Akinek lelkében mennyei fény ragyog, annak nem számít, hogy borult az ég és esik az eső, mert lelke fényével látja a világot.
"Mert az Isten, a ki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben"
Ajánlom magamat
Napsugarat hoztam, hogy fénybe megfürödjél,
lágy szellőt hoztam, hogy szárnyra kellhessél,
hoztam mosolyt, hogy szemed ragyogjon,
szerető ölelést, hogy karod átfonjon.
Hoztam szeretetet, hogy lelked igaz legyen,
hitet hoztam neked, hogy élő hited legyen,
hoztam tiszta vizet, hogy soha se szomjazzál,
lágy kenyeret hoztam, hogy azzal, jól lakhassál.
Hoztam igaz szót, hogy szavad igaz legyen,
hoztam békességet, hogy nyugalmad legyen.
legvégére pedig, magamat ajánlom,
hoztam magamban, igaz, hű barátot.
Köszönöm
Köszönöm a napot, holdat az égen fénylő
csillagot,
búzát, árpát, rozsot, füvet, esőt, a friss harmatot,
köszönöm a virágokat, fát, mely árnyékot adott,
rétet, erdőt, hegyet, völgyet, éltető hűs patakot.
Köszönöm a reggelt, estét, álmot hozó éjszakát,
hajnalban szép énekével ébresztő, kis madárkát,
köszönöm a hangyát, tücsköt a szorgos méhecskét,
esőt, havat, tengert, tavat, és az erdők szépségét.
Köszönöm, hogy erőt adsz, a minden napi élethez,
imádságot, hálát, hitet, mely közelebb visz fényedhez, családomat, barátaim, házam,
Hazám, nemzetem,
Köszönöm az életem, mit tőled kaptam - Istenem.
2021.10.24.
Lilike
Kutyánk neve Lilike,
szeme, füle fekete,
kis pofája, s hátsófele,
sárgásbarna, egye kefe.
Bármilyen is szőre színe,
hatalmas a kicsi szíve,
védelmezőn ugat, ha fél,
hős szívű, bátor, "legény"
Mit beszélek, jaj mit én,
nem legény, e - kicsiny lény,
leány lélek lakik benne,
igaz, ruhát nem szeretve.
Inkább reszket, vacog foga,
nem kell neki kutya ruha,
könyörög szép szemével,
ne add rám, kérve kérlel.
Tudod édes kis kutyám,
muszáj lesz a kis ruhád,
akarod, avagy nem, -
Lilike, felöltöző ízibe.
Utcán járva már nem bánja,
mit adott rá gazdikája,
szimatol, fut, zakatol,
minden szívet megrabol.
Kihez mennénk kérvén, kérve,
Hozzád futunk, téged áldunk,
Jézus, segíts légy barátunk.
Kérünk, nézz a szenvedőkre,
Küldj áldást a tévelygőkre,
Ne hagyd árván népedet,
Gyógyíts meg a betegeket.
Fény koronát, Te viseled,
Vírust, halált elűzheted...
Benned bízunk, segítségünk,
Áldásodat küld le nékünk.
2020.10.17.
Covid nevű ellenség,
Láthatatlan ellenfél,
Hamis, rút a koronája,
Undok minden porcikája.
Karantén van miatta,
Ne járkálj a piacra,
Unatkozol? - mosogass!
Vagy jégkrémet szopogass,
Ülj, nyugton a kanapén,
Míg nem jön, mittudom én.
Ha van egy szép szobád,
Benne meg egy puha ágy,
Könyv és kávé kezedben,
Reménység a szívedben.
Ragyognak a csillagok,
Fénye csak neked ragyog,
Egy tücsök, szépen muzsikál
„hidd el, jön még jobb világ,
mert visszajön a Nagy Király"
Uram, Istenem, Mennyei Atyám,
gyermekkorom óta, Te vigyázol reám.
Nélküled, ki tudja mivé váltam volna,
lennék csapodár, léha, hóka?
Vergődő lelkem magadhoz vontad,
a gonosz hálói darabokra hulltak,
felhoztál sötét bugyogó mélységből,
tisztára mostál szennyes bűzétől.
Köszönöm Neked, megváltott életem,
keskeny az út, mely hozzád elvezet,
csábít sok bűbájos, hamis szirén,
Hozzád tartozom, szívem csak Tiéd.
Jártamba, keltembe megbotlok, tudom,
de segítségeddel, mindig megújulok,
végtelen kegyelmed, megbocsát, felsegít,
szereteted Atyám, majd a mennybe visz.
Velem vagy Jézus, bármerre is járok,
Szereteted átfon, vigyázz és ápol.
Göröngyös úton fogod kezemet,
ha elesnék is,
Te, féltőn felemelsz.
Hozzád futok réteken át,
magammal viszem a mezők illatát,
tiszta levegő ízét szavaknak,
harmat harmatját tavasznak,
tavak és tengerek tiszta színét,
nyári zápor, üdítő édes ízét,
madárdalokból legszebbeket,
harang kongásából délieket.
Úgy megyek hozzád szelíden,
mint tavaszi szellő réteken,
ahogy naphoz búvik az alkonyat,
hajnalon átsüt a pirkadat,
kereslek minden utamon,
bárhol vagy ott a nyugalom,
szívemben mennyei szél zenél
ahol a két világ összeér.
Azon a nyáron, mikor rám találtál,
egyedül jártam, senkire sem várván.
Akkor, értem jöttél, s oly igen szerettél,
köszönöm neked, hogy az enyém lettél.
Rohanva, futva, elszálltak az évek,
Maguk mögött hagyván, régi szép időket,
Észrevétlenül, elhagytak az álmok,
Lázas, ifjúkori gyönyörű ábrándok.
Ábrándok a létről, a mesés világról,
Boldog, harmonikus, szerető családról,
Emberekbe vetett hitről és reményről,
Igazságot kereső, lelki békességről.
Legbelül, legmélyen, fiatal lány vagyok,
Sötét éjjel a csillag, ugyan úgy, ragyog,
Ugyan úgy, van nappal és éjszaka,
Nem változott a rózsa illata.
Gyorsabban telnek még is a nappalok,
Éjszakák, évek és a hónapok,
Hamarább múlik az ősz, a nyár, a tél,
Tavasszal eltűnik a volt, a ma, a lét.
Röpke az idő, gyorsan elszalad,
Ami volt, ami nincs, csak egy pillanat,
De meg maradt a hit, ami bennem él,
Hogy a szeretet végig elkísér.
Álarcom mögött nevetek,
úgy bújok el, rám ismerjetek,
Lehet az arcom
száz színű, én magam,
nem vagyok kétszívű.
Felöltöm magamra
jelmezem, mögötte akkor is
én leszek.
Nem látja senki az arcomat,
hallani vélik a hangomat.
Hangosan trillázik kacajom,
álarcom mögött is
én vagyok.
Egy szívvel élem életem, s Te
betöltöd reménnyel - Istenem.
Ha húsz évvel legalább, fiatalabb lennék,
lakóhelyem, tudom máshová tenném,
nem "melegebb tájra" - ahogy azt mondják,
északra mennék, hol laknak a fókák.
Iglut építenék, szép kereket, s nagyot,
tetejét lyukasra, hogy lássam a napot,
fűtőtestem, kutyám, s férjem volna,
ha még is fáznék - hát, ott lenne egy fóka.
Kölcsön kérném tőle, jó meleg irháját,
magamra húznám fagyos éjszakán át.
Reggelre kellve, visszaadnám neki,
hogy kölcsön kért bundáját, jól áztassa ki.
Jéghegyek tetején, kristály táncot járnék,
rénszarvasokkal vígan paroláznék.
Északi fényt pedig, befognám lámpásnak,
gond nélkül élhetnék én - észak Alaszkában.
2021.10. 23.
Mond, tudsz még őszintén szeretni,
tele szájal, hangosan szívből nevetni,
Könnyezni, fájón egy égi csodán,
mond ember - te EMBER maradtál?
Mond, kézen fogod öreg szülédet,
reszkető lelkét, csókkal fedéd be?
Vigaszt nyújtasz, hogy ha sírni látod,
viszel neki éltében, is egy csokor virágot?
Mond, gondolsz még múltra, jövőre,
anyádra, apádra, családra, testvérre,
gondolsz - e mond, az Eljövendőre?
2021.10. 23.
Miért szeret Isten?
Gondoltál már rá, hogy
Miért szeret Isten,
Feltétel nélkül, örökös, - hittel?
Mert teremtőnk, alkotónk,
Életre hozónk,
A saját lelkéből, életet adó.
Mi benne élünk, Ő mibennünk él,
Lelke bennünk maradt,
Egy életre miénk.
Visszavenni, azt már nem lehet,
Ezért az Isten
Bárhogy vagy, úgy szeret.
Üdvösségünk és örök létünk,
Rajtunk múlik,
Jól, vagy rosszul élünk.
Ha majd eljönnek értünk,
Az angyalok, meglátjuk
Hol lesz örökös "holnapunk."
Mennybe szentek között,
Égi palotába,
Vagy a sötétség, örökös bugyrába.
Akkor visszaveszi Isten
Szent lelkét,
Örökös pecsétet, pecsétel belénk.
Üdvösség pecsétjét, mennyei életet,
Vagy poklot, szenvedést,
Ki, mit érdemel.
Miért szeret Isten, mond miért?
Lelkének darabja,
bennünk van, értünk él.
Segíts Urunk, segíts rajtunk,
Te vagy áldott, hű oltalmunk,
Benned van a bűnbocsánat,
Szent véredben megtisztulás.
Kegyelmet adj, s üdvösséget,
Hívj magadhoz minden népet,
Feketét, sárgát, bronz színűt,
Fehéret, sápadt kétszívűt.
Száradt lelkűt és sivárt,
Szikkadt szívűt, ki epedve vár,
Öntözz meg mennyei esővel,
Vár Rád a világ reménnyel.
Szent kenetedet áraszd ránk,
Kegyelmes, szerető, jó Atyánk,
Rabláncaink szaggasd szét,
Szent véred áldott, hű remény.
Mit lehet tenni, ha kemény a szíve,
mit lehet tenni, ha nincs becsülete,
mit lehet tenni, ha telve van gőggel,
mit lehet tenni, a gonosz lelkűvel?
Kérdeztem Istent, s Ő választ adott.
- Gyermekem ne sírj, vigaszod vagyok,
nappal és éjjel, melletted állok,
igémmel teneked, utat mutatok.
Kemény szívühöz, te gyengéden beszélj,
becstelennek, bátran a szemébe nézz,
gőgös embert, szelíden fogadd,
gonosz lelkűért, imádkozz sokat.
Mondj el egy imát csendesen
Ha fáj és nehéz az élet,
hiába élnek szívedbe álmok, remények,
ha mást mond, barátod,
mint amit gondol,
lelkedben maró búbánat tombol,
csak mondj el egy imát,
csendesen, magadban,
hinned kell, Isten akkor is meghallgat.
Ha elfelejtettek gyermekek, barátok,
ha elhagytak mára az ábrándos álmok,
ha hiába vágysz az igaz, hű csókra,
mert mocsok rakodott,
a szeretett szóra,
csak mondj el egy imát,
csendesen, magadban,
hinned kell, Isten akkor is meghallgat.
Ha léted olybá tűnik,
mint ha nem is lennél,
minden napodat feszengve élnéd,
emlékeid is homállyá lesznek,
régi szerelmeid mély kútba vesznek,
csak mondj el egy imát,
csendesen, magadban,
hinned kell, Isten akkor is meghallgat.
Ha hamisság, hazugság, feltartják fejüket,
bűntől, kegyesen mossák kezüket,
dermesztő jégesővel készül zivatar,
rémisztő fuvallat földhöz tapaszt,
csak mondj el egy imát,
csendesen, magadban,
hinned kell, Isten akkor is meghallgat.
Hidd el, mindig van remény,
felhők fölött azúrkék az ég,
áldott nap reggel felragyog,
éjszaka világítanak a csillagok,
nem dőlt össze a világ,
tudnod kell, van ki vigyáz reád,
csak mondj el egy imát,
csendesen, magadban,
hinned kell, Isten akkor is meghallgat.
2022.09.08.
Bár mit gondol rólam a világ,
Don Quijote lélekkel élni, csodás,
szélmalomóriás vagy, rabló törne rám,
bátor lelkem velük szembe száll.
Legyek bárhol, közel van a cél,
szívemben, ábrándos, nemes lovag él,
képzeletem szárnya visz, repít feléd,
oda, hol a Föld az éggel összeér.
Soha ne kérdezd hová tartozom,
minden harangszóban én is ott vagyok,
értem is imádkozik tudom valaki,
Don Quijote lelkem hálásan köszöni
Abban a régi "emlékszel időkben,"
Minden más volt akkor, mint most a "jövőben."
Emlékszel? - a napsugár, simogatón delelt,
Nem égetett, nem szúrt, langymelegen figyelt.
Nyári zápor után, ugráltunk a sárba,
Boldogan futkostunk nyári, kis ruhánkba.
Zsíros kenyeret vittünk iskolába,
Se utcán, se udvaron, nem volt szétdobálva.
Vizet a kútról kannába hordtuk,
Főzni, inni, mosni, s hogy fürödni tudjunk.
Libákat tereltünk nyáron a tarlóra,
Haza hajtottuk őket, esti harangszóra.
Petróleum lámpa világított nálunk,
Halvány fényénél, együtt vacsoráltunk.
Nem volt ilyen bőség, mint manapság,
Visszamennék még is, ha volna rá, szabadság.
Ne sírjatok jó Barátok,
Hisz ez csak egy török átok,
Ahogy jött, úgy el is megy,
Lesz még nekünk kikelet.
Szélmalom harc, butaság?
Don Quijote ostobaság?
Lovag regény elnyűtt regény?
A bátorság örök erény.
Álmok mindig vissza várnak,
Hinni kell a napsugárnak,
Fénye, ugyan úgy ragyog,
Csillag lehetsz, ha akarod.
Kezed, mikor nyújtod felém,
Ne feled megfogni enyém,
Bátran össze kapaszkodva,
Felhágunk a Fiastyúkra.
Én most nektek énekelek,
Bízva, bízva jót remélek,
Jönnek vidám napok ránk,
Integet egy száll virág.
A csillagok, csak ragyognak,
Felhők mögött jót mulatnak,
Nem félnek a sötétségtől,
Mert belőlük örök fény jön.
2021.08.28.
Közel vagy, hozzám, vagy távol,
ellenségem vagy, avagy barátom,
gyűlölőm vagy, netán imádóm,
gyógyírom, vagy mérgem,
s nem orvosságom?
Mind ez semmit sem jelent,
engem Isten, akkor is szeret,
nem rajtad keresztül lát,
Jézus vére volt a váltság.
Szemében tiszta, szép vagyok,
ragyognak rám a csillagok,
fényből készített a ruhám,
amit az Úr adott reám!
"Az atya pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá"
Te vagy csöndes templomom,
hol bús lelkem felragyog,
Te vagy napom, csillagom,
utat mutatsz, ha szomjazom.
Te vagy virágzó rét nekem,
édes illatod bódít el,
Te vagy bátor harcosom,
Ki várfokán éjszaka átoson.
Te vagy csobogó, hűs patakom,
lágyan ringató halk tavaszom,
frissítő nyári záporom,
csodafám, nyugtató éjszakám.
Te vagy megszokott minden napom,
tükröm, ágyam, és asztalom,
vetett párnám és pamlagom,
hol jó pihenni, ha elfáradok.
Hitem vagy, hű reménységem,
pajzsom, váram, örök létem,
Uram vagy és Istenem,
Te őrződ földi, s égi éltem.
Elmúlt egy év, s itt vagyok,
ragyognak rám a csillagok.
Isten, áldott tenyerén tart,
nem árthat nékem, se hő, se fagy.
Elmúlt egy év, s itt vagyok,
áldottak Benned a nappalok,
áldottak Benned az éjszakák,
velem vagy, gondot viselsz rám.
Elmúlt egy év, s itt vagyok,
vigyáznak rám az angyalok,
dörög az ég, vagy villámlik,
szárnyaik oltalma rám hajlik.
Új napnak hajnalán, ébredek,
velem van örökké Istenem,
lelkével átölel, el nem hagy,
tudom az ígéret megmarad.
„s én veletek leszek a világ végezetéig”
Drága Barátnőm, Katám!
Sajnos nem olvashatod ezt a levelem, mert gyenge kezeddel már nem tudod tartani telefont és talán már nem is akarod. Katám, akkor is írok Neked, mert tudom egyszer majd elolvassuk együtt, egyszer majd még megbeszéljük úgy ahogy szoktuk. Én kérdezlek, s Te mosolyogva, kedvesen felelsz.
- "Hogy van ez Katám? Mit gondolsz róla? Mikor jön el? Biztosan így lesz..."
- "Igen biztos! Évike, én tudom, hogy most már hamarosan eljön és itt lesz. Meg látod nem sok idő, mert minden jel arra mutat. Én már nagyon várom." - mindig ezt mondtad és hitted. Katám, sokszor beszélgettünk a mennyről az arany utcáról, a palotákról, a csodákról, ami ott vár. Te álmodban már láttad is a gyönyörű virágokkal teli mezőket a mennyei fényességet a gyöngy kapukat. Hittel és reménnyel mesélted nekem és én áhítattal hallgattam álmod. Mindig azt mondtad, Isten mindenható és minden tudó, semmi sem történhet az Ő belegyező akarata nélkül.
Most, hogy ezen a nehéz és fájdalmas úton haladsz, tudom kitart erőt és ad hited végig menni rajta. Az út végén pedig a fénylő kapu kitárul elötted és ölelő karral várnak rád.
Nem tudom mit is mondhatnék még neked, hisz kettőnk közül mindig te voltál a bölcsebb Isten dolgait felől. Üzenetei hamarabb szóltak és elevenednek meg neked, sokkal könnyebben megértetted.
Csak annyit tudok tenni, kérem az Urat mindenben legyen meg az Ő akarata és
Kegyelmét árassza rád, hordozzon, vezessen, mindvégig, míg szentséges színe elé nem érsz.
Katám örökkévaló szeretettel szeretlek. Nem búcsúzom, mert tudom, hogy találkozunk és várni fogsz bennünket.
Hajnal két óra, s nem tudok aludni,
felkeltett egy angyal, érted imádkozni.
Fohászkodni, kérni, Mindenható Atyát,
Hazafelé úton, Ő segítsen át.
Keserves az út, - sötét, mély az árok,
fájó, éles pengék, élő húsba vágók.
Gyötrelmes, nehéz, hosszú az átkelés,
kegyelmezz jó Uram, hívd hamar eléd,
Könnyítsd az útját, ég és Föld között,
roskadó, kínjai, rövidebb legyen...
Kedves testvérem, drága jó Barátnőm,
hosszú az út, hosszú - Hazáig.
Ha menni kell, tudom, te már készen állsz,
Szeretett Barátnőm, szép jó éjszakát.
Ébredj egy fenséges, ragyogó világban,
rád vár az Úr Isten, mennyei hazádban.
Eltűnt világ
Hittünk mi egy jobb világban,
szebb jövőben, boldogságban,
fényes szelek szárnyán ülve,
vidám szívvel énekelve,
„Sej, a mi lobogónkat
fényes szellők fúják,
Sej, az van arra írva,
éljen a szabadság.”
Hová tűnt az ifjúságunk,
elfeledett színes álmunk,
elvitte a forgó szél,
zúgó zápor mosta szét.
Lelkem mélyén halkan,
csendben a fenti dalt énekelve,
rég el-múlt-ba elmerengve,
fényes szellőn megpihenve,
újra látom iskolám,
hol ifjú voltam és vidám.
Mező Imre Általános Iskola,
gyermekkorom „otthona.”
kisdobosok, úttörők,
pajtások, nevelők,
tanítás, tanulás, felelés,
sokszor huncut nevetés.
Vetélkedők, táborok,
seregszemlék, fapadok.
Repültek a napok évek,
gyorsan eljött, hatvanhat,
8. c. számára,
véget ért az iskola.
Sírtunk, nevettünk,
búsultunk, örültünk,
„pajtásom” barátom,
látlak-e még, vajon,
ezen világon,
merre sodor el az élet,
hol találod otthonod,
S jut eszünkbe majd a nóta,
régi álmunk visszahozva.
Az évek gyorsan tova szállnak,
nem maradunk meg a mának,
elmúlnak éjek és nappalok,
várnak, ismeretlen holnapok.
Nem tudhatom mi vár rám,
villámlás, jégeső, szivárvány,
gyengéden ölelő béke dal,
ércesen szóló vad zsivaj.
Bármit is hozzon az élet,
Jézusom Veled, nem félek,
vezess, támogass utamon,
életem kezedbe átadom.
Szálka
Kinek tetszik, kinek nem,
az, hogy mikor, mit teszel.
Van ki szeret, van ki nem,
na és akkor ki veszel?
Fejeden, nincsen haj?
Na, bumm! – akkor mond, mi van?
Nem szúnyog a derekad?
Hidd el, nincsen semmi baj.
Több a popsidon a háj,
van, akinek az is fáj?
Csontod zörög - ez is hiba?
így lesz ebből a galiba.
Útmutató az élethez
Köss békét Istennel,
hogy lelkedbe béke legyen,
mondj áldás,
hogy életed áldott legyen,
örülj a mának,
hogy örömöd legyen.
Vallj hitet,
hogy hited igaz legyen,
csendesedj le,
hogy nyugalmad legyen,
zengj hála dalt,
hogy szíved hálás legyen.
Keress nyugalmat,
hogy csended legyen,
feledd a bánatot,
hogy feledve legyen,
ölelj őszintén,
hogy lelked igaz legyen.
Szelíden szólj,
hogy kedves legyen,
nevess bátran,
hogy vidám legyen,
tápláld a reményt,
hogy reményed legyen,
higgy, szeress, remélj,
és boldog leszel.
Siess!
Nem kell fizetned, csak siess!
Helyetted, kifizették a belépőjegyet,
Csak siess, mert a vég közeleg!
Sötétben biztos, helyedet nem leled.
Meg van a helyed "jutányos áron"!
Siess, a fény felé, hogy rád találjon,
Vigyázz, félre ne vezessenek,
Hitető, könnyű kis álmok.
Ne félj, csak higgy!"
Ne félj, ha fáj a múlt, - a jövőbe néz,
Ne félj, ha múltadban, lelked benne ég,
Ne félj, ha nem leled a rég volt társakat,
Ne félj, ha elfelejted a régi árnyakat.
Hidd el, az élet, nem csak rosszat ad,
Hidd el, legyőzheted az akadályokat,
Hidd el, lovagregénybe, te is benne vagy,
Hidd el, a sötét toronyban a fény felvirrad.
"Ne félj, csak higgy!" - igy szól az ige,
"Ne félj, csak higgy!" - néz mindig előre,
"Ne félj, csak higgy!" - és ne nézzél hátra,
"Ne félj, csak higgy!" - hisz nem vagy te árva.
Mennyei jó Atyád, fentről vigyáz, szeret,
melléd küldött hidd el, angyali sereget,
léptedet vigyázzák, óvnak és védnek,
hittel megtartják léted, s - e földi életed.
2022.09.07.
Hol volt, hol nem volt, talán csak azok tudják merre, akiknek a szívük tiszta. Volt egyszer egy ország, de olyan messze, hogy csak kevés ember járt ott. Ezt az országot úgy hívták Fényesség.
Azonban voltak, akik azt hallották nem is Fényességnek hívják, hanem Békességnek. Voltak, akik úgy hallották, Öröm, de akadtak olyanok is, akik tudták az ország nevét valamikor, de mára elfeledték.
Igen, ők voltak azok, akik egyszer már átlépték az ország kapuján, de valamilyen, okból egy idő után, kívül találták magukat.
- Miért? - kérdezték az emberek. A válasz mindig ugyan az volt.
- Azt az országot kerítés veszi körül, amely átlátszó puha selymes, de még is olyan kemény, mint az acél. Átmászni rajta lehetetlen. Erőszakkal nem lehet az országba se bemenni, se benn maradni. Voltak ugyan olyanok is, akik ott maradtak. Azonban senki sem tudja hogyan és miért sikerült nekik. Titkukat magukkal vitték.
