Lélekfény

Minden mi szép, meg nem fogható,

minden mi jó, ki nem mondható.

Amikor kérdezel, mit mondjak neked,

igazat, vagy szépet, mond, melyiket hiszed?

Igazat szól a szem, ha a szív muzsikál,

hegedű szóra, a rossz is tovaszáll,

csengő bongó szíved, ha jól van hangolva,

zeng benne a szép szó, szól a kedves nóta.

Itt vagyunk mi együtt, s fogod a kezem,

átölelsz  féltőn,  mint egy gyermeket.

Puhán csendesen, hópihe szárnyon,

átrepülünk együtt  az egész  világon.

Lélekfényedben felragyog szívem,

átjárja fényed az egész lényemet.

Örömmámorba lelkem szárnyra kell,

a szépet és jót, neked mondom,  el.

„A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel.”

 Őrizz Uram! 

Őrizz uram ragyogónak,
szelídnek és mosolygónak,
őrizz engem virágzónak,
termékenynek, alkotónak.

Őrizz Uram hűségesnek,
erősnek és kedvesnek,
őrizz engem tisztának,
fénylő hited harcosának.

Őrizz Uram a tegnapnak,
mának és a holnapnak,
őrizz, hogy megmaradjak,
őrizz meg Uram, Magadnak.

„Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged.”

 Pillangó

Téged is vártalak. tudom nagyon vártak,

örvendve örültek, amikor megláttak,

repesett a szívük, csodáltak, imádtak,

hisz kilenc hónapig mindig csak rád vártak.

Igaz te más lettél, mint a többi gyermek,

testednek láncai bilincsbe vertek,

szellemed azonban megmaradt szabadnak,

képzeletednek határt nem szabhatnak.

Repülhetsz mint madár, fenn a magas égbe,

szállhatsz, lebeghetsz hegycsúcsok fölibe,

pillangó módjára kitárhatod kezed,

rétnek puha selymét így érintheted.

Lábadra sílécet köthet képzeleted,

siklasz le a pályán, mert az is a tied,

táncolhatsz, sétálhatsz, futhatsz és ugrálhatsz…

csukd be a szemed és hidd el, hogy szállhatsz!

Eljön az idő, s mind ezek meglesznek,

elmúlik a sóhaj, jön majd öröm, ének.

addig is légy szabad szárnyaljon az elméd,

felejtsd el a széket, s csak repülj, csak repüljél!

 „Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő” 

 Régi nóta 

Álmomba láttalak
a felhők fölött jártam,
lágy esővel öntözted
az elszáradt fákat.

Friss fű harmatában
tündértáncot jártam,
tücsök koma hegedülte
a kedvenc nótámat.

Halkan szóló édes dallal
ébredt fel a hajnal,
fülemüle, nádirigó,
segített a dalban.

Régi nóta, édes nóta
zenget szívem húrján,
boldogan énekeltem,
„zöld erdőben, zöld mezőben..." 

Kiválasztott 

Akarsz egyetlen lenni valaki szívében,
akarsz lobogni szeretetében,
akarsz gyönyörű virágként ragyogni,
tőle gyűrűt, s fehér ruhát kapni?

Akarsz vele sírni és örülni,
akarsz földet, s eget körül repülni,
akarsz vele végleg egyesülni,
akarsz örök szerelmese lenni?

Akarsz vele élni és halni,
idők végezetéig vele maradni,
akarsz kiválasztott,
s nem meghívott lenni,
akkor is, ha nehéz maradni?

„Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.” 

Anyák napjára    

Rólatok mesél e dal, nektek szól az ének,

drága anyák, nagyanyák, dédik örök szépek.

Ez a nap a ti napotok, anyák napja van ma,

köszönjük, hogy mindenkinek van édesanyja.

Köszönjük a szeretetet, amit adtatok,

szívetekből  törtetek le egy, egy  darabot.

Tanítva gyermekeket a szépre, a jóra,

becsületre, szeretetre és az igaz szóra.

Példát mutattok a fiaknak, lányoknak,

hogy kell segíteni azt, aki elfáradt.

Hogy kell terveket, s álmokat szőni,

családot, barátot mindig megbecsülni.

Hogy kell szeretni, hogy kell elengedni,

hogy kell a bajt együtt elviselni.

Sírni, nevetni, gyászolni, örülni,

Tőletek tanultunk emberré lenni.

„adják meg szüleiknek a viszont tartozást; mert ez szép és kedves dolog Isten előtt.”

Úr városa

Becsukott szemmel és tágra nyitott szívvel látom,

látom amint eljön, az új Jeruzsálem.

Békesség a neve az öröm otthona,

Krisztus Jézus örök fővárosa.

Utcái aranyból kirakva ragyognak,

kapui gyöngyből… csodásan csillognak.

Nincs ott éjszaka, nincs többé sötétség,

Isten dicsősége világit örökké.

Dicséret hallatszik minden palotából,

dicséret hallatszik az Úr városából…

Áldott vagy, áldott vagy, áldott vagy, Istenünk,

áldott vagy, áldott vagy, örök Üdvösségünk.

„minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utcája tiszta arany”

  Az után…

Ezen a földön a lét csak egy pillanat,

elillan, elrepül és csak pára marad.

Mikor kiszáll belőlem az utolsó lehelet,

elhagyja szellemem a porhüvelyemet.

Mi lesz az után?  Én már bizton tudom,

tudom, hogy  vár rám az örök  otthonom.

Egyet sem kell lépnem, hogy ha menni kell,

kinyújtom kezem, s mennyet érem el.

"Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még, ha meghal is, élni fog."

Boldogság forrása  

A forrása mely szívemből fakad,

örömmel tölti be a leomlott falakat,

csobogva halkan lelkemhez ér,

átölel, körbevesz, s így lesz az enyém .

 Ringatva tart szárnyán lebegek,

mámorító,  puha, édes fellegek,

selymes, lágy fénye ragyogó,

egy apró  forrásból,  hatalmas folyó.

Lassan hömpölyög simogatva tart,

engedi látni az édes álmokat,

pille könnyű  szívem mosolya,  remény

a szeretet így lesz örökre enyém.

„Örülj ő rajta menny”

Búcsú

Elmentél, mert vár rád egy új szép feladat,

de tudom a szíved, majdnem meghasad.

Elhagyod itt hagyod a régvolt társakat,

hogy felépítsed a ledőlt falakat.

Ajtó mely szívedhez visz nincs zárva soha,

ha valaki zörgeti bemehet oda.

Sok lelken segített és segít is, ha kell,

bátor szereteted soha nem fogy el.

Maradj ön magad, légy olyan mit vagy,

mert emlékeinkbe mindig így maradsz

Áldás  

Légy áldott egész életedben,

Békesség kísérjen minden lépésedben.

Ne legyél szomorú a bánat kerüljön,

Mindenható Isten szeressen örökkön.

Soha ne feled az Úr az ki elkísér,

és gondja van rád, most és mind örökké.

„Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott”

 Tündikének

Tiszta szívemből kívánom Teneked, hogy az

Üdvözítő Isten örökké szeressen.

Ne legyen gondod ételre, italra, csak a

Dicsőség Urának megszentelt útjára.

Imámba foglalom sorsod, életed,

kérem, az Istent soha se feledjen.

Egész életedben áldás kísérjen,

Mindenség Urának békéje kövessen.

 

Mond mit ér

Mond mit ér az ember,

ha nincsenek vágyai?

Mond mit ér az ember,

ha nincsenek álmai?

Tudom vágyak nélkül élni,

nem lehet.

Tudom, álmok nélkül,

meghal a képzelet.

Vágyaidban tiéd lehetnek,

csodád álmaid.

Álmaidban beteljesülnek,

kívánt vágyaid.

 

Csak kiálts!

Tudom szétszakadtak szíved húrjai,

tudom megfáradtak minden tagjaid,

tudom lelked is megtépázva áll,

tudom nincs hited semmiben sem már.

Akkor kiálts és

nyisd meg a füled,

akkor kiálts és

nyisd meg a szíved,

akkor kiálts,

mert van, aki szeret,

akkor kiálts,

mert minden a tied!

Tudd meg végre,

van szabadulás,

tudd meg végre,

 van örök igazság,

tudd meg végre,

van szeretet,

tudd meg végre,

van örökéleted!

Jézusban ezek mind megvannak,

Jézusban te is benne vagy,

Jézus az örök szeretet,

Jézus érted is szenvedett.

Csak kiáltsd az Ö

Nevét hangosan,

csak kiáltsd, -

jöjj Uram, jöjj hamar!

Csak kiáltsd, 

Jézusom Istenem!

Kiáltsd,

ments meg Uram engemet!

Akkor eljön hozzád és átölelve tart,

az Igazság útján járatja lábadat,

bekötözi megsebzett szívedet, s

felépíti lerombolt élted.

Fogad el örömmel

Krisztus szeretetét,

fogadd el hittel,

Jézus segítségét,

mert oltalmad lesz néked

várad, ködsziklád,

az Úr, Jézusi mindig

gondot visel rád.

"Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével”

Gyönyörűm 

Erős karjába lágyan ringatott, 

édes, halk meséje szép  álmot adott,

Csodákról énekelt bársony hangon szólt,

gyermeki szívem fénytől ragyogott…

Ha hívott azt mondta – gyere gyönyörűm,

édesanyád vár kicsiny kösöntyűm.

Futottam, repültem, mint egy kismadár,

öleltem, s bújtam szárnyai alá.

Szerettem érezni finom illatát,

lelkembe szívni anyám halk szavát.

- Gyönyörűm, gyönyörűm,  édes gyermekem,

így becézett engem, s fogta a kezem.

Sajnos az évek gyorsan tovaszálltak,

hófehér lett édesanyám minden haja szála,

gyengébb lett a hang, lassult a tempó,

csendesült a nóta, halkult már a szó…

Egy pénteki napon halkan hívott, s mondta,

- gyönyörűm, gyönyörűm, eljött az óra,

szólított az úr a nagy találkozóra.

Ne sírj gyönyörűm ne sírj, ha meghalok,

hisz tudod, hogy  örökké veled maradok.

Dalom    

Ó, ha szárnyam lenne, magasba repülnék,

mint   sas madár a  szél hátára  ülnék,

Hagynám had lebegjek… szárnyamat kitárnám,

messzeségbe ott fenn, áldásom dalolnám.

Hangom messze szállna kerek-e világba,

békesség  szállna végre  e világra.

Szárnyam lebegtetném, s csodás permet hullna,

megpendülne  emberekben a szerette húrja.

Nem lenne, háború nem lenne irigység,

nem lenne, sírás és nem lenne , éhínség…

Gyermekek sírása kacagássá válna,

anyák könnyei  mind felszáradhatnának.

„Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot.” 

Emlékképek  

   

Emlékszem az elmúlt nyárra,

a nyárnak édes illatára,

puha fűre, csoda fára,

zöld hegyeknek harmatára.

Alagutak hosszú sora,

szakadékok sötét fala,

apró házak dús legelők,

ráérő tarka tejelők.

Megállók, pihenők,

hosszú úton lihegők,

emberek, ismeretlenek…

úti célunk mégis egy.

Eszpánnya! – tenger, napsütés,

homokos part, pihenés.

Megérkeztünk lepakoltunk…

jó nagyokat falatoztunk,

ragyogóan sütött a nap,

ontotta ránk sugarakat.

Lenn a parton hűvös föveny,

fáradt lábunk ott megpihen.

Fönn a sziklán az én

sziklámon,

visszaköszönt színes álmom. 

 

Sós víz, tenger, nap és fény,

ó de csodás, ó de szép!

Ódon várkastély, bajvívás,

gyertyafény és kacagás,

király, királyné, korona,

ragyogás, nevetés lakoma…

Sóhajom messzire szállt,

önnön énem hazatalált.

Megérkeztem itthon vagyok.

Ez a hely az én otthonom?

Elrepültek napok, éjek,

mint a tolvaj észre vétlen.

Hiába a vágyódás,

menni kell, hát indulás!

Szomorúan síró szemmel,

Eszpannyától búcsút vettem.

Elmúlt gyorsan tovaszállt,

emlékembe él tovább.

 Dicsőség

Dicsőítünk Téged mindenség Ura,

Menny Föld királya halleluja!

Megköszönjük neked jóságodat,

Kegyelmed, Hűséged, Gondoskodásodat.

Köszönjük Neked az esőt,

Urunk Istenünk a késői esőt,

melyet Te adtál nekünk.

Köszönjük a nevetést,

az öröm szellemét,

hálával állunk Istenünk eléd.

Te országod öröm,

öröm és békesség,

Szeretet otthona, ott élünk örökké,

Uram veled örökké.

"Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm."

 Fáklyafény

Városunkba van egy sziget,

fáklya fénye hívón vezet,

örvendek, mert mehetek,

Veled együtt lehetek.

Szolgáid megitatnak,

friss étellel jól lakatnak,

teletöltik edényemet,

fejem olajjal kenik meg.

Tanítanak, és vezetnek,

amikor kell meg is fednek,

gyémántkardal megfaragnak,

aranytálból megmosdatnak.

Körül vesznek…

Tán szeretnek? I

Igaz úton vezetnek.

A célt én is látni vélem,

velük együtt úgy remélem!

Veled leszünk mindörökre,

dicsőséged fénykörében,

örömben és igazságba,

Krisztus Jézus országában

„Ne menj szedegetni más mezőre és el ne menj innen; hanem menj mindenütt szolgálóim után.”

Fordítsd vissza utad!   

Az út amelyen jársz sárral szennyezett,

szavaid bemocskolták a rég volt köveket.

Út menti virágok mára elhervadtak,

gyümölcshozó fák is mind kiszáradtak.

Elhagyta már házát el a jósszellemed,

tiszta szent helyére más telepedet.

Kibuggyant belőle gonosz indulata,

bűzös leheletét ontja az igazra.

Árulás, vádlás, gőg és irigység,

úrrá lett benned a vad féltékenység.

Szaggatja lelkedet, sőt szét is tépi,

darabjait pedig, röhögve köpi ki.

Szavaid mára mint hulló falevél,

célba érkezvén a mély sárba esék.

Kezeddel keresed a sárba esett szót,

arcodhoz emelve a mocsok, bemocskol.

Ember soha, soha sem feled el,

ha disznókkal eszel te is disznó leszel!

Azt is jól vésd az eszedbe,

csak az eb megy vissza a kihányt ételre.

Fordítsd vissza utad bánd meg bűneid,

kérj bűnbocsátást vesd el vétkeid!

Emlékez hát rá…

Bíró az ajtó előtt áll,

hamar ítélni fog élőt-holtat egyaránt

 

„ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor.”

Újra itthon

Hálás vagyok neked Uram,

elfordítottad az utam,

rossz irányból, gonosz útról,

az ellenség hálóitól.

Megmentetted életemet,

eltörölted vétkeimet,

Jézus vére megtisztított jó,

hogy újra itthon vagyok.

Szólítottál szóltad nevem,

megéledt bennem szellemem,

Veled vagyok Benned élek,

örökké Téged dicsérlek.

„Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.„

Sírj, ha sírni kell

Sírj, ha sírnod kell,
ha valami bánt,
ne titkolnod előlem,

szíved fájdalmát.

Sírj, ha lelked zokog,

ne rejtsd el könnyeid,

guruljak széjjel,

drága gyöngyeid.

Amikor sírsz,

itt vagyok veled,

s, féltő szeretettem,

szelíden átölel.

Nem hagylak el soha,

gyermekem ne félj,

én nem vagyok mostoha.

Óvlak és védelek,

szívembe zártalak,

karomban mindig otthont találhatsz.

 „és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” 

Hajnalcsillag

Ott hagytad a Mennyet,

leszálltál a Földre,

Parányi magként…

az Atya küldötte.

Asszonytól születtél,

de bűnt nem ismertél,

Szent szellem által

felkenté lettél.

Sötét éjszakában

ragyogó csillag,

e - bűnös világban,

égfény Te vagy!

Lépteid nyomában

megszűnt a sötétség,

szavad hallatára

menekült a rémség.

Amerre csak jártál

az igák lehulltak,

sötét, gonosz erők

porhoz tapadtak.

Felragyogott nékünk

a várt Hajnalcsillag,

A sötétségből végre

világosság gyulladt!

Hogy mondjam el  

Hogy mondjam el Uram,

mennyire szeretlek,

emberi szavakkal leírni nem lehet.

Felkelőnapom vagy,

álmos hajnalokon,

holdam és csillagom,

lenyugvó alkonyon.

Hűsítő szellő,

perzselő hő nyárban,

csillogó hóesés,

télnek udvarában.

Frissítő lágy eső,

tavaszi ruhában,

kacagó gyermek,

szeptember havában.

Éltető levegő,

fúló éjszakákon,

fényes nappalom vagy,

ezen a világon.

Szeretlek szívemmel,

szeretlek lelkemmel,

szeretlek tiszta égő, forró szeretettel.

Neveddel alszom el,

neveddel ébredek,

Jézusom, Királyom,

Istenem, Mindenem 

Eljött az idő               

Oly régóta vártam, hogy meg ismerjelek,

oly régóta vártam, hogy meg szeresselek.

oly régóta vártad, hogy felismerjelek,

oly régóta vártad, hogy szerethesselek.

Ím eljött az idő és  eljött a perc,

mikor álmom, vágyam végre szárnyra kell.

Szívemhez ölelem a Te szívedet, s

Te szívedhez öleled az én szívemet.

Szelíd szóval, mondod, szeretlek gyermekem,

ujjongva kiáltom, imádlak Istenem!

Végtelen időben együtt leszek Veled,

Kit szellemem öröktől fogva szeretett.

                     

   

„eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát”

Szövetség

Szövetséget kötöttünk kétezer hétben,

március havának első felében,

akarom mondani március elsején,

jó anyám születésének jeles ünnepén.

Örömünkbe osztozni sokan eljöttek,

gyermekek, testvérek, barátok, szerettek.

Azt mondtam „Igen”, s Te is így feleltél,

hűséges szemembe, mélyen elmerültél.

Szövetség jelképét ráhúztuk kezünkre,

nevünket pedig, beírtuk a könyvbe,

Vida Jeva lettem, Vida Zoltán párom,

férj és feleség ezen a világon.

Tudom  nem csak ezen, de túl mindenen,

időn, téren, és a végtelenen.

Nappal és éjszak a gyorsan tovaszállt,

menned kellet, várt egy új világ,

a távoli Japán, idegen emberek,

korábbi reggelek, korábbi estelek.

Itt maradtam fél szárnyal, len a porba vagyok,

nélküled drágám, repülni nem tudok.

„És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test.”

 Szeretlek

Kérdezed mit érzek én,

azt kérdezed,

hogy szeretlek,
ha boldog vagy én is nevetek,
ha szomorú.

szenvedek.
Te sírsz,

én könnyezem,
kacagsz veled kacagok,
ha bajban vagy,

segítek,

mindig melletted vagyok.

Szívembe véstem neved

örökre már,

Te hozzám tartozol

egy életen át.

Szívembe véstem neved

örökre már,

Te hozzám tartozol

egy életen át.

Ha beteg vagy,

ápollak,
ha távol vagy féltelek,
és amikor haza érsz,

akkor én,

fellélegzek

Az ellenségtől,

védelek,
nem engedem el a kezed,
ha neheztelsz, 

én akkor is,

a szívemhez ölellek.

 Az ég összekötött,

örökre már,

életünk egybe forrt a

sors vonatán.

Az ég összekötött,

örökre már,

életünk egybe forrt a

sors vonatán.

„Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez, és lesznek ketten egy testté"

Ajándék

A minap egy angyal

ajándékot adott,

szívéből tört le

egy piciny kis darabot.

Szemében ott volt

a szeretet csillaga,

pillái alól szállt ki

a sugara.

Ajándékodat soha

sem feledem,

szereteted szívembe

rejtem el.

Köszönöm angyalom

ajándékodat,

imámba foglalom a

te sorsodat.

Jézus neve   

E – világ szelleme ide-oda jár,

nem leli helyét ki és beugrál.

Átadják magukat süket, vak emberek,

szívük és lelkük gonosztól gyötretett.

Gyűlölet, irigység, rosszindulat, vádlás,

kárhoztatás és örök kárhozat…

Örömmel veszik birtokba testüket,

jó szorosan tartva hű emberüket.

Kétszínű ábrázatuk undok farkas vigyor,

az igaz hátában éléskést bele nyom.

Elérhet fegyverük  meg is sebezhet, de

Jézus sebében sebed mind beheged.

Vértezd fel magad az Úr igéjével,

üsd, vágd, ahol éred Isten fegyverével.

Hangosan kiáltsd a Megváltó nevét! 

Várad Ő kősziklád, Istened Mindened.

 „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen”

Jaj, kiáltás Menhettenben

A nap vidáman ragyogott egy perce még,

utcákon csacsogott a boldog, büszke nép.

Gyermekek játszottak anyjuk ölén…

szerelmespár sétált Menhetten fövenyén…

Égbenyúló óriások, két hatalmas torony,

város szívében irány mutat ott.

De jaj, mi történt egy pillanat alatt,

két repülőgép a tornyokba szaladt.

Borzalom!  Ó mi ez!- kiált fel a nép…

A terror eltalálta New Yorknak szívét.

Jaj, kiáltás, sikoly,

halál, félelem,

gyász,

rettegés,

por,

tűz…

Nincs értelem

Kártyavárként omlik össze a két torony,

apák, anyák, gyermekek…

hol vagytok rokonok?

Csak romok vannak ott, hol voltatok.

Ki tette?

Miért?…

Nincs felelet rá.

Vigasztald meg kérlek Isten,

Amerikát.

Lásd a láthatatlan

Gondolataid, vergődő rab madár,

szoros bús ketrecbe  zárva,

körbe-körbe jár.

Régi emlékeid rabszolga lánccal,

a múlthoz kötöz üres magányba.

Érzékeny lelked szaggatja a vágy,

úgy érzed, e-földön nyugalmat nem talál.

Nyisd meg szíved, s csukd be a szemed,

lásd a Láthatatlant! Ö aki elvezet,

 Ha kéred és hiszed is,

igazság útján járatja lábaid.

Átvezet a múltból át az öröklétbe,

hitet ad és reményt az

Ö ölelése

„Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid.

Kegyelem

 

Közöttünk voltatok, de nem közülünk valók,

lelketek legmélyén a bűn fészket rakott.

Kikelvén a kígyó mardosta gőgötök,

felnövekedvén az felfalta bensőtök.

Szellem mely bennetek is élővé lett,

sírva és zokogva megkeseredett.

Elhagyta házát elment, sőt menekült,

mert Ö a bűnnel soha sem egyesül.

Áruló - hazug, rágalmazó szellem

költözött helyére, örülve, röhögve.

Tágra nyitott szív és üres lakás várta,

szólt és repült hozzá hét másik társa.

Júdás, csókjával Őt árulta el,

Aki mint gyermeket titeket felnevelt.

Jézabel beszéde arra hazudott,

Ki a jóra, s igazra tanított.

Rágalmazás szájatokon át,

fröcskölve bűzével, vérért ordibál.

Gyilkos bosszúszomja olthatatlan vágy,

nem leli helyét, hisz célt itt nem talál.

Hitnek hű pajzsa, igazság mellvasa,

gonosz rágalmatok ízzel-porrá zúzza.

Morzsáit pedig a szél visszafújja…

annak szemébe, aki azt kimondta.

Most pedig ember

dörzsölöd a szemed?

Látnál ugye? – de már lehet.

Elhomályosult a rég volt

tiszta kép, mert elfelejtetted a

Megváltó Nevét.

Emlékezz hát rá! – Ö Neve - 

Kegyelem.

Kiálts és könyörögj,  könyörögj!

Kegyelem, kegyelem,

Kegyelem!

„És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.”

Csak nevess

Gyere édes öregem,

most már te következel,

inged gatyád kimosva,

száradnak a magosba.

A jó hűs víz reád vár,

e vidám  nyári délután.

Megmosom a hátadat,

s a maradék kis hajadat,

Füledbe is benyúlok, a

szádat csukd be ha szólok,

mert ha ezt nem teszed,

biz a sampont lenyeled.

Csak nevess angyalom,

törölközöd vállamon…

Ha mersz no állj csak fel!

ne félj minden rendbe lesz.   

 

Ki vagy?   

Lehetsz gazdag, lehetsz király,

nem tudhatod, mi vár még rád.

Mint hajót a zúgó habok,

dobálhatnak nagy viharok…

Felhághatsz a messze égbe,

leszállhatsz a Föld mélyébe,

lakhatsz mesés palotában,

élhetsz hatalmas pompában.

Tiéd, lehet a nagyvilág,

pénz, hatalom, kaland és vágy…

A koldusnál is szegényebb vagy,

ha Istened nincs - semmi sem vagy!

Válaszd hát az élet Urát,

örök élet vár akkor rád,

Mennyből jövő gazdagság,

örökké tartó boldogság.

„A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.”

 Kezdet és vég