Inni adj!      

Figyelj rám,

mert jel vagyok,

keress, hogy,

ha nem vagyok,

vigyázz rám –

igazgyöngy vagyok,

melyből égi fény ragyog.

Melengess,

ha fázom én,

etess meg,

ha éheznék,

inni adj, 

ha szomjazom,

élővizet adj, - az jó nagyon.

Halld meg minden dalomat,

lássad  mozdulatomat,

feléd nyújtott kezemet,

szeress úgy is,

ha nem lehet.

Voltál s, lettél

Lélekfénnyé lettél a messzi világban,

várt rád a mennyország örök igazsága.

Oda át, hol nincs fájdalom, sírás és bánat,

végleg elköltöztél az örök hazába.

Ma a gyertyák fénye néked lobogjon,

könnycsepp az arcomon, Te érted guruljon,

nem azért sírok, mert elmentél, messzire,

örömömbe  sírok…hisz  most rád gondolok.

Igen!  Örömömben sírok.

Voltál,  

nekem voltál,

s én mindened Neked,

 

Lélek virág         

Apró rügyek ültek lelkem ágain,

szomjúhozva várták mikor nyílhatnak ki.

 Mikor köszön rájuk fénylő napsugár,

pompás szirmaikra csóközönt  borítván.

Vágytam látni, mi szemnek láthatatlant,

s hallani,  azt mi   fülnek hallhatatlan.

 Beszívni bensőmbe kedves jó illatot, és

érezni  a gyönyörű, gyöngyöző harmatot.

Kértem az ég Urát,  s Ő meghallgatott,

vágyott kérésemre,  választ is  adott.

 Fénysugarat küldött, csodás égi fényt,

édes, jó illatot  fújt felém a szél.

                             

Átölelt, ringatott  égi fénysugár,

s virágba borult teljesen az ág.

 Lelkemmel láttam már, a láthatatlant 

Szívemmel hallottam,

másnak hallhatatlan.

„Az Isten szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják.”

 Haza talál a vándor

Elindultam vándorútra,

Isten fogta kezemet,

nézegettem jobbra, néztem balra,

de mentem, csak egyenest.

A föld melyre lábam-tettem,

áldott volt – megszentelt,

lépteimet segítette,

Mindenható Istenem.

Bizony néha, nem volt könnyű,

szenny, és por lepett,

de minden szenny és por  fölött,

ott volt az Istenem.

Amikor megbotlottam,

göröngy, gödör miatt,

Ő felemelt és helye tette,

megbotlott lábamat.

Ha csapdába estem néha,

mert sűrű, sötét volt az éj,

átölelt, felemelt, véget ért a sötétség.

Egyszer csak,

mellékutat pillantott meg két szemem,

szép volt, selymes,hívogató,

gondoltam  - arra elmegyek.

 Csörgedező hűs patakot,

selymes rétet láttam én,

amikorra oda értem,

elpattant, mint buborék.

Forgolódtam körbe, körbe,

hol van, merre van a rét,

amit láttam, nem volt más,

csak töviskóró, zúzalék.

Segíts Uram, segíts rajtam,

eltévedtem utamon,

nem hallgattam a jó szóra,

íme itt a jutalom.

Megbántam már amit tettem,

elhagytam az utamat,

elhagytam az Istenem és

elhagytam magamat.

Kiáltottam, meghallotta,

fájó hívó szavamat,

megbocsátott,  s elvetette,

minden undokságomat.

Jó erősen fogom kezed,

Atyám édes Istenem,

visszatértem az utadra,

többé le nem léphetek.

Vezess Uram!

Ölelj nagyon, ne enged el soha sem,

Veled járni, veled élni, akarok - 

én édes Istenem.

Sírtam ríttam eleget   

Gyermekkorom hajnalán,

nem láttam mást,

csak mostohát.

Fájó és rút volt az út,

mocskos, sáros,

girbe, görbe, 

vitt csak, vitt csak, körbe, körbe.

Bár merre is néztem én,

sűrű, sötét volt az ég,

távolban sem láttam fényt,

sűrű, sötét volt az ég.