Sokszor hallotta ezt a mesét egy legény, akinek szívében hatalmas vágy volt, hogy rátaláljon az országra, amelyet Fényességnek, Békességnek, vagy Örömnek hívnak, ahogy azt sokan mondogatják.
Egy napon a kedvesével sétálgattak a tó partján, amikor a tó közepe felől egy csodás dallam csendült fel röpke pillanatra. Mind ketten a hang irányába fordították tekintetük és abban a szempillantásban egy ragyogó pillangó röppen fel a tavirózsáról.
- Te is hallottad a dalt? - kérdezte Peace.
- Igen, hallottam. - válaszolta Sheen. Kivolt az? Hol van? Se közel, se távol nem látok senkit.
- Én sem látok senkit, bármerre nézek. Talán csak a képzelet játszott velünk. - sóhajtott nagyot Peace.
- Az nem lehet! Mind a ketten hallottuk. - mondta halkan Sheen.
- Ok. Rendben van, megadom magam, nem a képzelet játszott velünk, és valóba egy csodás, csak is a mi tiszteletünkre adott „szerenád” volt. Azonban, most már indulni, kellene hazafelé, mert lassan lemegy a nap. - mosolygott Peace.
- Észre sem vettem, hogy lassan sötétedik. Elrepült az idő! Olyan jó veled együtt, távol a város zajától. - mosolygott kedvesen Sheen.
Peace átkarolta kedvese derekát, magához húzta és gyengéden megcsókolta.
- Szeretlek. - mondta halkan.
- Én is szeretlek. - viszonozta a csókot Sheen. De most már induljunk, mert a végén, még tényleg ránk esteledik.
Kéz a kézben elindultak a város irányában. Éppen akkor kongatott az öreg templom órája, amikor a lány házának kapujához értek.
- Hét óra, éppen jókor érkeztünk! Igaz nem harangszóra, de időben. - kacagott a lány.
- Én mindig megtartom az ígéretem, most is. Megígértem a szüleidnek, hogy hétre itt leszünk, és lám itt is vagyunk. – mondta huncut mosollyal Peace, és felkapta a lányt, bevitte a kapun és letette.
- Te vagy a leglovagiasabb, legkedvesebb és leg, leg, szóval te vagy az én egyetlen, igaz, hűséges, drága szerelmem. - kapaszkodott jó erősen Sheen, a fiú nyakába.
- Te pedig, az én egyetlenem, hiszem, hogy az ég adott nekem ajándékul
- Most már mennem kell szerelmem, mert holnap hosszú napunk lesz. Rám fér egy kiadós alvás. Te is próbálj meg aludni, álmodj szépet, mert húzós nap vár ránk.
Megcsókolta Sheen kezét, arcát, és a szájára lehet egy könnyű, puha csókot.
- Menj drágám, megvárom, míg fölérsz az ajtóig. Addig itt várok, el sem mozdulok sem merre sem. Na, indulj, siess! – nógatta tréfásan kedvesét Peace. A lány még egyszer visszanézett majd gyors léptekkel felsietett a lépcsőn.
Peace csak akkor indult el, amikor már biztonságba tudta a szerelmét. Az úton mindvégig a holnapi nap járt a fejében. Hogyan és miként alakul. Reménykedve ballagott az utcán és közben azt a dallamot dudorászta, amit a tóparton hallott. Haza érve gyorsan rend beszedte magát és gyorsan ágyba bújt. Észre sem vette és mely alomba zuhant. Reggel boldog érzéssel ébredt fel.
- Eljött a nap, amire vártam. - ujjongott fel örömmel. Már csak egy pár óra és beteljesedik, valóra válik álmom. Puccba vágom magam és irány!
- Ragyog minden körülöttem, dalol a szívem és együtt örvendezik velem a világ. - gondolta Sheen, amikor reggel az ágyában éppen a kávéját iszogatta.
- Ma van a nagy nap, örömünnep! Ünnepeljetek velem, ti virágok, bútorok, párna, pohár és minden, ami körül vesz! Ünnepeljetek velem, ünnepeljen az egész világ! - kelt boldog táncra a lány.
- Már csak egy két óra, nagyon várom. Siess te óra, siess te idő, ne várakoztass tovább!
Sok vendég jött el a nagy napra, mindenki látni szerette volna, amikor örök hűséget fogadnak egymásnak fiú és a lány. Izgatottan lestek a bejárat felé, mikor érkezik meg a jegyespár. Közben a hölgyek arról tanácskoztak, hogy vajon milyen lesz a menyasszony ruhája, virágja stb.
A terem megtelt a várakozás suttogásával, Ekkor kinyílt a bejárati ajtó és belépett rajta Peace. Bátran, méltóságteljesen végig sétált a padsorok között, majd megállt az oltár előtti kijelölt helyen. Körülnézett és öröm töltötte el a szívét, amiért ilyen sok ember tisztelte meg fogadalmuk ünnepét. Majd szeme az ajtóra szegeződött és remegő térdekkel várta mikor láthatja azt a nőt, aki neki az életet jelenti. Alig telt el két, három perc, amikor, hirtelen néma csend lett. Ekkor Peace, egy tüneményt pillantott meg, amint lassan, szinte lebegve közeledett felé. A lélegzete is elállt olyan gyönyörű, megfoghatatlan szépséget látott maga előtt.
- Istenem, ez a valóság, vagy csak álom? – gondolta megbabonázva. Még magához sem tért, az ámulatból, amikor a pap így szólt.
- Peace, elfogadod feleségednek az itt jelen lévő Sheen?
- Igen elfogadom! - mondta.
- Sheen, elfogadod férjedül az itt jelenlévő Peacet?
- Igen, elfogadom! - sóhajtotta örömmel Sheen.
Amikor a szertartás véget ért, és a násznép is gratulált az ifjú párnak, kettesbe maradtak egy rövid ideig. Csend és békesség vette körül őket, mintha egy másik dimenzióba lettek volna.
Megnyílt egy eddig számukra ismeretlen ország kapuja. Fényesség, Békesség, Öröm és Boldogság áradt rájuk, amint átlépték az ismeretlen ország kapuját. Hatalmas transzparensek és ujjongó emberek sokasága köszöntötte őket.
A transzparensen fénylő, lángoló nagybetűkkel hirdették.
ISTEN HOZOTT BENNETEKET FÉNYLŐ BÉKESSÉGES ÖRÖM ORSZÁGÁBAN!
Peace és Sheen bejutottak a sokak által áhított és vágyott csodálatos országba. Nyitott kapuval és örömmel várták őket.
- Hát ez az ország, amit sokan szeretnének meglátni és átlépni a kapuján itt élni? - mondta csodálkozó szemekkel Peace. Erre az országra vágyakoznak olyan sokan? Erre áhítoznak, és ezért vándorolnak egyik helyről a másikra? Lám, lám, nem mese ez az ország! Létezik, volt, van és lesz is mindazoknak, akik tiszta szívvel, tudnak szeretni. Mindazoknak, akik úgy szeretik egymást, mint saját magukat, akik magukat és másokat is megbecsülnek, tisztelnek.
Ebbe az országba, csak olyan útlevéllel lehet bejönni, amelyben a SZERETET PECSÉT van.
Kopogtass
Kopogtass bátran szívem ajtaján,
kinyitom - bejöhetsz...
megnyugvást találsz,
átlépve küszöbén,
sóhajod messze száll,
zaklatott bús lelked,
megnyugvást talál.
Hétszer, hét színű szivárvány alatt,
vígan átmegyünk,
öröm szárnyain,
magasba repülünk,
fenn a messzeségben,
hol csak szellő jár,
könnyű lesz lelked,
mint egy lepkeszárny.
Bizony gyorsan elmúltak,
a szilaj ifjú évek,
lelkem szárnyán elindulok,
megkeresni téged.
Fellebbentem könnyű fátylod,
láthassam az arcod,
kegyelemnek szerelmében,
a fény felé tartok.
Nincs már bennem semmi,
mi bánatból volna,
igaz hitnek öröm szárnyán,
várom a hajnalt.
Felkelő nap lágyan-féltőn,
simogatja arcom,
tündöklő, fényességben,
szívem, Eléd tartom.
Legyen Tied testem,
lelkem,
hisz Te tőled kaptam,
sorsom, életem,
végzetem,
hálával fogadtam.
Homokóra
Úgy pereg le életünk, mint órán a homok,
észre se veszed, s már is tova robog.
Száguldva múlnak, boldog gyermekévek,
aprócska gyermekből, anyává érett.
Hajad megfakul, színét veszti - őszül,
élet súlyától, hátad meg görbül.
Anyóka, apóka, így szólít a gyermek,
órán a homokszem,
észrevétlen lepergett.
2022.08.15.
A fény felé menni,
nem azt jelenti, hogy elkerül a sötétség és mindig makulátlan és jó vagyok.
A fény felé menni azt jelenti, hogy TÖREKSZEM a jóra, szépre és megteszek mindet, ami tőlem telik, hogy MÁSOKAT NE BÁNTSAK.
Nem engedem, hogy a sötétség uralmat vegyen a lelkemen.
"Tudjuk, hogy Krisztus igazságos. Ugyanígy biztosak lehettek benne, hogy mindazok, akik igazságosan élnek, Isten gyermekei."
Hinni akarok, az adott szóban,
hinni a múltba, egy régi csókba,
hinni akarok, egy darabka földben,
lehulló levélben, a zöldellő mezőben.
Hinni akarok, könnycsepp varázsában,
szerelmeseknek felhőtlen dalában,
hinni a jóba, egy segítő kézben,
hinni akarok, emberibb jövőben.
Hozzá tartozom
Egyszer megszülettem, egyszer meghalok,
de addig hálát adok Istennek, azért,
hogy vagyok, utam Vele járom,
sok mindent tudok, leginkább azt,
hogy hozzá tartozom.
Igéjén keresztül, meg ígérte nekem, hogy
bármi lesz is, Ő mindig itt lesz velem,
ha tévedek, ha nem jó felé megyek,
akkor is megbocsát, mert örökké szeret.
.
Ismer és tudja, törékeny vagyok,
szándékom jó, mégis hibázhatok,
könnyen bánthatok mást, vagy önmagam,
Neki nem hazudok, úgy is hasztalan.
Egyszer megszülettem, egyszer meghalok,
jöhetnek rossz idők, éjszakák,
nappalok, lehet göröngyös út,
amin elfáradhatok, Ő
felemel, vigasztal, én Hozzá tartozom.
Örülj Matilda
Matilda, kis töltött galamb,
mire ez a morcos, faarc,
ne legyél ily méla, unott,
nem vagy te agymosott.
Egyél, igyál, nótázz, szeress,
ne bánd, hogy a popsid remeg.
elől, hátul, kerek, nagy,
sok, sok férfi álma vagy.
Itt van mindjárt Jenő úr,
érted rágja, marja bú,
epekedik, vágyva vágya,
bár csak, te lennél a párja.
Béláról már nem is szólva,
jegyűrűt vett nagy titokban,
reménykedve nézegeti,
hiszi, szíved elnyerheti.
Egy szép napon elvesz téged,
együtt esztek sok, jó étket,
többé soha nem kell félned,
mit szól hozzád, majd a férjed.
Popsid, karod, így szereti,
gebe, vézna, nem kell neki,
te vagy az ő ideálja,
rezgő hasad, minden vágya.
Nyála csorog, liheg, morog,
várja nagyon azt a napot,
rád szórhassa kincseit,
foghassa dundi kebleid.
Ígéret
Ígérted nekem, - "örökké veled,"
kezed, kezemből, soha ki nem veszed,
jóban és rosszban, mindig velem maradsz,
betegségben, egészségben te, el nem hagysz.
Ígérted nekem, - "míg élek szeretlek!"
és fogadalmadat, soha sem szeged meg,
tűzön, vízen át oltalmad elkísér,
karodban tartasz, vigasz gyógyírként.
Ígérted nekem, - "elfogadsz, igen!"
holtodiglan, holtomiglan hű társam maradsz,
szegénységben, gazdagságban, együtt álmodunk,
két testbe élünk, egy szívet alkotunk.
2022.08.10.
Tanítsd a gyermeket
Tanítsd a gyermeket jóra,
tanítsd, igazra, valóra,
tanítsd, létezni, élni,
tanítsd meg, szépet remélni.
Tanítsd, örülni, nevetni,
tanítsd a bánatot feledni,
tanítsd, kacagva sírni,
tanítsd a könnyet letörölni.
Tanítsd a gyermeket szeretni,
tanítsd meg olykor elengedni,
tanítsd, igazat szólni,
tanítsd meg olykor álmodozni.
2o21.09.16.
Lilikénk
Kérdezik az emberek - hogy szerethetsz egy ebet?
Szőrös, büdös, ostoba, félelmetes fogsora,
beleharap nadrágszárban, habzik, nyáladzik a szája, ugat, harap és liheg, Úr Isten, milyen lehet.
Tudjátok meg emberek, szeretni őt nagyon lehet,
édes, kedves kicsi lényt, mint a mi kis Lilikénk,
néha, néha, hogy ha fél, hozzám bújik könnyedén,
átkarolja kezemet, kérdő nézni a szememet.
Vigasztal, ha fáj a lábam, nem hív akkor bizony táncba. lelkem rágja méla bú, ugrál, játszik - na mizu?
Higgyetek el emberek, jobb barátra nem leltek,
nincsen bene önzés, érdek, ahogy vagy, úgy szeret téged.
Öleljél szorosan, s nem fázom,
zuhogó esőben nem ázom,
szélvész, zivatar nem árthat,
vigyázó szerelmed, ha rám árad.
Őrizzél úgy, mint gyermeket,
öledbe csendesen felveszel,
ringatsz, dédelgetsz hangtalan,
lelkembe befonva arcodat.
Lépesed, lépésem fénypora,
kezed, kezemnek angyala,
hangod, hangomnak dallama,
szemed, szememnek csillaga.
2021.09.13.
Madár vagyok, szellő szárnyon,
Örömkönnycsepp, szempilládon,
Sóhaj vagyok, szív zenében,
Csoda, álmod mezejében.
Vágy vagyok, lelked mélyén,
Bizonyosság, hited éjén,
Világosság, bús sötétben,
Suttogás a messzeségben.
Élet vagyok sóhajodban,
Oxigén, ózondús vadonban,
Lepke vagyok, színes szárnyú,
Virágillat, édes árnyú.
Mosoly vagyok, hitet adó,
Őszülő, vénülő nagyanyó,
Hozzám mindig eljöhetsz,
A szíveddel felismersz.
Mutass utat
Uram, miért hamisak az emberek,
örökké álarcot, miért viselnek,
vajon, mit gondolnak a létről,
úgy hiszik, örökké élnek?
Miért lopnak, időt, hitet, reményt,
miért hazudnak igazságot, erényt,
tudni akarom, mit, hogyan tegyek,
nehogy gyarló teremtményed,
tettestársa legyek.
Segíts megérteni, mi az akaratod,
hogy lelkem, örökre Benned maradjon,
mutasd az utat, hová, s merre lépjek,
igaz emberként, Veled, s Benned éljek.
2021.07.13.
Szeretnék jó lenni, mindenkit szeretni,
Ember társamat, magamhoz ölelni,
Szeretnék mindig, teljes hitben élni,
Istent, hitet, reményt, sohasem feledni.
Szeretnék az Úrnak, hű gyermeke lenni,
Eltévedt barátnak, menedéket adni.
Gyarló ember vagyok, sokat vétkezem,
Nem mindig hűséges, s igazat tettem.
Szeretnék jó lenni, a rosszat feledve,
Szívem, lelkem, szemem, égre emelve.
Szeretnék nem félni, holnaptól, mától,
Igaz hitben élni - ezen a világon.
Amikor Isten, majd magához rendel,
Élet könyvében, nevem írva legyen,
Arany betűkkel róják be angyalok,
kedves Éva téged a Jó Isten hozott!
Látod fiam, még itt vagyok,
ragyognak rám a csillagok,
a hold ma is fénylik, rám figyel,
jövőről mesél, s én elhiszem.
Írva vagyon sorsod fenn az ég felett,
hited, erőd, tudom, elég lesz neked,
hosszú az út, míg egyszer célba érsz,
lelkem utadon, végig elkísér.
Utad nem lesz könnyű, jól tudom,
de a fénysugár átvezet sorsodon,
mikor a gonosz, rád rabláncot ád,
akkor is imádkozik érted, édesanyád.
Tanítsd a jóra, te is gyermeked,
mint ahogy tettem ezt, én is teveled,
légy hű, igaz, bátor és szerény,
fiam az élet - nem egy kalandregény.
Az Úr volt Tanítóm, Ő volt mesterem,
amikor életre hívta, mennybe lelkemet,
egy szempillantás alatt, emberré lettem, s
így szólt az Úr hozzám - indulj hát, menned kell.
Eljött a te idő, vár rád földi léted,
ne feledd soha, mit tanítottam néked,
tiéd választásod, sorsod, érzéseid,
szabadon élhetsz, neked kell dönteni.
Fogod a kezem, avagy elengeded,
árkon és bokron, ha kéred vezetlek,
de el is engedhetsz, döntésed te hozod,
keskeny, vagy széles út, ahol járni fogsz.
Felebarátod ki, útmentén porba hullt,
felemeled - e, ha kiált a nyomorult,
lelkedre van bízva, ott is hagyhatod,
tiéd judicium, tiéd a "jutalom."
Menj hát gyermekem, várnak már odalen,
kijelöltem anyád, ki majd felnevel,
indulj utadra, - éld földi életed,
intelmem ne feledd, vizsgáld meg mit teszel.
„Ha véget ér időd, tudd, számot adsz, trónom előtt, emelt fővel, avagy, térdedre lerogyva.”
Álarcba
Álarcba bújva,
nevetek,
úgy bújok el,
felismerjetek.
Lehet az arcom
száz színű,
én nem leszek soha
kétszívű.
Hűséges szívem
és életem,
nem adom el,
és be nem
szennyezem.
Úgy jöttem
Úgy jöttem hozzád, mint - idegen,
lesütött szemmel, hidegen,
sebeim nyalva, nem néztem rád,
mint begubózott árva rab madár.
Úgy jöttem hozzád, mint - vándor,
éhesen, szomjasan, fázón,
megrepedt szívvel, lélektelenül,
jöttem, mint éj - érzéketlenül.
Úgy jöttem hozzád, mint - remete,
lelkem a porba temetve,
némán hallgattam, nem nyílt a szám,
bensőmben ott ült, a fájó magány.
Úgy jöttem hozzád, mint - zarándok,
éhségtől gyötört, átfázott,
Földet kétszer körbe jártam,
nyugalmat, sehol sem találtam.
Úgy jöttem hozzád, mint - gyermek,
hittel, reménnyel betelve,
meghajtott hátal, térdre rogyva,
eddigi életem félre dobva.
Úgy jöttél hozzám, mint - Szeretet,
vétkeket, bűnöket elfeledve,
hittel, reménnyel, örömmel,
Örökké - tartó, kegyelemmel.
2020 nov. 15.
Itt vagyok otthon,
itt van mindenem,
ami régen elmúlt,
gyorsan elfeledem.
Nem cipelek többé,
nehéz terheket,
bánatot, szomorú,
sajgó gyötrelmeket.
Fájdalmas sebek,
mit szívemen ütöttek,
rejtekükön fénylőn tündökölnek.
Minden könnycsepp,
mit valaha ejtettem,
igazgyöngyé vált,
lelkemnek mélyében.
Csak előre nézek,
sohasem hátra,
igaz hittel, szeretettel
lettem, felruházva.
Közel van a távol,
itt a messzeség,
kezemet kinyújtom,
s elér a Mindenség.
Barát, vagy ellenség
Tudsz szemtől - szembe, szemembe nézni,
őszinte lélekkel igazat beszélni,
tisztán, érdek nélkül megfogni kezem,
együtt lépdelve, sétálni velem,
tudsz igazat szólni, hamis felhang nélkül,
hibás döntéseim el tudod nézni,
hátam mögött is úgy beszélni rólam,
mintha ott lennék, igaz valómmal.
Rád bízhatom titkom, lelkem mélységéből,
nem leszel árulom, sohasem, önzésből,
Barátom vagy nékem, áldott útitársam,
kanyargós utamon, nem kell vigyázzak,
ha nem tudsz őszintén, szemembe nézni,
csak álnokul, sunyin, mindjárt megítélni,
ha érdekből nyújtasz kezet nékem,
nem lehetsz barátom, - én sem leszek néked.
Őrizzen Isten az ilyen "baráttól! "
hamis, hazug, önző, csaló prófétától,
szemembe mondja - szeretlek, hiányzol,
de kést szúr hátamba, amikor nem látom.
Ha magadra ismersz, marad távol tőlem,
kétszínű voltod, tudod nem szívlelem,
látni sem akarom, álnok képedet,
kérem a Jó Istent, hogy rajtad segítsen.
Kékmadár
Enged álmodni a kékmadarat,
szárnyait, ne szorítsd át,
pihe könnyű, sérülékeny,
rabként, nem bírná soká.
Figyeld szabad szárnyalását,
ne bánd, hol, s merre jár,
percről, percre alkonyulva,
átlibben szíved ajtaján.
Ne akard szorosan ölelni,
magadhoz kötni szárnytalan,
fojtó szorításodból szabadulva,
áldásod nem lesz, nem marad.
S ha elrepül messzire a kékmadár,
hiába várod, - vissza, sose száll,
csak távolból hallhatod, ezután
méznél is édesebb, dalát, énekét.
Szeretnék lámpás lenni,
sötétségben felragyogni,
eltévedtnek hitet adni,
a jó utat megmutatni.
Szeretnék csillag lenni,
fenn az égen tündökölni,
utazónak fénye volnék,
vele együtt bandukolnék.
Szeretnék fényár lenni,
sötétséget kisöpörni,
láthatóvá váljon végre,
az Isten dicsősége.
Vidám lélekkel, patyolat szívvel,
fénylő, hitbe égő, hű tekintettel,
járni az utunkat, mi rendeltetett,
létezni, élni, csak így érdemes.
Meglátni a fényt, sötétségen át,
érezni a távoli, mezők illatát,
madarak dalát, együtt dalolni,
Móricz Zsigmond könyvét,
nem csak bemagolni.
Szagolni az akác, mézédes illatát,
sétálni a réten, hosszú órákon át,
átrepülni képzeletben, a szivárvány alatt,
táncolni esőben, várni napsugarat.
Élni jó, élni, érdemes, ne gubózz be,
legyél különleges.
Tollpihe
Tollpihe vagyok, hófehér,
Nem érhet hozzám, sötétség,
Lelkem a mennyhez, kötve van,
El nem szakíthat, zivatar.
Tollpihe vagyok, repülök,
Szárnyak nélkül, lendülök,
Magosba érve, lenézek,
Szívemből neked, éneklek.
Tollpihe vagy, ahogy én,
Egymásba érve, könnyedén,
Együtt szállunk felfelé,
A kéklő, messzeség fölé.
Tanulni kellene élni,
mindenséget megidézni,
tanulni kellene látni,
szépet magunkba zárni.
Tanulni kellene járni,
mindig a jóra vágyni,
tanulni kellene szeretni,
gyermeket okosan nevelni.
Tanulni kellene szeretni,
egymást hűen megbecsülni,
tanulni kellene hinni,
szemünket az égre emelni.
Neved, mit jelent nekem?
Ősöm, tatám, kedvesem,
anyám, apám, gyermekem,
szerelem, válás, gyötrelem.
Hitves, hűség, kedveset,
el nem múló perceket,
barátot, ismerős arcokat,
együtt megvívott harcokat.
Neved, ha hallom kimondva,
szívem megdobban titokban,
itt élek, itt van az otthonom,
Tatabánya, szeretett városom.
Én úgy gondolom, hogy az igazságnak több arca van.
Attól függ, hogy az asztal melyik oldalán ülünk, vagy állunk...
Egyetemes igazság nem létezik!!!
Ugyan is, minden eseményt, saját lelki szűrőnkön keresztül élünk meg.
Mindenki a saját igazságát véli igaznak, azt éli meg, abban él abba létezik.
Jó néha sétálni, csendes esőben,
hosszasan gondolni, távoli jövőre,
sötétben felnézni, csillagos égre,
megidézni múltat, s régi időket.
Jó télen fázni, megizzadni nyáron,
hagyni, áztasson a tavaszi zápor,
sírni hangosan, semmit sem várni,
kacagni, örülni, vidám táncot járni.
Jó néha, csak úgy, boldognak lenni,
valaki arcára, csókot lehelni,
felnézni az égre, hinni az Istent,
térdre rogyni, imádkozni,
érezni, - élek.
Akkor is szeretsz majd?
Akkor is szeretsz majd, ha
senki sem szeret,
megőrződ lelkedben az
én lelkemet.
Amikor arcom ráncos lesz,
szemem megfakul,
dús szőke hajam, szürkén,
lelapul.
Mikor reszketeg, ráncos lesz
kezem,
akkor is megfogod, csókod
ráleheled?
Tudsz-e majd szeretni,
életem alkonyán,
mikor a dalunkat
nem dalolom már.
Mikor lábamon
ólomsúly tanyáz,
akkor is én leszek tündéred,
violád?
Tudsz e majd szeretni,
ha hangom
elcsitul,
szememből a fény
lassan megfakul,
Mikor elfeledem
a világ dolgait,
révedve nézem,
letűnt álmaim.
Mindenkinek írom ezt a "levelet!”
Annak is, aki érintettnek érzi magát, annak is, aki nem érzi érintettnek magát!
Bizony Kedveseim, ilyenkor derül ki az igazság és hamisság. Az érdek és a valódi együtt érzés. A szeretet és a képmutatás.
Kérdezed, mikor?
A nehéz időkben, amikor nem tudsz adni semmit, amikor annak a másiknak, semmi érdeke sem származik belőled.
Hiába várod, hogy szóljon, akár chat-en, vagy telefonon, vagy bárhogy. MA MÁR SOKFÉLEKÉPPEN MEG LEHET TENNI!
Csak ennyit! - Hogy vagy? Mi van mostanság veled?
Igen tudom oda-vissza működik ez a dolog.
Én próbálok mindenkivel, ha csak egy "szó erejéig is" kontaktot tartani. Lehet, hogy csak facebook-on, lehet, hogy csoportos videó beszélgetésen, vagy chat-en, avagy telefonon is kerestem a barátaimat.
Én sem vagyok tökéletes. Csak példálódzok!
Azt azonban ki kell mondanom, hogy akiket vártam. NÉMA CSEND!
Ilyenkor eszembe jut a dalszöveg
"Gyarló az ember, igazat mindig annak ad, ki többet ígér. Gyarló az ember ahhoz a párthoz áll, aki többet ígér."
Igen! Tudom, gyarló az ember, bűnben fogant és a bűnben él.
Azt azonban ne feledjük el, Isten szabad akarattal ajándékozott meg minden embert. Nem mentség a hideg szív és a kevélység. Meg lehet változtatni, ha te is akarod!
Szabad vagy arra, hogy barátod, testvéred, ismerősöd meg kérdezd.
- Hogy vagy?
Ne csak kapni szeress, de adni is!!!
Igazat írom! Aki megérti, az érzi is, aki nem érzi, nem is érti meg.
"Nem elég a jóra vágyni: a jót akarni kell! És nem elég akarni, de tenni, tenni kell!
MINDANNYIAN, NÉZZÜNK JÓL A SZÍVÜNK MÉLYÉRE!!!
Emlékezem arra, ami jó volt, aminek örültem, amit értem tettek, és akik értem tették. Emlékezem a nehéz időkre, amelyek a Jó Isten segítségével elmúltak, és tudom, hogy a becsület jobb a becstelenségnél, az igazmondás a hazugságnál, az őszinte szó a kétszínűségnél. Emlékeztetem magam arra, hogy sohasem felejtsek el hálát adni, jót tenni és ártani soha. Ámen!
"Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire. Zsolt. 119.
Mamának mesélek
Mama, ha itt lennél, megcsókolnám kezed,
elmondanám neked, mennyire szeretlek,
kedvenc virágaid, egy csokorba kötném, gyémánt
könnycseppjeid, lágyan letörölném.
Mesélnél nekem a múló időről,
tavaszról, nyárról, sárguló mezőkről,
születésemről az aratás napján,
amikor engem a világra hoztál.
Elmesélnéd, hogy szaladtam, kezemet kitárva,
mikor öledben, biztonságra vágytam,
hogy nyomtam puszit bársony homlokodra,
ahogy boldogan azt arcomhoz nyomtad.
Vizes, cukros kenyeret mily vidáman ettem,
kinn a lépcsőn ülve jó nagyokat nyeltem.
Mellém ült öcsém is kenyérrel kezébe,
zsíros cukrossal, mert ő úgy szerette.
Este az ágyban mellénk kuporodtál,
bebújtunk szívedbe, s te altatót daloltál,
szépet, ringatót, álomba csalót,
finom illatost, tündér álmot hozót.
Én mondok most mesét, - igazat, valót,
olyan, "mesét" mondok, ami terólad szól.
elmondom neked, mennyire szeretlek,
lelkem hangszerén eljátszom most neked.
Köszönöm mama, hogy féltőn felneveltél,
kanyargos utamon végig elkísértél,
fogtad a kezem árkon, bokron át,
kimostad, ha kellett, mocskos, sáros ruhám.
Velem örültél, velem sírtál anyám,
Óperenciás tengert is együtt úsztuk át,
megmásztuk mi ketten az üveghegyeket,
legyőztünk óriást és gonosz törpéket.
Köszönöm mama, hogy gyermeked lehettem,
hozzád küldött az Úr, belőled vétettem,
hogy nevelj, gyámolíts, oktass és vezess,
megtettél mindent, mit ember megtehetett.
Mikor eljött időd, lejárt földi léted,
szólított az Úr,
"- haza kell térned!"
Békességgel léptél a fénylő nagy útra,
nem maradt semmi rossz, amit hátra hagytál volna,
megáldott az Úr mikor haza tértél,
a rád bízott lélekkel hűségesen éltél.
Mennyország kapuja sarkig nyitva állt,
örömmel fogadott Szerető Atyád,
dicsőség koszorú került a fejedre,
úgy kísértek téged mennyei helyedre.
Amikor nem úgy, és nem akkor történnek a dolgok, ahogy azt vártuk. Van, hogy kísértésbe esünk, vagy elcsüggedünk.
Amikor az emberek, vagy a körülmények nemet mondtak, még nem jelenti azt, hogy Isten is nemet mondott.
Ne add fel a reményt csak azért, mert még nem látod az ígéretet beteljesülni.
ISTEN AZT MONDJA: NEM HAGYLAK EL, NEM FORDÍTOTTAM NEKED HÁTAT.
Ő MINDIG VELED VAN ÉS NEM VÁRJA EL TŐLED, HOGY EGYEDÜL BOLDOGULJ.
vida b. jeva
"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak téged és te dicsőítesz engem" ÁMEN!
A szivárványon túl
Úgy léptél át a Szivárvány kapun,
Ahogy éltél, oly Ártatlanul.
Tizenhét éved, Gyorsan elszaladt,
Emléked Picurkám,
Örökké meg marad.
Nyugalmad legyen,
Békés odaát,
Isten veled drága, Kiskutyám.
2022. 07. 29. Péntek
Hát elmentél Katám, itt hagytad a Földet,
Leráztad magadról, por hüvelyedet...
Könnyű angyal szárnyak emeltek az égbe,
Vittek, csak vittek, míg oda nem értek.
Mennyország kapuja, sarkig ki volt tárva,
Hiszen az Isten, kedves lányát várta.
Köszöntöttek dallal, halk zeneszóval,
Vőlegény várt rád, fénylő koszorúval.
Tánc és öröm-ének, víg lakoma várt,
Asztalához hívott Mennyei Atyád.
- Jól van, jó, hű szolgám, kicsin voltál hű,
jutalmad, örök élet - üdvösség gyűrű.
Otthonra leltél a mennyei Hazában,
Békesség vesz körül az Úr sátorában,
Nincs többé sírás, nincsen fájdalom,
Átkarol, ölbe tart az örök irgalom.
Ő és én, egyek vagyunk, mi együtt sírunk,
és együtt kacagunk, egyszerre nyílik,
szólásra szánk, együtt áldjuk meg, azt, aki bánt.
Ha nem vagyunk közel, hív sóhajunk,
egymás nélkül mi nem szárnyalunk,
Ő nekem múzsám és én, az Övé,
szeme tükrében látom a fényt.
Szeretve vágyni, a holnapokat,
kéz a kézbe járni a földi utat,
félszárnyú angyalként, kapaszkodunk,
kettőből egyé így válhatunk.
Voltam én is karcsú, szép,
elvitte a messzeség,
hajam selymes, lágy mesés,
szemem fénylő csillagkép.
Voltam én is víg leány,
hangom, mint a csalogány,
csengő, bongó, csábító,
édes dallal ámító.
Most már vagyok nagymama,
kicsit dundi, ősz nyanya,
hajam, hangom megkopott,
csillagszemem sem ragyog.
Hiszek
Hiszek, egy szebb, jobb jövőben,
Hiszek a felettünk elmúló időben,
Hiszek a mában, hiszek a holnapban,
Hiszek lelket újító, valós álmokban.
Hiszem eljön... lesz ismét kikelet,
Hiszem, elmúlik hamar a félelem,
Hiszem véget ér, sírás és a gyász,
Hiszem, holtaknak lesz feltámadás.
Hiszek az Atya kimondott szavába,
Hiszek az Isten egyszülött fiában,
Hiszek a Szent Lélek tiszta erejében,
Hiszek, soha el nem múló, örökös létben.
Hiszem az Úr, minden üzenetét,
Hiszem örökké tartó, igaz szeretetét,
Hiszem, bűneink bocsánatát,
Hiszek egy Istenben, életen át.
Barát, vagy ellenség
Tudsz-e szemtől - szembe, szemembe nézni,
őszinte lélekkel igazat beszélni,
tisztán, érdek nélkül megfogni kezem,
együtt lépdelve, sétálni velem.
Tudsz igazat szólni, hamis felhang nélkül,
hibás döntéseim el tudod nézni,
hátam mögött is úgy beszélni rólam,
mintha ott lennék, igaz valómmal.
Rád bízhatom titkom, lelkem mélységéből,
nem leszel árulom sohasem, önzésből,
Barátom vagy nékem, áldott útitársam,
kanyargós utamon nem kell, hogy vigyázzak.
Ha nem tudsz őszintén, szemembe nézni,
csak álnokul, sunyin mindjárt megítélni,
ha érdekből nyújtasz kezet nékem,
nem lehetsz barátom - én sem leszek néked.
Őrizzen Isten az ilyen "baráttól "
hamis, hazug, önző, csaló prófétától,
szemembe mondja - szeretlek, hiányzol,
de kést szúr hátamba, amikor nem látom.
Ha magadra ismersz, marad távol tőlem,
kétszínű voltod, tudod nem szívlelem,
látni sem akarom, álnok képedet,
kérem a Jó Istent, hogy rajtad segítsen.
Várom a csodát
Én bizony próbáltam jó anya lenni,
Szívemből szeretni, őszintén ölelni,
Mindent mi telt, gyermekemnek adtam,
A világ ablakát jó tágra nyitottam.
Jó és rossz között, mutattam irányt,
Hamis mosolygoson, szelíden léptünk át,
Mi együtt sírunk, és együtt nevettünk,
Igaz, szép valóból, meséket szőttünk.
Elrobogott velünk az élet vonata,
Expressz gyorsasággal száguldott tova,
Álmaim azonban, lelkembe égtek,
Várom beteljesülni a tündérmeséket.
Várom a csodát, várom csendesen,
Hogy a hamisság, újra igaz legyen,
A vakok lássanak, a süketek halljanak,
Hazug sötétségből, a fényre jussanak.
Karácsonyi ajándék
Kívánok nektek hitet, kedvet,
hű szerelmet, lágy türelmet,
hosszú úthoz fényt, csodát,
álmot, békességes várakozást.
Emberséges boldogságot,
jó célt, hozzá valóságot,
daltól derűs jobb világot,
kézfogásos igazságot.
Hűséget, mely el nem fárad,
tekintetet szebb világban,
éjt és nappalt sose félve,
szeretet, üdvösséget!
Születésbe vetett hitet,
áldott, fénylő ünnepeket,
ételt, italt az asztalra,
Szent ölelést, Karácsonyra.
Besurrant hozzám a harag,
vendégül láttam, hát ott is maradt,
mikor megjelent, kicsit meg lepett,
öklével verte szívem és lelkemet.
Leültem mellé, hallgatni kezdtem,
egyre jobban, meg is szerettem,
néztem az arcát, fáradt volt ráncos,
szeme pedig, szikráktól lángolt.
Dühödten morgott, nem hallott,
nem látott, kedves volt hozzám,
egyszer csak, - belájkolt.
Megfogta kezem, s közelebb húzott,
rekedtes, torz hangján, fülembe suttogott.
- Jó veled lenni, fogni a kezed,
akarom maradj örökre velem,
légy kedvesem, hű társad leszek,
bár merre mégy, én ott leszek veled.
Isten hangja ekkor, szívembe hatolt,
- nem adtam neked, ilyen csúf haragot,
békesség, megbocsátás, hű szerető szív,
gyermekem ne feled, csak bennem bíz.
Hirtelen elment a vendég, váratlanul,
ahogy jött, oly gyorsan, céltalanul,
Békesség, szeretet és megbocsátás,
nálam nem vendégek ő - örök hű barát.
Életem során.
Sok megmozdíthatatlan dolgot akartam megmozdítani. Nem tudtam, hogy lehetetlenre vállalkozom. Mire észbe kaptam, földre rogytam elment minden erőm, fáradtan megadtam magam, de ekkor megmozdult a mozdíthatatlannak hit, mert nem a magam erejéből, hanem az Úr Isten segítségével.
Felvértezve álltam fel, és fogtam neki újra.
Nem erőlködve, hanem átadva mindent annak, Aki előtt nincs, nem is volt, és nem is lesz akadály Ő képes kimozdítani a helyéről a mozdíthatatlant.
Ha elhalkul egykor a hangom,
és recsegve szól dalom,
mond, dalolsz majd helyettem új dalokat,
ha elhagy majd erőm, és megfárad testem,
felemelsz magadhoz, szépen szelíden,
ha nem tudom dicsérni, már az életet,
mond, dicséred majd, helyettem, s értem,
ha nem tudok többé felhőtlen nevetni,
nevetsz-e bátran, fogva a kezem,
s, ha elfelejteném, hogyan kell szeretni,
tudnál-e szeretni engem, - akkor is még?
Amikor úgy érzed, megszakad szíved,
amikor úgy érzed, eljött a végzet,
amikor úgy érzed, nincs magyarázat,
amikor úgy érzed, fájdalom a társad,
amikor úgy érzed, hiába lázadsz,
amikor úgy érzed, bánat a házad,
amikor úgy érzed, lenni is nehéz,
amikor úgy érzed, nagy a veszteség.
Akkor is utadon, tovább kell menni,
akkor is kell, új levegőt venni,
akkor is észre venni, kiért lehet élni,
összetört szívvel, örökké szeretni.
.
Szabadon
Lebegve szállni,
sas madár szárnyon,
átrepülni felhőkön,
a nagy rónaságon.
Szabadon szárnyalva,
béklyót hátra hagyni,
szabadság madarához,
bátran csatlakozni.
Együtt lebegni
hegyek orma felett,
szél hátára ülve,
át a tengeren,
hol szabad a lélek,
szabad a szó,
nem köt az - "ülj le"
nincs zárt ajtó.
Mégis visszatart,
becsület, kurázsi,
maradok a földön,
örömmel szolgálni.
Dalom
Dalom, hogy ha messze szállna,
énekelném új nótámat,
trillárom, hajj, trillárom hajj,
ó jaj, de nagy a baj.
Gitárom, ha pengetem,
szöveget elfeledem,
mert egyszerre, csak egyfelé
megy a fránya figyelés.
Akkordokat keverem,
túl sok, ez a fegyelem,
E és D - dúr, na meg CÉ,
hol van a GÉ meg a BÉ?
Megpróbálom még egyszer,
talán most nem feledem,
itt van ez a három húr,
rajta szorul meg az új.
Még is mily fals ez a hang,
elszégyenlem magamat,
Á-mol helyet mit fogtam én?
Oda lett a szép kis zeném.
Gyorsan abba is hagyom,
lesz még néhány alkalom,
keresni a hangokat,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése