalmát.
S ha majd menni kell,
Szerető, karodba aludjon el.
2021. 01. 25.
Én úgy szeretnék élni,
emberekkel jót beszélni,
tudva nevét, nem kérdezni,
inkább a szívét érezni.
Átölelve melegítni,
oda bújva, szívet adni,
simogatni sosem félve,
megérintve minden szépet.
Imádni az Istent,
szeretni az embert,
énekelni, összejönni,
csillagokkal egyesülni.
Testvért csókkal üdvözölni,
barátokat átölelni,
ismeretlent süvegelni,
én így szeretnék élni.
Esik az eső
Esik az eső - szeretem!
Borús idő - kedvelem,
Fúj a szél - viselem,
Itt van az ősz, szép nekem.
Furcsán nézel néha reám,
Mosolyogva, sandán, mélán,
Borús időt, szelet, esőt,
Hogy lehet szeretni az őszt.
Nem tudom - szeretem.
Esőben sétálni, utcákon, tereken,
Fúja a szél hajamat,
Felborzolja bő szoknyámat.
Alá akar talán bújni,
Lábam szárát csiklandozni?
Átöleli az arcomat,
Majd huncutul tova szalad.
Eső áztatta utakon,
Gyermeki szívem felragyog,
Eszembe jut a múlt,
Lelkem ismét lángra gyúl.
Így szól az ősz, itt vagyok,
Ablakodon kopogok,
Esőcseppek regélnek, zenélnek,
A múltról nekem mesének.
Karácsonyi áldás
Mit kívánjak kedvest, szépet?
Szeretetben töltött,
karácsonyestéket,
nappalokat, hajnalokat,
imát hozó angyalokat.
Hűséget és igazságot,
álmot adó tisztaságot,
jóbarátot igaz szívűt,
vidámságot bíborszínűt,
távollátó magasságot,
közelben az igazságot.
Kegyelmes bocsánatot,
tiszta szívű bűnbánatot,
hitet, reményt, szeretetet,
Boldog karácsonyt,
Áldott Ünnepet!
Szeretem önmagam,
mert az vagyok,
akit az Isten, képére alkotott.
Megformálta testem,
Földnek porából,
életet adott, saját magából.
Évek súlya alatt,
minden átalakul,
külsőm sem marad, változatlanul.
Alakul testem is,
látom nem - javára,
de nem hallgatok másra,
csak Isten Szent szavára.
"Szeresd felebarátodat,
mint önmagad”. - hát,
úgy szeretem magam,
mint felebarátomat.
Megint itt
vagy, megjöttél újra,
egyszer sem maradnál, el a látogatóra.
Elmúlik egy
év, s te meg jelensz,
angyal szárnyakon, gyorsan, mint a kikelet.
Sohasem
hívtalak, még is eljöttél,
mikor megszülettem, rögtön megjelentél,
mint a
mesében a hol volt, hol nem volt,
itt voltál, elmetél, s már máshol kóborolsz.
Egy rövid év
múlva, ismét megjelensz,
hogy éveim számát, újra megjelentsd.
Ne
szomorkodj várlak, nincs vége a táncnak,
nincs itt még ideje, az örökkévalóságnak.
Emberi mivoltunk miatt, akarunk mindig nagy dolgokat tenni, de igazán nagy dolog kevés adódik az ember életében.
Azonban, ha figyelünk a bennünket körül vevő emberekre, a világra, ami körbevesz bennünket, sok apró dolgot tehetünk, magunk és a felebarátaink szívének és lelkének fényesítésére.
ELÉG NÉHA EGY MOSOLY, EGY JÓ SZÓ, EGY ÉRINTÉS, EGY BOCSÁNATKÉRÉS.
"mert jónak lenni jó"
Talán
Madár vagyok, szellő szárnyon,
Öröm könnycsepp, szempilládon,
Sóhaj vagyok, szív zenében,
Öröm, álmod mezejében.
Vágy vagyok, lelked mélyén,
Bizonyosság, hited éjén,
Világosság bús sötétben,
Suttogás a messzeségben.
Élet vagyok sóhajodban,
Oxigén, ózondús vadonban,
Lepke vagyok, színes szárnyú,
Virágillat, édes árnyú.
Mosoly vagyok, hitet adó,
Őszülő, vénülő nagyanyó,
Hozzám mindig eljöhetsz,
Talán - nem felejtesz el.
Gondolat
Rohanva, futva, elszálltak az évek,
Maguk mögött hagyván, régi szép időket,
Észrevétlenül, elhagytak az álmok,
Lázas, ifjúkori gyönyörű ábrándok.
Ábrándok a létről, a mesés világról,
Boldog, harmonikus, szerető családról,
Emberekbe vetett hitről és reményről,
Igazságot kereső, lelki békességről.
Legbelül, legmélyen, fiatal lány vagyok,
Sötét éjjel a csillag, ugyan úgy, ragyog,
Ugyan úgy, van nappal és éjszaka,
Nem változott a rózsa illata.
Gyorsabban telnek még is a nappalok,
Éjszakák, évek és a hónapok,
Hamarább múlik az ősz, a nyár, a tél,
Tavasszal eltűnik a volt, a ma, a lét.
Igaz valóság
Sötét éjszakába,
fénylő napsugárban,
tengernek morajló,
zúgó zsivajában,
üvöltő szélnek,
harsogó szavába,
langy tavaszi zápor,
édes illatában.
Suttogó szerelmes,
vágyó mosolyában,
ma született gyermek,
könyörgő hangjába,
örök útra induló,
csendes sóhajában,
most verset olvasó
emberben - magában.
Érzem Isten jelenlétét,
voltát, életet adó,
igaz valóját.
Rejtsd el bánatod
Ne ejts könnyet,
ne mutasd bánatod,
magadba rejts el,
ha mardos fájdalom.
Ne lássa más,
csak te és Istened,
emberi beszéd, szó,
gyógyír nem lehet.
Atyádnak mond el,
mi marja lelkedet,
fentről válasz jön rá,
mennyei felelet
Miért is várja annyira unokáját,
nagymama,
s miért sóhajt fel annyiszor,
könnyes szemmel naponta?
Mert tudja, hogy az időt,
mit
Isten adott néki,
odafenn az égiek
már, szűk marokkal mérik.
Ezért hát minden perc,
minden óra,
minden
egyes nap,
amit az unokákkal eltölthet,
szép ajándék volna,
mit magával vinne,
arra
a végtelen, hosszú útra,
ahol a szív hála szavát,
csak a szélzúgása fújja.
Mert minden nagymama,
gyermekeit
látja viszont,
a szertett unokákban,
Ha te nem
szereted, szereti más,
ha te nem követed, követi más,
ha te nem hallod meg, meghallja más,
adja az ég, hogy te legyél az a más,
hisz Rajta kívül, nincs senki más.
"Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem" 😇
Tudunk jók lenni e-romlott világban?
kabátot adni reszkető barátra,
kenyeret nyomni fázós kezébe,
jó szívvel szólni árvához, szegényhez.
Koldusnak, ha kér, pénzérmét adni,
csábítók között hűnek maradni,
hitetleneknek Istent bemutatni,
önmagunkat soha be nem csapni.
Síró gyermek könnyét puhán letörölni,
embertársainkkal soha nem pörölni,
elűzött kutyához bátran lehajolni,
testvér bánatát gyorsan észre venni.
Hitet, szeretetet és békét akarni,
magunkból adni, adni, csak adni,
csodát hallani egy madár dalában,
tudunk jók lenni e-romlott világban?
Várunk, várunk, mindig várunk,
valamire mindig vágyunk.
Reggel az estét, este, virradatot,
nyáron a telet, télen a napot.
Szerelmet, hűséget, igaz, tiszta szót,
hitet, reménységet, mindig a való.
Ölelést, csókot, puha karokat,
becéző, kedves, édes bókokat.
Hosszú utazást, haza érkezést,
otthon melegében, édes pihenést.
Buborék életünk, így múlik tova,
szét pukkan, elszáll, még sem adnánk oda.
Vagyok, aki vagyok, mássá nem, válhatok,
emberi testben lehet, - angyal vagyok.
Mert kik is az angyalok? - Földre szállt lények,
szeretettel átszőtt, kedves teremtmények.
Tudom ki vagyok, nem vagyok ostoba!
Isten által szeretett, földi, égi csoda.
Ki lakik bensőben, ki vett ott lakozást?
Isten választott, földi templomává.
Emberi testben, angyal szívvel élek,
Jézus Krisztusban, szárnyalva remélek.
Vagyok a perc és vagyok
a szó,
vagyok a Földön utazó,
aranyló fényben hozzád
simuló,
táncban el nem fáradó.
Vagyok a tűz és vagyok
a fény,
vagyok hűség, vagyok
remény,
vagyok, álom és valóság,
örökkévaló bizonyosság.
Vagyok víz a sivatagban,
vagyok létrád a
magasba,
vagyok takaród, ha fázol,
fedhetetlent, igazságod.
Hiszed, ha nem, Én,
Vagyok,
nem rejtőzőm el,
láthatod, csak
nyisd ki szíved kapuját,
hadd menjek be azon át.
Tudok jó maradni, e-gonosz világban,
Tudok gyönyörködni, egy madár dalában,
Tudok igazán, őszintén nevetni,
Tudok feltétel nélkül, szívből szeretni?
Tudok csókot adni, anyám kezére,
Tudok bele nézni, őszintén szemébe,
Tudok hinni csodában, mesében,
Tudok könnyeket hullatni ölébe?
Tudok barátnak, barátja lenni,
Tudok vigasza, reménye lenni,
Tudom kezem nyújtani, fuldokolónak,
Tudok utat adni, az igaz valónak?
Tudok térdre borulva imádkozni,
Tudok embertársaimért híven fohászkodni,
Tudom meghallani, az Úr Isten szavát,
Tudok istenember maradni, egy életen át?
Tudom, a válasz nem egyszerű,
Jól belegondolva, oly keserű,
Emberi testben, emberi lét,
Nem vagyok angyal, csak emberi lény.
Tudom az égre szegezni szemem,
Tudom meg bánni, megannyi bűnömet.
Tudom, Jó Atyám megbocsát nekem,
Jézus áldozata az én menlevelem.
Szeretek örülni
más boldogságának,
örömkönnyek gyűlnek
a szemem sarkába.
Talán nem is könny az,
hanem Isten gyöngye,
amit angyalok nevetve
gyűjtenek össze.
Neked is van ilyen,
összegyűjtött könnyed?
Hiszed vagy nem,
neked lesz majd könnyebb.
A mennyei bankba,
növekszik az ára,
ha eljön az időd,
életed lesz "drága".
MIKOR AZ EMBER SZÍVE FÁZIK,
BEKÖLTÖZIK JÉZUS ÉS SZERETETE FELMELEGÍTI.
Miért ne vállalhatnánk be, ha valami nem megy, nem sikerül. Nem leszünk tőle sem bukott angyalok, sem kitaszítottak. Tisztába kell lenni vele, hogy ILYEN IS VAN!
Emberek vagyunk, gyengék és gyarlóak. Megtörtént így volt, van és lesz is még. Mosolyogjunk, és aludjunk rá egyet. Aztán minden mehet tovább! A hibáinkkal együtt vagyunk tökéletesek!
Meg kell tanulnunk, hogy mi az, ami MEGERŐSÍTI az ember lelkét és fizikai testét is. Tudjátok meg, hogy ezek a Hit, Remény Szeretet, Hála, és a Tolerancia.
Ami pedig LEGYENGÍTI az ember lelkét és a fizikai testét is, az a Gyűlölet, Harag, Irigység, Ítélkezés és a Bosszúvágy.
Ezért nem mindegy, hogy milyen érzésekkel tápláljuk a lelkünket.
Úgy szeretnék
egyszer, eső felhő lenni,
langyos esti széllel, hozzád elrepülni.
megöntözni bőven a kiaszott fákat,
s veled tölteni, hosszú éjszakákat.
Úgy szeretnék
egyszer, lágy harmat lenni,
új napra kelve, egy virágba merülni,
vidáman kacagni, gyapjas selymes réten,
együtt megfürödni, aranyló fényben.
Úgy szeretnék
egyszer, hópehely lenni,
szép szempilládon, lágyan megpihenni,
csúszkálni a jégen, balettcipőben,
kézen fogva sétálni, sűrű hóesésben.
Úgy szeretnék
egyszer, drágagyöngy lenni,
valaki szemébe örömöt csenni,
szédülten nevetni, apró semmiségen,
s veled élni le, a földi létem.
Voltam én is
Voltam én is karcsú, szép,
Elvitte a messzeség.
Hajam selymes, lágy mesés,
Szemem fénylő csillagkép.
Voltam én is víg leány,
Hangom, mint a csalogány,
Csengő, bongó, csábító,
Édes dallal ámító.
Most már vagyok nagymama,
Kicsit dundi, ősz nyanya,
Hajam, hangom megkopott,
Csillag szemem
Sem ragyog.
Hiszek
Hiszek a szeretet erejében,
hiszek egy kedves ölelésbe,
hiszek mosolyba, csókba,
hiszek egy bátorító szóba.
Hiszem eljön a reggel,
hiszem a nap újra fel kell,
hiszem véget ér a rossz,
hiszem eltűnik a gonosz.
Hiszek az Isten fiába,
hiszek az írások szavába,
hiszek az eljövendő időben,
hiszek a mindent Teremtőbe.
Ígéret
Nem akarok megfelelni,
senki emberfiának, csak egyedül,
feltétlenül, a mennyország Urának.
Nem számít mit beszél, én rólam
a nagyvilág, mert az vagyok,
akinek a Mindenható Isten lát.
Nem vagyok még tökéletes,
hibátlan, szent, jól tudom,
türelmesen vezet, még is a kijelölt utamon.
Megbocsátja bűneimet, sokszor, sokat
vétkeztem, de szent vére a tisztára mos,
azt ígérte - ha hiszek.
Áldott vagy jó Atyám, a mennyből,
küldöd angyalod, kézen fog, úgy
vezet, igaz úton, ha hagyom.
Nem félek én, és nem is csüggedek,
mert velem van nagy szeretete,
megtart, soha nem hagy el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése