Mióta szeretlek
Öröktől
fogva
Mióta szeretlek?
Öröktől fogva,
Te vagyok én, s én vagyok, Te
Szívem a szíved,
szíved a szívem,
szemem a szemed,
szemed a szemem,
szám a szád és,
szád a szám.
Minden mozdulatod, tudom,
minden mozdulatom, tudod
Lélegzetünk, levegőnk-életünk,
egy és oszthatatlan örök.
Összekapaszkodva,
kezünk szárny,
együtt repülünk,
oda, ahol már,
nem ér el, sem élet,
sem halál.
„De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a
fiaknak fiain”
Kettesbe
járva
Fogjuk egymás kezét, „ezer” éve már,
nem választ el minket, sem élet, sem halál.
Meleg nyár időben, hideg téli szélben,
tavaszi záporban, őszi fújó szélben.
Kezed, kezemben, el nem engedem,
édes öregem, oly jó, hogy vagy nekem.
Akinek párja van, boldog ember lehet,
akinek nincs társa, magára marad,
nincs, ki felemelje, nincs, ki vigasztalja,
este az ágyban, nincs, ki betakarja.
Öregen fáradtan, rójuk az utat,
eső áztatja vénséges lábunkat.
Kettesben járva, könnyebb a nehéz,
éveink súlyát, szerelmünk zúzza szét.
Ölelj át
Ölelj át,
most nem kell csók,
se cirógatás,
ülj le mellém, húzz magadhoz,
jó szorosan ölelj át.
Nem
futólag, nem sietve, úgy
mint aki,
életében, csak arról álmodott,
hogy örökre így marad.
Nem szólni
és nem sietni,
a percben
egyesülni, téren és időn túl,
ölelj, ölelj, most, csak úgy!
Itt vagyok
Alattam mélység.
- Itt vagyok!
Felettem kék ég.
- Jól vagyok!
Hátam mögött
bizalom,
bennem hit és nyugalom.
Előre nézek, s nem hátra,
szívemmel látok,
a mába,
Istenre bíztam léptemet,
nem veszek el,
mert,
Ő szeret.
„És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és
senki ki nem ragadja őket az én
kezemből.”
Összetartozunk
Itt vagyok, Veled, figyellek,
elmondom, nagyon szeretlek,
látom szemed a ragyogót,
életed útján haladok.
Megyek örömmel, ha hívsz,
maradok karodba, ha kérsz,
hallgatom kedves beszéded,
életről, csak Neked mesélek.
Veled létezem, mi együtt álmodunk,
egyszerre lépünk, karöltve haladunk.
Nem hagylak el Téged, együtt maradunk,
a leszakajtott „almában ” összetartozunk.
Kimondom
Ne mond,
hogy ne mondjam,
ne kérd, hogy titkoljam,
ne akard, hallgassak,
ne várd, hogy befogjam.
Ki mondom,
ami bánt,
akkor is, ha ez fáj,
mert átjárja szívem,
megsebezi lelkem,
szánalmas, csípős,
gonosz beszéded.
Tud meg,
így nem lehet,
ez tovább nem mehet,
vannak még más vizek,
ahol a szív vezet,
szárnyam, ha eltöröd,
majd máshol repülök.
.
Tied a
döntés...
Isten
tanított engemet,
Mikor életre hívta testem és lelkemet,
Adott édesanyát, is ki felnevelt,
Szólt az Úr Isten, s utamra engedett.
Tiéd a
választás, tiéd a gondolat,
Szeresd felebarátodat, úgy, mint önmagad.
A sorsod is tiéd, szabad vagy tudod,
De egyszer mindenről számot adsz.
Ha fogod a
kezem és el nem engeded,
Én, vezetlek téged az utadon gyermekem.
De el is engedhetsz a döntést te hozod,
Keskeny, vagy széles út ahol járni fogsz.
Felebarátod
ki útmentén porba hullt,
Felemelheted, ha kiált a nyomorult,
De lelkedre bízva ott is hagyhatod,
Tiéd a döntés, tiéd a "jutalom."
Most menj!
- éld földi életed,
Intelmem ne feledd, látom, mit teszel,
Egyszer majd számot adsz,
Mert lelked az enyém, - Én adtam,
S elveszem, mikor az kell nekem.
„Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet.”
Csak Te
maradjál
Ha elveszek, kell, hogy megtalálj,
ha összetörök, kell, hogy gyógyítsál,
ha elrabolnak, kell, hogy visszahoz,
ha lerombolnak, kell, hogy felvakolj,
ha megtagadnak, kell, hogy vállaljál.
Ha megcsalnak, kell, hogy ragyogjál.
ha sírok, kell, hogy vigasztalj,
ha örülök, kell, hogy megragadj.
ha félek, kell, hogy átölelj,
ha elesek, kell, hogy felemelj.
Ha bántanak, kell, hogy simogass,
ha becsapnak, kell, hogy megmaradj.
ha összetörnek csodás álmaim,
ha elhagynak édes vágyaim,
ha nincs kibe hinni, s bízni már,
Uram, csak Te, csak,
Te maradjál.
„Ne vess el engem a te
orcád elől, és a te szent lelkedet
ne vedd el tőlem.”
Én vagyok
Az én szemeimmel te,
nem láthatod a világot,
az én szememmel,
csak én látok virágot,
az én füleimmel te,
nem hallhatod a csendet,
az én fülemmel,
csak én hallom a rendet,
az én szívemmel te,
nem szerethetsz senkit sem,
az én szívemben,
máshogy zeng, szeretlek,
az én életem,
nem élheti senki sem,
az én életem csak az enyém
én élem.
Ne akarj mássá lenni…
nem lehet,
hisz téged, így teremtett,
így szeret Mindenható Istened.
Tudod-e mit jelent?
Tudod- e mit jelent, anyának,
nőnek lenni,
örökké erősen kapaszkodót keresni,
néha felzokogva,
patakká válni,
sokszor elhagyatva,
megsemmisülni és fájni?
Tudod-e mit jelent,
adni és hinni,
foganni, hordozni, és vajúdva szülni,
ölelni, táplálni,
óvni gyengéden,
szeretni életfogytiglan,
s még is szelíden?
Férfi nem tudhatja és nem is értheti,
Isten a nőbe rejtette el
drága kincseit,
oly testet adott,
melyben új élet ragyog,
általunk születnek,
ember angyalok.
Tudom
Tudom, hogy van Isten,
s hogy Ő szeret,
Tudom, hogy Jézus él,
mert, más nem lehet.
Tudom, hogy az élet,
győz a halál felett,
Van örök üdvösség, mert,
más nem lehet.
Hiszem és tudom is,
nem álom, valóság,
a hasztalan világnál,
igazabb, igazság.
Tudom, hogy szívemet,
e hittől tölti be,
Szeretet, Békesség,
Szentlélek öröme.
„De közel az idő, és
már itt is van, amikor az igazi imádók szellemben
és igazságban imádják majd az Atyát”
Együtt
játszani
Jó együtt
játszani, veletek,
lélekvirágzásra, felemel.
Vízcsobogást, nádsuhogást,
madárfüttyöt, szélsuttogást,
beleszőve délibábot,
eljátszani ezernyi,
édes álmot.
Tanulni ritmust, finom stílust,
verset, drámát, saját rítust.
Nem hagyni örömöt megfakulni,
vidám zenébe belesimulni,
s csak játszani, szüntelen veletek,
soha, de soha, vége ne legyen.
„A játszótársam,
mondd, akarsz-e lenni…
Tánc
A tánc mely elragad,
bensőmből édes dal fakad,
nem is lábam járja tán,
szívem mélyén,
egy csodás ritmus vár.
Veletek együtt táncolok,
járjunk táncot,
földi angyalok,
arcunkon ugyan egy, két ránc,
táncolni még is boldogság.
Úgy kell a tánc,
a vigasság,
lelkünkben ott zsong a nagyvilág,
ropjuk együtt a táncot,
kedves, szenior barátok.
Terrorháza
Látom a sok bánatot,
fájdalmat, kínt, bírálatot,
hallom a halk, mormogást,
kiáltást és suttogás.
Honnan jön… ezt kérdezed,
ott, hol a kín megterem.
Hordozzák a kőfalak,
közöttük bánat halad.