Házról, házra jártam,

hol itt, hol ott háltam,

városból,  faluba,

iskolából, iskolába, 

lelencházból, lelencházba,

Sírtam, ríttam eleget,

nem kaptam,

csak nyaklevest.

Szidás volt a jutalom, 

nem volt igaz otthonom.

Felnőtt fejjel, azt kerestem, 

van olyan, ki szeret engem,

úgy szívből és  igazán,

úgy szívből és igazán…

Hívtam, vártam…

rám talált,

örök szerelemmel várt.

Ő nem hagy el soha sem,

hűséges a Jegyesem.

„Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúlt

Mese szárnyán  

Virágok közt rét ölében,

puha fűnek közepében,

nagyon jó a pihenés,

olyan mint egy ölelés.

Hanyatt fekszem, eget nézek,

felhőt látok, mesés szépet,

madarat is látok én,

szárnyán ott ül a mesém.

Volt egy kandúr csodaszép,

megunta a nénikét,

elindult, hát vándorútra,

ment csak, ment, míg lába bírta.

Erdőkön és hegyeken, mesés,

mély, zord völgyeken,

vitte álma, vitte, vitte,

míg elért, egy tarka rétre.

Gondolta itt megpihen,

le is dőlt  hát ízibe.

Hanyatt feküdt, eget nézett,

felhőket is mesés, szépet,

Szíve még is haza vágyott,

látta már a nagyvilágot.

Szép volt, jó volt ennyit ért,

becsukta a két szemét.

Hokusz, pókusz, dinom, dánom,

mese szárnyán, haza szállok,

megölelem nénikét,

itt ér  véget a  mesém.

 Halleluja  /Karácsonyi/

Így karácsony küszöbén,

mikor lelkünk az égig ér,

és hálával telik meg  szívünk,

mind Hozzád emelkedünk.

Atyám neked énekelünk,

imánkkal hozzád fordulunk,

Halleluja

Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja

Várjuk a szent édes éjt,

mikor gyertyát gyújt a nép,

fénybe fürdik mindenki szíve,

családokra békét hints, hogy

örüljünk és örvendjünk,

s a Megváltóra emlékezzünk,

HalellujaHalleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja

Az utcán lámpák fénye ég,

gyönyörű a hóesés.

Énekelnek már az angyalok,

egy gyermek szeme felragyog.

és hallani egy dallamot,

hozsana, hozsana,  halleluja
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja

 ^„Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában”

Huncut Hilda

Huncut vagy Te nagyon Hilda,

nem tesz jót a fogyókúra,

szép gömbölyű testeddel,

költőket is megihletsz.

Maradj ilyen ducin szép, hogy

szülessenek versikék,

gömbölyded, karodról és

kedves kis farodról.

Mosolyoddal bűvös bájjal,

fordíts hátat soványságnak…

Ne akarjál gebe lenni,

szűk szoknyába lépegetni,

zöldségen és vízen élni,

jó étkeket elkerülni.

Minek ez a butaság? -

Maradj telt és légy vidám.

 

Puszi nyuszi

Szervusz, szervusz, kis barátom,

hol hagytad  a nagykabátod,

Nem tudod, hogy jön a tél,

hull a hó és fú a szél?

Puszi nyuszi, jó helyen jársz,

nálam meleg otthont találsz.

Puha fészket, jó puhát,

ott kihúzod a zúzmarát.

Mit mondtál, te kis vacak?

Csókot adsz majd jó sokat,

nem csókot, csak puszikát,

töröld meg a nózikád.

Most tenyerembe tartalak,

ha kell el is altatlak,

aludj hát, álmodj, szépet,

tavaszt, selymes ringó rétet.

Ó, te fáradt kis legény,

eddig tart a szép regény,

bajszod enyémhez nyomod,

szemed mélyen lecsukod.

No adj egy pici puszikát,

és kívánj szép jó éjszakát.

  Este 

Csendesül a város, halkulnak a házak,
pihenni térnek, fájós, elnyűtt lábak,
jólesik így este, bebújni az ágyba,
páromhoz simulva, búcsút intek mának.

Köszönni Istennek ezt az áldott napot,
amit szeretettel mai is nekünk adott,
imára kulcsolni mind a két kezemet,
hálatelt szívvel dicsérni az Istent.

Gyermeki szív

Őrizd a gyermeket, önmagadba vésve
örülj az életnek, ahogy csak ő képes.
Örülj a csodának, örvendezz a mának,
tárd ki a szíved, a fény illatának.

Fürdesd meg a lelked, hitnek örömében,
tedd le minden terhed, Lábai elébe,
Gyermeki hittel éld, minden napodat,
várd tiszta örömmel, Boldogságodat.

Azt mondja az Írás, ha olyanok nem lesztek,
olyanok, mint minden, tiszta szívű gyermek,
"bizony mondom néktek, nem láttok meg, engem”

Fára mászott nagyanyó  

Fára mászni, jaj de jó,

ugye így van nagyanyó?

Fenn a magas lombokon,

szárnyalunk az álmokon.

Minden gondunk lenn hagytuk,

nem csak földön járhatunk…

Idefenn az élet oly szép,

semmi nincs, mit el ne hinnél.

Ha akarunk, felszállhatunk,

felhők fölött barangolunk.

Gyermek hittel élj és szeress,

akkor minden tiéd lehet.

Visszajönnek régi álmok,

szerelmek és sóhajtások,

mikor bátra fára mászva,

lenézel a nagyvilágra.

Koccints velem nagyanyó,

itt ülünk az ágakon.

Poharunkat tele töltjük,

jókedvükben énekelünk.

Újjá éledt kedves mesék,

gyermekkori bájos  emlék,

mialatt  a fára mászva,

fütyültünk a nagyvilágra.

 Hozzád bújok 

Oly jó hozzád bújni, érezem illatod,

örömmel hallom szíved,

hogy zakatol.

Hajad puha selyme, simogat, átölel,

csókokkal vigasztalsz,

nem hagysz soha el.

Szép kezed gyöngéden, átkarol, dédelget,

ha elesnék egykor,

tudom, hogy felemelsz.

Arcod, az arcomhoz simul kedvesen,

vállad a vállamhoz

érinted csendesen.

Szeretet hű szárnyán, együtt lenni veled,

nincs ennél semmi szebb...

ugye te is hiszed.

 

 Eső és angyal

Nézd! - egy angyal az esőben,

miért nincsen esernyője,

fázik,  ázik,  didereg,

szárny szegetten, lépeget.

Arra ment egy kisfiúcska,

esernyője ki van nyitva,

angyal fölé tartja szépen,

így lépdelnek selymes réten,

Látod? - vannak angyalok,

olykor róluk álmodom,

bizony, köztünk járnak ők,

hiába a  zord idő.

 

Hinta

Jó a hintán szárnyra kelni,

mint  madár felrepülni,

nem törődni semmivel

csak a kötél bírjon el.

Ne félj Bodri nincs itt hiba,

jó erősen tart a hinta,

előre és hátra néz,

nihil ez a kis mélység.

Ölembe vagy repülünk,

semmi nem árthat nekünk,

tudod te is  tévedés, hogy

kettőnk súlya nem kevés.

Dalolj velem kis kutyám,

örülvén a jó hintán,

hinta, hinta, palinta…

mesebeli  álomfa

Szeretnék …

Szeretnék varázsló lenni,

rövid időre,

minden ami rossz,

gyorsan el is tűnne…

Szeretnék álom lenni,

kedves és csodás,

gyönyörű, színekkel csordult,

festői varázs.

Szeretnék jó tündér lenni,  

mese világban,

onnan menekülne a vasorrú bába. .

Szeretnék kenyeret adni,

minden éhezőnek,

ruhát és hajlékot,

az utcán tévelygőnek,

Szeretnék könnyet,

mosolyra cserélni,

szeretnék szomorú arcokat,

vidámmá tenni.

Szeretnék mindig,

tiszta szívvel élni,

mától a holnaptól bizton sosem félni,

Szeretnék hinni, egy jobb, egy szebb világban,

ahol az ember, szívtől szívhez állhat,

ahol nincs gyűlölet,

 nincs harag, vagy bánat,

ahol az ember,

farkassá nem válhat.

Szeretnék minden embert

szívből szereti,

Szeretnék Istenhez mind közelebb lenni.

Szeretném úgy látni, jövőnket, hogy

Isten szeretete betölti-e Földet…

„ És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.

Fagyi 

Jó a fagyi télen, nyáron?

bíz nekem nem barátom,

azért, néha elnyalok,

egy, egy  kisebb adagot.

Vanília, eper, málna,

nálam nem jön számításba,

csak is  csokisat veszek,

abból is csak keveset.

Nem lesz hasam tele tőle,

nem vagyok  a szeretője,

édes is meg hideg is,

nyalja aki szereti.

Friss vízzel, ha szomjam oltom,

hasamra rá locsolom,

hűsít, üdít, felkavar,

nem kell nekem…. fagylalt.

 

Látogató 

Meglesett a kiskutyám, tegnap délután,
ádámkosztüm volt csak rajtam,
ruhám a pamlagon hagytam,
kertbe mentem friss virágért,
rozmaringért, tulipánért. 

Megfordultam, - most már megyek…
Uram atyám! - Te szent egek!
Két szempár meredt rám,
kővé váltam úgy biz ám.

Füles kutyám kérdőn mustrált,
nekem hoztad cica, micát?
- Ó te balga, buta kutya,
nem látod? - ez nem egy macska.

Virágcsokrot összefogtam,
magam gyorsan eltakartam.
- Nincs itt semmi látni való,
huss, huss innen látogató.

  Fohász

                 

Kora reggel felébredtem,

aludt még a város csendbe ,

sötét volt az ég  nagyon,

a hold  udvarában, duzzogott.

Kezem Istenhez emeltem

szívem megtelt szeretettel,

imát mondtam szépen csendben,

halld meg Uram könyörgésem.

Áldott Isten, arra kérlek,

adj békét a föld népének,

szabadítsd meg minden rossztól,

gyilkos , gonosz indulattól.

Virágozzék rét és mező,

legyen dúsan termő a föld,

adj vizet a szomjazónak,

igaz álmot, álmodónak.

Hitet, remény kókadónak,

Igaz szót a vádolónak,

Remény a szenvedőknek,

Szeretettet, hitszegőnek,

Hűséget a csalfának,

Bátor szívet a gyávának,

Irgalmat az ítélőnek,

Kegyelmet az elítéltnek.

Köszönöm, hogy meghallgattál,

Kegyelmeddel jól lakattál,

szívem megtelt reménységgel,

Uram Te vagy üdvösségem.

„Szeresd felebarátodat, mint magadat”.

 Éjszakai Istennel 

Elkerül az álom, valahol messze jár,
fejemben, száguld, rohan a nagyvilág.

Imádság, fohász, sok, sok mindenért,
gyermekeim, unokáim, örök, hű üdvükért.

Testvérek, barátok, eszembe jutnak,
róluk is szólok, egy pár szót az Úrnak.

Magamat vizsgálom, leteszem terhemet,
az Isten elé, teherrel nem megyek.

Mire oda érek, lehullik, minden rossz,
amit az élet, ma is pakolt, csak pakolt.

Imámat ugye, meghallod Atyám?
kérésem,eljut trónodig, "talán."

Bocsánatot kérek, tudom, hogy vétkeztem,
hűségedben, kicsit eltévedtem.

Most itt vagyok, Nálad, s tudom Benned élek,
Békességet, Örömöt, Hitet, Tőled remélek.

Érzem könnyű álmot, ide repítetted,
lecsukom szemem, tudom, Te szeretsz.

„Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erõtelen”.

Segíts 

Segíts a jónak, még jobbá lenni,
segíts a gyávát bátorrá tenni,
segíts a gyengének erőssé válni,
segíts a csúnyát is szépnek látni.

Segíts a bajban, előre menni,
segíts a hitetlent hívővé lenni,
segíts a rosszat, jó úton járni,
segíts a csalfát, hűségben megállni.

Segíts a sántát bot nélkül menni,
segíts a hazugnak, igazat szólni,
segíts a süketet, muzsikát hallani,
segíts az embernek,

 

„Akik félitek az Urat, az Úrban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok”

 Mondd?

Mondd!

megcsodálsz éjjel egy csillagot,
mondd!

látod reggel a felkelő napot,
mondd!

meghallod még szívem dallamát,
esténkét elsuttogsz halkan egy imát?

Mondd!

szeretsz-e úgy, mint a kezdetén,
mondd!

 szíved most is és örökké enyém,
mondd!

látod a szemembe azt a csillagot,
aminek fénye csak neked ragyog?

Válaszod hallom...

tudom szíved szavát,
- Szeretlek kedvesem egy életen át,
eskümet megcsalni nem fogom soha,
mert édesem vagy nekem,

és nem mostoha

Kopogtass! 

Kopogtass bátran szívem ajtaján,
kinyitom - bejöhetsz...
megnyugvást találsz...
átlépve küszöbén,
sóhajod messze száll,
zaklatott bús lelked,
megnyugvást talál.

Hétszer, hét színű szivárvány alatt,
vígan átmegyünk,
öröm szárnyain,
magasba repülünk,
fenn a messzeségben,
hol csak szellő jár,
könnyű lesz lelked,
mint egy lepkeszárny

 Örök kincs

Egyszer majd menni kell,
itt hagyva mindent,
táskát, cipőt, mosolyt,
örömöt, s könnyeket...

Letenni bánatot, terheket,
hátra hagyva összes
szerelmes verseket.

Csupaszon, kincstelen,
lelkünk hordozza,
az örök kincseket.

 

„És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jõjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.”

Életem 

Mélyebbek lettek mára az árkok,
és halványabbak a szivárványok,
szemem gyengül, homályosan lát,
ifjonti hévségem, már messzire jár.

Lépcsőn bizony csak lassan ballagok,
térdem fáj, ha felfelé kaptatok,
gravitáció húz lefelé... de én csak megyek
évek súlyával, nem vigéckedek.

A múlt lámpái, néha fel, felvillannak,
tudom, hogy elmúlt, leválik... vakolat,
lepereg előttem egy, egy régi kép,
öröm, bánat, sírás, vidám nevetés.

Igen, az árkok mélyebbek lettek, de
minden árok mélyén, ott van életem,
ilyen is, olyan is keményebb, puhább,
de én csak megyek, megyek csak tovább.

 

Tudok szeretni

Tudok szelíden szeretni,
Tudok csendesen könnyezni,

Tudom, mi az, hogy halál,
Tudom, mi az élet igazán.

Tudok hallgatni csendben,
Tudok nevetni örömmel,

Tudom, hogy fél a gyermek,
Tudom, eléri szíve a lelkem.

Tudok házat építeni,
Tudok falat lebontani,

Tudom, töröttet összerakni,
Tudom, szíved visszaadni. 

Tudok hajat simogatni,
Tudok álmot megálmodni,

Tudom, miért születtem,
Tudom, mi végre lettem.

  

Kell az út

Kell az út, és kell a ház,
az érkezés az indulás,
kell az ég, és kell, a föld,
a tűz, a víz, a csók, a vágy.

Kell, a könny és kell mosoly,
a lenn, a fenn, mi elsodor,
kell az álom, látomás…
hogy végig éld és megcsodáld.

Kell az árnyék, kell a fény,
a sötétségből haza érj,
hol a lelked, megpihen,
és megáldjon Istened.

 

  Nap felettünk 

Nincsen más, csak te és én,
Nap felettünk,
Föld alattunk,
ragyog ránk a magas ég.

Igazgyöngyből hű beszédünk,
ölelése tiszta víz,
szomjat oltó,
éltető, lágyan, csengőn, ringató.

Dallam szól, szívünk húrján,
rigófütty,
vízcsobogás,
harmat hullik lelkünkre,
fényből szőtt, halk dúdolás.

Nem kell

Nem jó a szép szó,

ha kérni kell,
nem kell,

ha pénzért éjük el,
nem kell,

ha ingyen nem adod,
nem kell,

 ha hited tagadod.

Nem kell szerelem,

 ha mérni kell,
nem, ha égig nem emel,
nem kell ölelés,

nem kell vágy,
nem kell,

ha földig megaláz.

Kell a szép szó, fényből szőve,
hitből, hitbe összekötve,
befogadó,

erőt adó, elengedő,
álmot hozó, őszinte, tiszta, biztató.

Kell szerelem,

hogy ha táplál,
felemelő tűzszivárvány,
ha megsérülsz, meggyógyít,
ha elmennél, visszahív

 Érintés 

Szavaidból,

megértettelek,
tetteid által,

megismertelek,
gondolataidból,

meghallottalak,
tekintetedből,

téged megláttalak.

Csended legmélyéből,

elértelek,
mosolyod igazából,

elhittelek,
érintésedből,

megéreztelek,
ölelésed, illatából,

megszerettelek.

Úgy szeretnék!

Úgy Szeretnék szeretni,

őrjítő vágyban

újra megfürödni,

lángolni,

égni szerelem tűzében,

elmerülni

csókok tengerében.

Lebegni, szállni,

mintha nem is lennék,

ami volt, ami lesz,

mindent, elfelednék.

Lennék hegedű,

értőn felhangolva,

szerelem dalát, ha volna,

 ki elhúzza.

Olyan szépen szólnék,

mint ahogy még

soha,

Paganini jöjj, hát rád várd

a muzsika!

Béka csókja

Álmomban egy kövér béka,
csókom kérte sírva, ríva,
- adj egy csókot angyalom,
s régi énem felragyog.

Királyfi lennék tán…de
elvarázsolt csúf boszorkány,
édes csókkal öleléssel,
véget érhet, béka létem.

Megváltozom, meg biz én,
csak legyél nekem feleség,
koronám is neked adom,
hajolj le és megkaphatod.  

                                                          

- Na ne sírj, te öreg béka,
itt a csókom légy hát Béla,
legyél újra nyalka, s deli,
aki szívem is elnyeri.

Jaj! - mi történt, hirtelen,
béka lábam, béka kezem…
én lettem a brekegő,
békakirály szerető.

Felriadtam álmomból,
de jó, hogy csak álom volt.    

  

Nem 

Nem akarok én mosolyt hazudni,
ha csaló az ember,
nem akarok adni, se álmot se hitet,
ha nem lát messzire.

Nem akarom hallani, ki csak maga igazát
hallja meg,
nem akarok beszélni, sem válaszolni
a hamis vitákban.

Süket, vak, világban, nehéz várni a csodára,
mert az ember
nem változik sohasem…

Egyedül az Isten ad hitet és remény,
mert benne bízni, hinni,
gyönyörűség

 

„megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.”

Tudnod kell 

Tudnod kell, hogy jól legyél,
Tudnod kell, hogy bátran élj,

Tudnod kell, hogy teljesedj,
Tudnod kell, hogy fényesedj.

Tudnod kell, hogy, el ne térj
Tudnod, kell, hogy sose félj,

Tudnod kell, hogy elindulj,
Tudnod kell, hogy haza juss.

Tudnod kell, hogy elfáradsz,
Tudnod kell, hogy táncolhatsz,

Tudnod kell, hogy nevethess,
Tudnod kell, hogy szerethess.

Tudnod kell, a sorsodat!
Tudnod kell, Isten ajándék vagy!

„Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.”

Emlékezz!

Emlékezz az első csókra,

a reszkető randevúra,

édes tavasz illatára,

hűsítő fák árnyékára,

sebes folyok sodrására,

Tavaszi nap melegére,

csalfa álmok láng tüzére,

puha csókok méz ízére,

halkan szóló szép zenére.

Emlékezz, emlékezz, s ne feledd!

Ima

Simogass engem, vadból, szelíddé,
forrongó nyárból, téli hófehérré.

Nem akarok többé, félni a mától,
légy szegénységem, légy a gazdagságom.

Egyedül ezután, nem járom utam,
fogd át a szívemet,Fenséges Uram.

„Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.