Dávid
imádsága.
Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. |
A te orcádtól
jöjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
|
Megpróbáltad
az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi
rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
|
Az emberek
cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
|
Ragaszkodtak
lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
|
Hívtalak
én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az
én beszédemet.
|
Mutasd meg
csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned
bízókat a támadóktól.
|
Tarts meg
engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
|
A gonoszok
elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek
körül engem.
|
Megkövéredett
szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
|
Körülvettek
most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
|
Hasonlók
az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő
oroszlánkölyökhöz.
|
Kelj fel,
oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a
gonosztól fegyvereddel;
|
Az
emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az
életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök
pedig marad, gyermekeikre hagyják.
|
Én
igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn
felserkenek.
|
" MIKOR REMÉNYTELEN VAGY, A LELKED TELE VAN SÖTÉTSÉGGEL. MIKOR VAN REMÉNYED A LELKED IS MEGTELIK FÉNNYEL" (Joyce Meyer)
2015. február 27., péntek
Zsoltárok könyve 17. rész
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)