Jelen, jövő rettegés,
félelem és reszketés,
szívekben keserű türelem,
Terrorháza nem felel.
Anyám
ölében
Szívemben élsz édesanyám,
olyan régen elmentél már.
Hiányzik, kedves beszéded
és anyai ölelésed…
Egyik éjjel azt álmodtam,
hogy öledbe kuporodtam,
gyermek voltam,
szépen kértem, anya mesélj,
mesélj nékem.
Mond Anya, milyen voltam,
mikor még, kicsi voltam.
Anya mesélj!
mesélj anya!
Milyen színű volt hajam,
szőke, barna, fekete,
és nem volt egy fogam sem.
Mond anya mikor sírtam,
mindig az öledbe bújtam?
Anya, akkor is szerettél?
Mesélj anya, mesélj még!
Mesélj anya, hogy szerettél,
soha tőlem el nem mentél,
ott voltál mindig velem,
s úgy hívtál kicsi szívem?
Anya, ugye így becéztél…
ha éhes voltam megetettél.
Mesélj anya. mesélj még!
Anya, mikor ringattál,
s halk daloddal elaltattál,
úgy láttad, hogy szép vagyok,
nem voltál csalódott?
Ilyen orrot, ilyen fület,
ilyen lábat, ilyen szemet…
álmodtál meg rólam,
mikor még a hasadba voltam?
Anya meséééééélj, milyen voltam,
amikor még kislány voltam.
Hogy szerettél, dédelgettél,
a szívedre, hogy öleltél?
Anya, mesélj, mesélj még!
Anya, most tudom már,
úgy szerettél, ha lehetne,
visszajönnél.
Anya ugye visszajönnél?
Két karoddal átölelnél…
Én hozzád bújnék, Te mesélnél,
Egyszer volt, hol nem volt…
Anya mesélj! mesélj még
„Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e
három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet
Átváltozás
Szőrös hernyóból, pillangó lettél,
félretolt homokból váltál igazgyöngyé,
kiszórt kőszénből ragyogó gyémánttá,
fénytelen homályból szikrázó csillaggá.
Nem kell félned, s riadtan várnod,
nem, hogy szégyenben rettegve álmodj,
a messze, közel van szívedbe rejtve,
tárd ki az ajtót, s bátran enged el…
Pillangó szárnyaddal repülj fel az égig,
igazgyöngy beszéded érjen el a mennyig,
Gyémánt csillogású lelked had
ragyogjon,
szikrázó csillagfény, belőled lobogjon.
„Azt pedig tudjuk,
hogy akik Istent szeretik,
azoknak minden javukra szolgál”
Köszönöm
Köszönöm
Istenem látó szemeimet,
melyekkel nézhetem, dicső fényedet,
köszönöm ajkamon a nekem adott szót,
hogy énekkel áldhatlak, Mindenható.
Köszönöm
Uram, mind két fülemet,
melyekkel hallom üzeneteidet,
köszönöm kezeim, hogy feléd nyújthatom,
lábaim fürgeségét, hozzád futhatok.
Köszönöm
szívemet, mit megtisztítottál,
lelkem békességét, nyugalmat adtál,
köszönöm, hogy imáim trónodig elérnek,
meghallgatsz, segítesz, köszönöm Tenéked.
„Menjetek be az ő
kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az
ő nevét!”
Hív Jézus!
Barátom, hozzád is szólok,
figyelmezz, kérlek rám,
Itt van az idő vége,
jól gondold, meg mit csinálsz!
Hív Jézus téged, jöjj hát Hozzá,
meggyógyít, megszabadít, megbocsát,
Jézus vár te rád!
Örök élet vár rád, az Úr házában,
nincs ott több sírás, nincs jajgatás,
csak békesség van, öröm,
öröm és gyógyulás,
hol együtt járunk Vele, az új Jeruzsálemben
„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek
téged, az egyedül igaz Istent”
Árnyék és fény
Nem könnyű meglátni rosszban is a jót,
megsejteni egy emberben igazat, valót,
megérezni lelke melegét,
felolvasztani megdermedt szívét.
Együtt örülni, sírni vele, kezet nyújtani,
remélve „nem harap bele”…
áldást mondani, mindegy hol is vagyunk,
angyalok imáját, bárhol meghallhatjuk.
Nincs fény, árnyék nélkül, nincs teljes, s egész,
jóban is ott van a rossz, bármerre is mész,
hinni kell, van remény, boldogság,
minden sebre, szeretet a legjobb orvosság.
„Te szeretettel
kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden
bűneimet!
Akkor
is
Amikor úgy érzed, megszakad szíved,
amikor úgy érzed, eljött a végzet,
amikor úgy érzed, nincs magyarázat,
amikor úgy érzed, fájdalom a társad
Amikor úgy érzed, hiába lázadsz,
amikor úgy érzed, bánat a házad,
amikor úgy érzed, lenni is nehéz,
amikor úgy érzed, nagy a veszteség.
Akkor is utadon, tovább kell menni,
akkor is kell, új levegőt venni,
akkor is észrevenni, kiért lehet élni,
összetört szívvel, örökké szeretni.
Nyisd meg
Uram
Nyisd meg
Uram, lelkem füleit,
hogy meghalljam elrejtett kincseit,
hallhassam hívó szavadat,
áldásod, intelmed, biztatásodat.
Nyisd meg
Uram, lelkem füleit,
hogy meghalljam barátom
lehulló könnyeit,
titkolt gyászát és fájdalmát,
hittel mondhassak érte, egy imát.
Nyisd meg
Uram, lelkem füleit,
hogy meghalljam, mikor gyermek sír,
anya nélkül, árván csendesen,
elhagyatva, mint egy idegen.
Nyisd meg
Uram, lelkem füleit,
hogy meghalljam öregek
fájó gyötrelmeit,
elhagyatott, görbe hátuk baját,
mélyből feltörő sóhajuk, „zaját.”
Nyisd meg
Uram, lelkem füleit,
hogy meghalljam, hol kell segíteni,
hol várnak egy kedves, igaz szóra,
imára, fohászra, bibliai jóra.
„…mert igen
hasznos az igaznak buzgóságos
könyörgése.”
Testvér
Testvér, tudod - e szó mit jelent?
Testvér, e - szó minden lehet.
Egy testből lettünk mi mindannyian,
egy vértől születünk újra boldogan.
Test, értünk halálra adatot,
Vér, lemosta a bűnt, a gyalázatot,
Test, eltörölte minden bűneink,
Vér megszentelte a mi élteink.
Test, mely feltámadott,
Vér, mely életet adott,
Test és Vér, egy lehet csupán.
Testvér, így gondolj mindig rám.
„Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő
oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki
abból.”
Vagyunk
Vízcsepp
vagyok, te a tenger,
átkarolva ringunk ketten,
apály, s dagály együtt vagyunk,
viharban összekapaszkodunk.
Szellő
vagy, én virág mező,
lágy fuvallat, felfedező,
csábos illat, dús legelő,
egybe olvadó szeretők.
Zápor
vagy, felhő én,
kergetőzünk ég ölén,
tarka réten szaladunk,
Földre áldást így hozunk.
Mit
lehet tenni
Mit lehet
tenni, ha hideg a szíved,
mit lehet tenni, ha rossz az értékrended,
hol van a szíved, hol van a lelked,
még tisztelni sem tudod, ki téged szeret.
Mit lehet
tenni, ha hátat fordítasz,
mit lehet tenni, ha rosszat választasz,
hol van igazságod, hol van a hited,
hálát te még, csak hírből sem ismered.
Hízelegsz
és csalsz, még magad is becsapod,
hamis a szíved, és hamis a mosolyod,
jóért, rosszal fizetsz, ami kell elveszed,
Jó Isten látja minden lépésedet.
Tudnod
kell, eljön majd az igazság napja,
minden tettedet az Úr ott felolvassa,
ítéletet hirdet, szíved táblájáról,
hogy éltél, mit tettél kivel hogyan "bántál".
Vigyázz
hát, ember, ma még megbánhatod,
szíved, s lelked is jóra fordíthatod, s
akiket bántottál szóval, vagy tettel, ha
Isten nevében bocsánatért esedezz.
"Ha
megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket
minden gonoszságtól."
Álmodtam
Álmodtam egy szép világról,
hol az ember nem él távol,
Istentől a boldogságtól.
Álmodtam az édenkertről,
erdőkről, szép mezőkről,
dúsan termő áldott földről.
Álmodtam a békességről,
a hűséges szeretetről,
igaz lelkű, bátor hitről.
Láttam, ott volt… sokasodott,
mindenhová el is jutott,
lágyan fújta égi szél.
Ugye hozzád is elért?
Megérinti bús szívedet,
átöleli hű lelkedet.
Álmom nem ér véget még,
itt van bennem frissen él,
nem is álom, valóság,
Isten maga
a boldogság.
“Kegyelem
néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!”
Tudd!
Ha
hibáztatsz,
ha letagadsz,
ha megbántasz,
ha elszaladsz,
ha nem
érted,
ha nem kéred,
ha nem vétked,
ha nem méred,
ha
erőlködsz,
ha vágyódsz,
ha követelsz,
ha álmodsz,
Tudd,
akkor nem jön el,
tudd, hinned, kérned kell,
kinyitni szíved ajtaját,
belép, s otthonra talál
„Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a
könyörülő Istené.”
Útmutató
Köss békét Istennel,
hogy lelkedbe
béke legyen,
mondj áldás,
hogy életed áldott legyen,
örülj a mának,
hogy örömöd legyen,
vallj hitet,
hogy hited igaz legyen,
Csendesedj le,
hogy nyugalmad legyen,
zengj hála dalt,
hogy szíved hálás legyen,
keress nyugalmat,
hogy csended legyen,
feledd a bánatot,
hogy feledve legyen,
Ölelj őszintén,
hogy igaz legyen,
szelíden szólj,
hogy kedves legyen,
nevess bátran, hogy vidám legyen,
tápláld a reményt,
hogy reményed legyen,
dicsérd az Urat,
hogy dicsérve legyen.
higgy, szeress, remélj, és
boldog leszel.
“Áldjad, én lelkem az
Urat, és egész bensőm az őszent nevét”.
Torz tükör
Halld meg
a csendet zsibongásba,
halld meg a szót hallgatásban,
halld, meg mit suttog a szél,
igaz álmot, rólad mesél.
Megszólít,
újra meg újra,
azt suttogja, ne néz vissza,
piszkos, mocskos sáros útra,
előtted az legyen tiszta.
Ne bánd,
ha néha fáj a múlt,
hisz erőre, jóra így tanulsz,
ami ma még nagyom bánt,
holnap nem lesz akadály.
Hidd el,
hogy szeretnek,
hidd, el nem rajtad nevetnek,
hidd el, önmagukat látják,
hidd el, tükröd torz szivárvány.
Keresd
mindig az igaz utat,
keresd Azt, ki utat mutat,
ne keresd hol eltévedtél,
ne sírj azon, mit elvesztettél.
Lásd meg a
szépet tó vizében,
lásd meg barátod szemében,
lásd meg kéklő magas égben,
lásd Isten szeretetében.
Gyere
velem élni hívlak,
fogd a kezem én, tanítlak,
hinni, bízni mindig muszáj,
s nem borít be sötét viszály.
“Annak
okáért amint a Szentlélek mondja: ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne
keményítsétek a ti szíveteket.”
Tündér könny
Szememből tündér könny csorog...
Itt vagytok hát, végre égi angyalok.
Hit, Remény, Szeretett ez a nevetek,
Veletek együtt én is nevetek
„Most azért megmarad a hit, remény,
szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a
szeretet.”
Mondj igent
Ha igent mondasz,
tiszta legyen,
mint a hegyről leomló
patak vize,
eleven,
mint a nyári legelő,
életet adó frissítő
hűs levegő.
Ha igent mondasz,
súlya legyen,
annak mélysége legyen,
hogy méltóvá váljon
az igazra,
felelősséggel, tisztességgel,
megállja helyét
egy életen át,
fénytől ragyogva.
„ Beszédetek
legyen mindig kedves, sóval fűszerezett”
"Titok"
Elmondom
neked a rejtett titkomat,
füledbe súgom.
Ne félj, csak higgy és bízva bízzál!
Bátran élj!
Elmondom
neked a rejtett titkomat,
füledbe súgom.
Merj szólni, ha kell, és merj hallgatni!
Merj lépni nagyot!
Elmondom
neked a rejtett titkomat,
füledbe súgom.
Hittel nézz bárki szemébe, öleld át lelkét,
Isten szeretetébe.
" Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és
útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével."
Szeretnék
Szeretnék jó tündér lenni,
egy hétre,
Szeretnék szíveket festeni,
égre,
Szeretnék hajnalban,
harmatba járni,
Szeretnék egyszer,
világot látni.
Szeretném anyámat, magamhoz
ölelni,
Szeretném sírását mosollyá
tenni,
Szeretnék szemébe örömöt
látni,
Szeretném még egyszer otthon
találni.
Szeretnék hűséget emberek
szemében,
Szeretnék ülni jó anyám
ölében.
Szeretném a Földet jó magasból
látni,
Szeretnék Rád, mindig örömmel
várni.
Szeretnék apámmal egy asztalnál
ülni,
halkan beszélgetni és levest
szürcsölni.
Az lenne minden, épp aminek
látszik?
Alföldön sík vidéké délibáb
játszik.
Remény
Légy
csöndes templomom,
hol bús lelkem felragyog,
légy napom és csillagom,
mutass utat, ha szomjazom.
Légy
virágzó rét nekem,
édes illatod bódítson el,
légy bátor harcosom,
ki várfokán éjszaka átoson.
Légy
kanyargó hűs patakom,
lágyan ringató halk tavaszom,
üdítő nyári záporom,
csodafám, hőtől árnyat adó.
Légy
megszokott minden napom,
tükröm, ágyam, és asztalom,
vetett párnám és pamlagom,.
hol jó pihenni, ha elfáradok.
Légy te
örök választottam,
ahogy eddig soha más,
mert egyszer minden véget,
de a Remény, megmarad.
Ha boldog
vagy
Ha boldog,
vagy nem veszekszel,
békében, örömben leledzel,
lelkedet magasba repíted,
fentről szeretetet meríted.
Ha boldog
vagy, örülsz az esőnek,
s élvezed, cseppjei peregnek,
otthonod nyugalom szigete,
kicsordul belőled a Szeretet.
Ha boldog
vagy,
nem törődsz mással...
csak a magad és
mások boldogságával.
"Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok
tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül."
Múlt
és jelen
Már
nem számolom az éveket,
azzal nem leszek ifjabb, sem öregebb.
Mikor tükörbe nézem magamat,
látni vélem fiatalkori arcomat,
- a lányt, ki voltam rég,-
kit elnyelt a távoli messzeség.
Szemben
egykori fény még ragyog,
bár a lét, arcomon ráncokat hagyott,
mosoly a számon az enyém,
mit nem nyelt el a múlt, a lég.
Olykor
a múltat megidézem,
látom a lányt, ki voltam régen,
csacsogó, vidám, örömmel teli,
várva a csodát, mi felemeli,
fel az égig, a messzeségig.
Szállni
és repülni volt erőm,
mára a szárnyam összenőtt,
nem visz el, hová menni vágyom,
elmúlt, elhagyott az ifjúságom.
De
nem siratom, nem bíz én,
mert itt van az ősz, szép regény,
színes, tarka-barka álom,
és én ezt már nem is bánom.
Hisz
ma is ragyog, s kék az ég,
lelkemben Isten hangja zenél,
hallom kedves énekét,
így szól: - gyermekem sose félj!.-
„Mivel kedves vagy az én szemeimben,
becses vagy és én, szeretlek”
„Ne
félj, mert megváltottalak,
Neveden szólítottalak, Karjaimba zártalak, örökre enyém vagy”
Siess!
Nem kell fizetned, csak siess!
Helyetted, kifizették a belépőjegyet,
Csak siess, mert a vég közeleg!
Sötétben biztos, helyedet nem leled.
Meg van a helyed "jutányos áron"!
Siess, a fény felé, hogy rád találjon,
Vigyázz, félre ne vezessenek,
Hitető, könnyű kis álmok.
Te döntesz
A sötétséget ne tápláld,
ez az igaz megoldás,
nem kell őt etetni,
ennél többet is tudsz tenni.
Hagyd a fényt ragyogni,
segíts Neki közel lakni,
Fenségest beengedni,
szívedbe megérkezni.
Hálás
vagyok
Hála a viharokért,
amelyek megerősíti a hitem.
Hála a hitemért,,,,
segít leküzdeni a viharokat.
Hála a kis és nagy örömért,,,,,
reménységgel tölt el.
Hála a reménységért,,,,
előre visz az utamon.
Hála az útért,
amelyen göröngyök, buckák,
mélyedések is vannak,
mert ha elesek is f
elállok és tovább megyek.
Hála az Úr igéjéért,,,,,
tanít, erősít, gyámolít és gyógyít.
Hála az örömért,
amely megelégíti lelkem,
egy életen át.
„Adjatok
hálát az Úrnak,
mert jó, mert örökké
tart szeretete!
Boldogság
Mama, mi a boldogság forrása?
Kérdezte tőlem minap,
az unokám.
Mit mondhatnék én,
aki itt él, e - Föld tekén.
Tán egy pillanat?
- egy érzés,
mely jön, és huss,
tova szalad?
Tudod az emberi léthez,
sok érzelem tapad -
csalódás, bánat és
rossz gondolat.
Van sírás, nevetés,
jókedv és szenvedés…
de mindezek fölött,
uralkodik a hála,
és remény.
Lásd meg a boldogságot
egy szép virágban,
édes csókban,
pillantásban,
szerető ölelésben,
egy jó szóban,
ég kékjében, napsütésben,
hold fényében, csillag fényben,
lágy szellőben,
puha rétben,
erdőnek hűs ölében.
Boldogság forrását keresed?
Kegyelem Istenében megleled.
Angyal könny
Angyal könny csordul,
a Földre,
igazgyöngy válik
belőle.
Egy gyermek rátalál,
felveszi,
mosollyal, örömmel
öntözi.
A gyöngy fénnyé
válik,
utat mutat majd,
hazáig
Hol van?
Nem kell, ha nem szívből adod,
nem kell, ha te nem akarod,
nem, ha összehúzod szemed,
nem kell, ha letagadod.
Bánt a csend és bánt, ha szó,
bánt a gúny és bánt a bók,
mert minden, csak hazugság,
mert nincs, ki féltőn figyel rád.
Más volt minden az elején,
más volt akkor… te, meg én,
csak mi voltunk az ég alatt,
csak mi s az alkonyat.
Most csend ül ott legbelül,
most senki sem hegedül,
vége lett a vidám nyárnak,
vége az lett az ifjúságnak.
Hol van, hol? …mi tovaszállt.
Hol van, hol? … oly messze jár,
néha felcsillan a szemedbe,
olyankor kutatod, keresed.
Valaki szólított
Nem akarok
én már, hegyeket mászni,
nem akarok
én már, új utat találni.
Letűnt idők
emlékét, őrzöm szívembe mélyén,
mikor rá
gondolok, elővesz a kétség.
Nem mindig
hittem, s tagadtam is tán,
nem ismertem
Jézust, - Isten egyszülött fiát.
Nem tudtam,
hogy értem vérével fizetett,
letette
életét, megfeszítettet.
Rossz úton
jártam, bogáncsok között,
lában
ingoványon, Isten háta mögött.
Nem láttam
az utat, csalóka volt a fény,
becsapott,
hazudott, csábító lidérc,
elvitt a
pusztába, ott magamra hagyott,
étlen és
szomjan... talán negyven napot.
Valaki
szólított... nevemet szólta,
Éva! -
hívlak téged a nagy találkozóra.
Nem kell
félned, én itt vagyok veled,
karomba
veszlek, mert szeretlek gyermekem.
Hirtelen
szívemben világosság gyúlt,
lelkem és
testem végleg megújult,
eltűnt a
sötétség, bogáncs és ingoványt,
megjelent,
ott volt a fény és ragyogás.
Betöltötte
szívem, betöltött egészen,
csordultig
lettem, Isten szeretetéve.
Megbocsátotta
minden bűnömet,
letörölte
rólam az addigi vétkemet,
úgy fogadott
el, ahogy akkor voltam,
szennyben és
mocsokban tocsogtam, s locsogtam.
Amikor rám
borult a kegyelem kenete,
minden ami
rossz volt, rögtön elfedezte,
Jézus szent
vérével tisztára mosott,
hófehér
ruhában, én már szent vagyok.
"Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!"
VÁLASZ HILDA
PANASZÁRA
Örülj Hilda
Hilda, te
kis töltött galamb,
ne legyen
oly sok a panasz,
örülj, hogy
a hájad remeg,
s nem a
csontod zizeg-rezeg.
S-es méret
ide - oda,
jó lesz
neked török basa,
háremében
van sok kacsa,
attól lesz
tele a hasa.
Örömében
elvesz téged,
együtt
esztek sok- sok étket,
nem kell
többé attól félned,
mit szól
hozzád majd a férjed.
Farod,
csecsed így szereti,
gebe, vézna,
nem kell neki,
te vagy az ő
ideálja,
rezgő hasad
úgy gusztálja.
Nyála csorog
liheg, morog,
várja már az
estharmatot,
rád
szórhassa kincseit,
foghassa
dundi kebleid.
Kegyelmed
Elég nekem a
Te kegyelmed Uram,
csak egyet
kérek Tőled, mindig velem maradj,
árkon,
bokron, hegyen, völgyön, rögös utakon, át,
ne ereszd el
kezem, szorosan fogd tovább.
Had érezem,
örökké a szeretett illatát,
vezessen
mindvégig életem útján át,
kegyelmed,
hűséged, kereszthalálod,
üdvösségre
feltámadt, örök igazságod.
Nem félek
semmitől, ha velem vagy Uram,
támadhat rám
szélvész, jöhet bármi vihar,
ha mélységbe
esnék, Te onnan is kiemelsz,
sötét éjben
fényár, tiszta szereteted.
Hűséged
megőriz, megtart és vezérel,
Magadra
vetted az én ítéletem,
fehér ruhát
adtál rám a kereszt által,
nincs mitől
félnem, ha kegyelmed árad.
„Jó nekem a te sátradban vigasztalódnom, legyen hát elég
nekem a te kegyelmed!
Mi a szeretet?
Mily könnyű
szeretni, azt, ki kedves,
figyelmes, szelíd és rokonszenves,
aki, csak ad, - de sose kér,
könnyen szerethető ő mindenért.
Lehet-e
szeretni vaj, aki durva,
beszéde sértő, arca mogorva,
megszúr tüskéjével,
még is szereted,
látod, barátom, ez a szeretet.
Egyszerű
szeretni a kedves barátot,
vele élvezni vidám társaságot.
Mikor
szenvedőt, látsz,
nyújtasz- e kezet,
az éhezőnek, adsz- e kenyeret,
tanácstalannak, mondasz jó tanácsot,
letörölöd könnyét, hogy, ha sírni látod.
Aki hízeleg,
vagy lágyan cirógat,
bizony, nagyon tudjuk szeretni azokat,.
Vajon, a
lázadót, a hitetlent,
a bűnök közt vergődőt,
meglátjuk az ingoványba,
kínok közt gyötrődőt?
Hisz ilyenek
vagyunk
mi mind,
bűnös emberek,
Isten bennünket, akkor is,
- így is szeretett.
Hatalmas
irgalmával,
megnyitotta, a bezárult eget,
na látod barátom ez a szeretet.
„Ő felhozza
napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak”
Fohász
Mennyei
Atyám,
ments
meg engem a gonosztól,
védelmezz,
oltalmazz.
Küldd
el hozzám őrangyalaidat,
hogy
támogassanak a látható,
és
láthatatlan veszélyekkel szemben.
Ha sötét felhők gyülekeznek is felettem,
ha
elönt a harag, vagy a félelem,
soha
ne felejtsem el,
Te
itt vagy velem és
felülemelkedhetek
minden rossz felett.
Add Uram, hogy azok, akik nem szeretnek,
haragot,
vagy gyűlöletet hordoznak szívükben,
lelki
békére találjanak,
járja
át őket a Szentlélek ereje.
"Legyetek
hálásak, Krisztus tanítása
éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek
egymást"